Kereső toggle

Egy nyelvet beszélünk

Súlyos gondok a magyar idegennyelv-oktatásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Németből vagy angolból a tantervileg elvárt tudásszint a 6. évfolyamos diákok háromnegyedét, míg a 8. évfolyamosok alig felét jellemzi. A legjobban Budapest, Dunántúl és Közép-Magyarország diáksága teljesít, különös tekintettel a nagyvárosokra. A magyar tanulók nyelvtudása jórészt leképezi az iskolák és régiók közti óriási különbségeket az oktatásban. Nyelvtudás terén a felnőttek sem dicsekedhetnek, 37 százalékos arányunkkal még mindig sereghajtók vagyunk az EU-ban.

Tavaly a 6. évfolyamos tanulóknak megközelítőleg a háromnegyed része (70-80 százaléka) teljesítette a tantervben előírt A1-es szintet, míg a 8. évfolyamos tanulóknak csak nagyjából a fele (45-55 százaléka) érte el az elvárt A2-es szintet – derül ki az Oktatási Hivatal (OH) nemrégiben közzétett, a 2016-os országos idegen nyelvi mérés adatait tartalmazó beszámolójából. Az országos nyelvi mérést 2015-ben végezték el először, s az eredmények lényegében hasonlóak voltak.

A tantervi követelményekben előírt Közös Európai Referenciakeret (KER) szerinti tudásszint a 6. évfolyamon az A1-es szintű, míg a 8. évfolyamon az A2-es szintű feladatlap legalább 60 százalékos teljesítése. Az A1-es tudásszint azt jelenti, hogy az illető megért és használ alapvető szófordulatokat. Be tud mutatkozni, és be tud mutatni másokat, meg tud válaszolni és fel tud tenni alapvető személyes jellegű kérdéseket. Az A2-es tudásszinten képes megosztani magáról információkat, és hétköznapi helyzetekben nagyon egyszerű kommunikációra képes.

Különbségek

Az OH felmérése szerint a Budapesten iskolába járók átlagpontszámai a legmagasabbak, valamint a dunántúli régiókban és Közép-Magyarországon is magasabbak az átlagpontszámok, mint a kelet-magyarországi régiókban. Nem mellesleg hasonló eloszlás figyelhető meg a gyerekek szociokulturális körülményeit mérő családiháttér-index tekintetében is. A teljesítmény függ a településnagyságtól is, különösen a 8. osztályosok esetében: a községektől, a városokon és megyeszékhelyeken át Budapest felé haladva egyre javulnak az eredmények.

A felmérésben részt vevő intézmények háromnegyede sem kiemelkedően jó, sem kiemelkedően gyenge teljesítményt nem nyújtott. A legjobb (80 százalék vagy afelett) és a legrosszabb (50  százalék vagy az alatt) eredményeket az iskolák 12-12 százaléka produkálta. A gyenge eredményt elérő iskoláknak több mint fele az észak-alföldi és az észak-magyarországi régióban található. A jó eredményt elérő iskolák száma messze Budapesten, továbbá a három dunántúli régióban a legmagasabb. A két szélső pólust a főváros és az észak-magyarországi községek képezik.

Arról nem közöl információt az OH, hogy mekkora a különbség a tanulói teljesítmények között attól függően, hogy általános iskoláról vagy hat, illetve nyolcosztályos gimnáziumról van szó, továbbá arról sem, hogy mennyire befolyásolja az eredményeket az, ha az iskola állami, egyházi vagy alapítványi kézben van. Annyit írnak csak, hogy a vizsgálatban részt vevő iskolák 80 százaléka KLIK-es, 15 százaléka egyházi, a többi pedig egyéb fenntartású, s a 92 százalékuk nyolcévfolyamos általános iskola. A felmérést egyébként az OH az ország 2 770 intézményében, 157 571 diákkal – hatodikosokkal és nyolcadikosokkal – végezte el. A diákok 73 százaléka töltött ki angol, 27 százaléka német tesztsort. Országosan az angolosok eredménye valamivel jobb volt, mint a németeseké.

Kilátások

Az eredmények különösen a nyolcadikosok tekintetében lesújtók, akiknek a fele nem rendelkezik a tantervileg elvárt alapszintű nyelvtudással. Ráadásul már ők is abba a korosztályba tartoznak, amelynél 2020-tól a felsőoktatásba való belépéshez alapköve-telmény lesz a B2 típusú nyelvvizsga, illetve az emelt szintű érettségi. Szakemberek figyelmeztetnek: csak a nyelvvizsga hiánya miatt a gyerekek túlnyomó többsége kiszorulhat a felsőoktatásból.

A Nyelvtudásért Egyesület már jó ideje kongatja a vészharangot amiatt, hogy a jelenlegi középfokú oktatás nem képes felkészíteni a tanulókat a középfokú nyelvvizsga sikeres teljesítésére. Különösen hátrányba kerülnek ebből a szempontból a szakközépiskolába és a szakgimnáziumba járó fiatalok, akiknél a közismereti órák száma rendkívül lecsökkent. Enyhe vigasz a kormány minapi bejelentése az első nyelvvizsga ingyenességéről a 35 év alattiak számára – utófinanszírozásos rendszerben, sikeres vizsga esetén –, tekintve, hogy a diákok többségének tanulmányi előmenetele végképp a szülői háttértől, illetve a különóráktól fog függeni. Ma a 15-29 éves fiatalok 31 százaléka rendelkezik nyelvvizsga-bizonyítvánnyal.

Az ombudsman felkérésére a Nyelvoktatásért Egyesület idén kiadott egy szakmai állásfoglalást a 2020-tól hatályos felvételikkel kapcsolatos nyelvvizsga-követelményről. Ebben kifejtik, hogy az idegennyelvtudás a mai felsőoktatásban indokolt elvárás lehet, és megoldást jelenthet arra, hogy fiatalok tízezrei – a jelenleg kimeneti követelménynek számító – nyelvvizsga hiányában nem kapnak diplomát. Mint írják, a közoktatás képes lenne a tanulók felkészítésére, ha ehhez megfelelő szakmai és anyagi támogatást kapna, mert ebben az esetben „nem sérülne jelentősen a diákok esélyegyenlősége sem”.

Egyébként a közoktatásban folyó nyelvoktatás alacsony hatékonysága az egyesület szerint nem feltétlenül indokolható az óraszámmal, a tantervekkel vagy a tanárok felkészültségével. Mint írják, szembemegy a nemzetközi tendenciákkal, hogy többnyire későn, 4. osztályos korban kezdenek a gyerekek nyelvet tanulni, ráadásul nem átlátható, hogy hol, hány órában, hány nyelvet, milyen folytonossággal tanulnak a diákok. Az egyesület szerint nehezen valósul meg a hatékonyságot növelő differenciált oktatás, hiányzik a nyelvórán kívüli tanulási lehetőség  is. Mindezeken túl alapvető probléma, hogy az oktatáspolitikai döntésekbe nem vonják be a szakmát, és nincsenek kutatások a témában.

„A hazai közoktatásban zajló nyelvoktatás jelentős bajban van: eredményessége erősen megkérdőjelezhető, miközben a hatékonyabb működéshez szükséges feltételek egy jelentős része biztosítottnak tűnik. Az oktatási intézmények rendkívül nagy különbségeket mutatnak a hatékonyság terén, ezért a diákok esélyegyenlősége nagyon alacsony, és esélyeik nagyban intézmény-függőek. Az idegennyelv-oktatással kapcsolatos döntések nem épülnek friss empirikus adatokra, ilyenek közel tíz éve nem is állnak rendelkezésre” – olvasható az állásfoglalásban. Az egyesület szerint érdemes lenne átgondolni az intézkedés bevezetési dátumának módosítását is, mivel a 2020-ig hátralévő idő érdemi oktatáspolitikai változások bevezetéséhez rendkívül rövid.

Általános tudatlanság

Az Eurostat adatai szerint hazánk hosszú ideje a legutolsó helyen áll az uniós rangsorban az idegen nyelvet beszélők arányát tekintve. Nálunk a 25-64 évesek mindössze 37 százaléka tud megszólalni más nyelven is a magyaron kívül. Az utolsó előtti helyen Bulgária áll, őt pedig megelőzi az Egyesült Királyság és Írország 40 százalékkal. Igaz, hogy mi nem vagyunk többnyelvű ország, elég egyedi a nyelvünk is, de ezek a tulajdonságok nem csak ránk jellemzőek. Az iskolai nyelvoktatás eredménytelensége pedig nem új keletű: bár az idősebb korosztály hosszú éveken át tanult kötelező oroszt, az idegen nyelv ismerete a korral felfelé haladva csökken.

A magyarok 37 százalékán belül a leggyakrabban beszélt idegen nyelv az angol, de az angolosoknak csak a negyede beszéli jól a nyelvet, és közel a felük csak nagyon alapszinten boldogul vele.

A magyarországi közoktatásban az elsődleges tanult nyelv az angol, ezt követi a német, összesen a diákok 75 százaléka tanulja az egyiket a kettő közül. Az unióban az elsődlegesen angolt tanuló diákok átlagos aránya 77 százalék, de a tagállamok felében minden gyerek tanul angolul, sőt mellette más nyelven is.

Olvasson tovább: