Kereső toggle

Árnyak a múltból

Listák és ügynökügyek 2017-ben is

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Moszkovita újságírókról, moszkovita diplomatákról és moszkovita kormánytagokról szóló cikkek és listák láttak napvilágot az elmúlt napokban, miközben egy volt miniszterelnökről és egy kormányközeli lelkészről is kiderült ügynökmúltja. A hatalom és az ellenzék egymásra mutogat, pedig egyaránt felelősök azért, hogy nálunk még mindig nem teljesen ismerhető a pártállami múlt.

Apestisracok.hu április óta közöl cikksorozatot olyan diplomatákról, politikusokról és ma is befolyásos baloldali és liberális újságírókról, akik közös jellemzője, hogy az egykori Szovjetunióban tanultak, és hogy a rendszerváltás után is töretlenül ívelt a karrierjük.

A portál által bemutatott, többségében az ellenzékhez sorolt személyek sorsában a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (MGIMO) a közös nevező: a szovjet elitképző intézményt a kommunista titkosszolgálat, a KGB toborzóhelyének tartják. A magyar külügy még a rendszerváltás előtti években is küldött ki megbízható hallgatókat az intézménybe. „Többségükből nagyon sikeres ember lett, közel húszan még most is diplomataként dolgoznak, mások az üzleti világban helyezkednek el” – állapítja meg a cikk szerzője. 

A napokban az LMP is összeállított egy listát az MGIMO-n végzett magyarokról, ezen azonban jelenlegi kormánytagok, főképpen államtitkárok és helyettes államtitkárok szerepelnek: többségük a külügyminisztériumban, illetve a belügyminisztériumban dolgozik, de van köztük miniszterelnöki főtanácsadó és nagykövet is.

Kormányoldali véleményformálók szerint felháborító, hogy egykori moszkovita újságírók befolyásolják ma is a közéletet, az LMP szerint ugyanennyire felháborító, hogy ma olyanok építik a demokráciát, akik korábban a kommunizmust építették. Az ellenzéki párt több mint tízszer kezdeményezett törvénymódosítást az akták nyilvánosságra hozataláért, mindhiába.

Mindezek következtében a társadalom továbbra is a megszokott módon, csepegtetve kapja a részinformációkat. Nem az a probléma, hogy újabb és újabb ügynökök buknak le, hanem az, hogy az egész kérdést 27 év alatt sem oldották meg a hatalmon lévők úgy, hogy mindenki hozzáférhessen minden, a tárgykörben fellelhető adathoz. E tekintetben Magyarország az egykori szovjet blokk országai közül az utolsó helyre csúszott.

Harcos, Filozófus

Néhány nappal ezelőtt Ungváry Krisztián a Harcos fedőnevű egykori ügynökben Horn Gyula volt szocialista miniszterelnököt azonosította, aki miután a Szovjetunióban diplomázott, hazajött, az 1956-os forradalom után „pufajkás”, azaz karhatalmista lett, későbbi karrierje során pedig kinevezték a szófiai nagykövetség gazdasági titkárává. Ungváry szerint Horn ebben az időben, 1961-től kezdett el jelenteni a titkos-szolgálatnak. A diplomáciai feladatokat ellátó személyek esetében ez nem meglepő, az viszont sajnálatos, hogy a rendszerváltás után Horn úgy indulhatott el a miniszterelnöki székért, hogy múltjának ez a része ismeretlen maradt a választók előtt.

Szintén a napokban bukott le Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója, aki evangélikus lelkészként 1983-tól legalább öt éven át volt a kommunista titkosszolgálat ügynöke Filozófus fedőnévvel. Sőt, a Magyar Nemzet Lehelt leleplező újságírója azzal is vádolja, hogy róla négy évvel ezelőtt is terhelő információt adott az észak-koreai hatóságoknak, ami miatt az ázsiai diktatúrába utazó újságíró élete valós veszélyben forgott.

Lehel „a szokásos” módon reagált: ügynöki tevékenységével ő senkinek nem ártott, az észak-koreai vádakat pedig hazugságnak nevezte, és pert helyezett kilátásba. A baloldali ügynökök lebukásakor élénken reagáló kormányoldal Lehel ügyében kényelmetlen helyzetbe került, mert a segélyszervezet sok száz milliós állami támogatást kap, mindemellett a szervezet jószolgálati nagykövete a kormányfő felesége, Lévai Anikó. 

Egy Krisztina fedőnevű ügynök is lebukott a napokban, ő a rendszerváltás előtti underground zenekarokról írt jelentéseket, miközben maga is énekelt az egyik zenekarban. A nő jelenleg Olaszországban él, és annyit üzent, hogy „mindenkit” puszil.   

A hálózat áll nyerésre

Alapítása óta a Hetek legalább száz cikket közölt az úgynevezett ügynöktémában a teljes nyilvánosságot sürgetve. Csupán saját korábbi anyagainkat felelevenítve is teljes bizonyossággal megállapítható azonban, hogy ebben a játszmában a hálózat áll nyerésre: az öt kommunista csoportfőnökségből az egyiket, a III/III-as belső elhárítás ügynökeit „beáldozták” a rendszerváltáskor, a másik négy csoportfőnökséget azonban teljes egészében átmentették a rendszerváltás utáni időkre (és természetesen a III/III-ból is csak az ügynökök egy része lepleződött le). Az elmúlt közel húsz évben készült interjúkból, riportokból egyértelmű, hogy a hálózat szereplői – és főképp a működtetői, illetve haszonélvezői – mint egy láthatatlan háttérhatalom képviselői a mai napig összetartanak, segítik egymást: egy részük jelenleg is magas állami, politikai, gazdasági vagy médiapozíciót tölt be, sokuk karrierje akkor sem tört meg, amikor lelepleződtek.

A III/III-as csoportfőnökség egykori, ifjúságvédelemmel foglalkozó tartótisztje a közelmúltban „vallotta be” a Hetek munkatársának, hogy a rendszerváltás ellenére a mai napig a szolgálatnak dolgozik, „mert innen nincs kiszállás”. Az illető ma is fedett módon dolgozik, miközben civilben egy vidéki kormányhivatal ügyintézője. Ő természetesen kishal, kiváltképp a rendszer működtetőihez, vagy az egykori D-209-es SzT tiszthez, beszervezett püspökökhöz, tévés személyiségekhez, sportvezetőkhöz, rocksztárokhoz viszonyítva, ám története alátámasztja, hogy a hálózat továbbélése nem legenda. A társadalom azonban, éppen a fentiek miatt, morális értelemben képtelen megtisztulni, noha a legfrissebb felmérések is azt mutatják, hogy az emberek túlnyomó többsége a múlt feltárásának pártján áll.

Olvasson tovább: