Kereső toggle

Tévtanítók

Botrányok az indiai tankönyvek körül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

India nagy utat tett meg az elmúlt száz évben. Elnyerte függetlenségét és feltornázta magát a világ tíz vezető gazdasága közé. Emellett igyekszik felszámolni a kultúrájából fakadó szociális problémákat, így többek között az oktatási rendszert is megreformálta.

A tankönyvek íróinak életszemléletét viszont nem lehetett ilyen könnyen megváltoztatni. Ez tűnik ki ugyanis a számtalan olyan esetből, amikor felháborodott szülők, a helyi és a nemzetközi sajtóval karöltve fejezték ki rosszallásukat az oktatási szerveknek. A hírek főleg a brit sajtóban találtak visszhangra, ami nem meglepő, hiszen egy évszázada még gyarmatállamuk volt az érintett ország.

A sort egy 2006-ban történt eset nyitja, amikor is nőjogi aktivisták kezdeményezésére egy kilencedik osztályosoknak szánt tankönyvet vizsgáltak felül az oktatási minisztériumban.

E szerint „egy szamár olyan, mint egy háziasszony. Küszködnie kell egész nap, és hozzá hasonlóan esetenként meg kell vonnia magától az ételt és az italt. Valójában a szamár egy fokkal jobb, mert amíg az asszony néha panaszkodik és eljár a szülői házhoz, a szamarat sosem fogod rajtakapni, hogy hűtlen lenne a gazdájához.”

A könyv megjelentetésében az sem akadályozta meg a kiadót, hogy abban az időben történetesen egy nő, Vasundhara Raje Scindia vezette az adott államot. Az illetékes szervek szerint az idézet senkit sem hoz megalázó helyzetbe, az íróknak pedig kiemelkedő a humora. Az tény, hogy az egyik szerző, az ismert hindi szatíraíró Gopal Prasad Vyas irodalmi munkásságáért még 2005-ben bekövetkezett halála előtt megkapta a negyedik legrangosabb indiai kitüntetést.

A kérdéses paragrafus ugyanakkor nem „csak” a háziasszonyokat hasonlította az igavonó állathoz, hanem a politikusokat is, mivel „mindkettőnek vastag a bőre”.

Azonban nem ez a legnagyobb sértés, ami a nőket érte az országban az oktatás részéről. A tizenkettedikesek szociológiaórán azt tudhatták meg, hogy a hozományprobléma legfőbb katalizátorai a csúnya és fizikailag hátrányos helyzetű nők, mert nekik nehezebb férjhez menniük: „Hogy egy ilyen lányt bárki elvegyen, a vőlegény és annak családja több hozományt igényel”. Egyébként az évezredes szokás 1961 óta illegális, ennek ellenére sokan gyakorolják.

Egy tizedikes Társadalomtudományok tankönyv szerint a munkanélküliség növekedése azzal állhat összefüggésben, hogy a nők egyre magasabb számban képviseltetik magukat különböző területeken. Az Állami Tanács az Oktatási Kutatásért és Képzésért elnöke, Sanjay Ojha szavai alapján „ez vitatható. A szöveg az író nézőpontját képviseli, ami tapasztalaton alapszik. Az értelmezés már a tanárok feladata, ahogy a diákok véleményének a megkérdezése is: egyetértenek-e vagy sem?”

Legutóbb a nők ideális testalkatáról és fizikai képességeiről szóló bekezdést kellett kiszedni egy testnevelési tankönyvből, ami végzősöknek szólt, mert a sorok szerint az egyetlen ideális testalkat a 36”–24”–36” (vagyis a mell-derék-csípő bősége 91–60–91 cm), hiszen ez sokat számít a Miss World vagy Miss Universe szépségversenyeken. Emellett „a nők nem tudnak kellőképpen futni, mivel a csípőcsontjuk szélesebb és a térdeik kissé elállnak. A férfiak esetében a V alak ajánlott.” Az említett szakaszt azután távolították el a könyvekből, miután azt futótűzként osztották meg a Twitteren a felháborodott honbeliek.

A következő atrocitás a húsevőket érintette: „Azok az emberek, akik húst esznek, könnyen csalnak, hazudnak, felejtenek el ígéreteket, nem őszinték, vádlók, lopnak, verekednek, erőszakot alkalmaznak és szexuális bűntényeket követnek el.” Továbbá: „A hús ízét a hulladék adja, így mindenki, aki ezzel táplálkozik, szemetet eszik.” A japánokat ugyanakkor az egekig magasztalta az említett fejezet: az író szerint nem a tömérdek halfogyasztás, hanem a vegetáriánus étrend miatt élnek olyan sokáig a kelet-ázsiai országban. A húsevőket lejárató könyv kiadója szerint az írót már nem vonhatják felelősségre, mivel már nagyon öreg volt, ezért valószínűleg már úgyis halott.

Ebből az incidensből kiindulva azt gondolhatnánk, hogy az állatokat nagy becsben tartják az országban, és ez tükröződik a tananyagban is. Ennek ellenére egy negyedikeseknek szóló Tudományok című tankönyv arra biztatja a diákokat, hogy két kismacskát különítsenek el: az egyiket helyezzék egy lyukas dobozba, amin kaphat levegőt, a másikat pedig zárják teljesen el. Másnap az egyik macska halott lesz. Elvileg ez a „kísérlet” az oxigén fontosságára kellene, hogy rávilágítson. A kiadó azzal védekezett, hogy tudomásuk szerint egy gyerek sem végezte el az ajánlott feladatot.

Indiában a történelmet is másképp írják. Ne legyen ugyanis senki meglepve, ha olyasmit hall, hogy Japán a második világháborúban atombombát dobott le Amerikában – még véletlenül sem fordítva! Mahatma Gandhi nevét és halálának dátumát szintén sikerült elírni. Ez a hiba Indiában közel áll a szentségtöréshez, mert Gandhi tisztelete megközelíti az istenekét. Összesen több mint száz nyelvtani hiba és elírás, illetve ötvenkilenc ténybeli eltérést találtak a százhuszonnégy oldalas tankönyv lapjain, amit állami iskolákban, az általános oktatásban használtak.

A probléma forrása a kérdéses tankönyvek esetében az, hogy nincs országosan szabályozva a lektorálás, kiadás és forgalmazás. Csak kilencedik osztálytól felfelé ajánlhatóak szakkönyvek, de ezeket minden iskola maga választja ki. Egy Új-Delhiben található tanintézet igazgatója, Annie Koshy elmondása szerint az ő intézményében ugyan nem használják az említett könyveket, viszont az ehhez hasonló esetek helyettesítik a tesztelési metódusokat. „A Középiskolai Oktatás Központi Testülete csak kiadókat ajánl, nem konkrét kiadványokat. Nagyszerű módja ez annak, hogy ellenőrizzük, a tanárok elolvassák-e a könyveket, amiket használnak, és tényleg azt tanítják-e, ami bennük szerepel.” A szakértők a megoldást mégis a centralizált ellenőrzésekben látják, ami a mai napig hiány az országban.

Olvasson tovább: