Kereső toggle

„Piszkos” élelmiszerek

A rabszolgáktól az asztalunkig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem sokan gondolnánk, hogy például egy tenger gyümölcseit tartalmazó pizzával esetleg olyan élelmiszeripari terméket fogyasztunk el, amelyet rabszolgaként dolgoztatott, kizsákmányolt, sokszor szexuálisan is bántalmazott emberek állítanak elő. Pedig lehet, hogy a konyhánkban többször találkozunk ilyen ételekkel, mint gondolnánk.

A román kormány éppen az elmúlt héten küldött egy delegációt a szicíliai Raguza tartományba, hogy kivizsgálják az ott dolgozó román állampolgárok munkakörülményeit. A brit Guardian nevű újság március eleji cikke szerint ugyanis több ezerre tehető azoknak a többségében román vendégmunkásoknak a száma, akik rabszolgaként élnek és dolgoznak az olasz farmokon. Melegházakban vagy kint a földeken napi 12 órát robotolnak víz nélkül, és harmadát keresik annak, amit az olasz hatóságok 8 órás mezőgazdasági munka után előírnak. Már abban az esetben, ha egyáltalán megkapják a fizetésüket, mert ez sem történik meg mindenkor.

Az éjszakákat összetákolt, koszos viskókban, megfelelő higiénés körülmények hiányában töltik, és nem ritka a  fizikai bántalmazásuk vagy fegyverrel történő megfélemlítésük sem. A lap által megkérdezett romániai nők közül szinte valamennyi szexuális zaklatásról és kizsákmányolásról számolt be. Amint azt az egyik ilyen hölgy, Nicholeta férje elmondta: mindent meg kell tenniük, amit a munkaadójuk akar, különben nem lesz munkájuk. A főnök szinte napi rendszerességgel erőszakolja meg Nicholetát, mialatt a férje merev részegre issza magát.

A rendőrség szerint mintegy 7500 nő dolgozhat a régióban, amely Európa harmadik legnagyobb zöldség- és gyümölcstermesztő vidéke. Többségük valóban román állampolgár, akik otthonukat, sokszor kiskorú gyermekeiket hagyják hátra a jobb munka és kereseti lehetőség, valamint annak reményében, hogy otthon maradt szeretteiket anyagilag támogatni tudják. Feljelentést elvétve – csak a bátrabbak – tesznek, mert a fizikai és nemi erőszaknál egy dologtól félnek jobban: attól, hogy elveszítik a munkájukat.

A tapasztalatok szerint, ha valaki a visszaélések miatt feljelentést tesz, ezt követően a környéken egyáltalán nem talál már munkát. „A férjemmel együtt dolgoztam a melegházban, és a tulajdonos azt akarta, hogy feküdjek le vele – meséli a 48 éves Gloria. – Amikor nemet mondtam, kirúgott. Feljelentettem a rendőrségen, és azóta nem vesznek fel sehova. A többi földtulajdonos tudja, hogy elmentem a rendőrségre, és nem akarják, hogy náluk dolgozzak.”

A szicíliai gazdák korábban az Afrikából hajón érkező menekülteket foglalkoztatták, de újabban attól tartanak, hogy beperlik őket, mondván, az illegális migrációt segítik elő. Manapság ezért inkább EU-állampolgárokat alkalmaznak, akik így az unióban egyébként meg nem engedett körülmények között kénytelenek dolgozni. Egy fiatal, állapotos hölgy arról számolt be, hogy permetezőszerekkel kellett dolgoznia megfelelő védőfelszerelés nélkül, amitől rosszul lett. „Köhögtem és nem tudtam lélegezni. Amikor megszültem a kisbabámat, öt hónapos terhes voltam. Az orvosok azt mondták, hogy a sok munka miatt lett koraszülött, és hogy előfordulhat, hogy az agya is károsodott a kemikáliák miatt.”

Az olasz bevándorlásügyi szervezet, a Proxyma Association szerint a szexuális visszaélések mértékét tükrözi, hogy míg a román nők Raguza női lakosságának csak 4 százalékát teszik ki, a regisztrált abortuszok 20 százalékára ők jelentkeznek. Annak ellenére, hogy az olasz parlament elé már 2015-ben bekerült egy javaslat arra, hogy a szicíliai mezőgazdasági területeken folyó, különösen nőkkel szembeni visszaéléseket ki kell vizsgálni, ez ügyben máig nem sok előrelépés történt.

Kakaós tej

Afrika vonatkozásában már évtizedek óta ismert a gyermekrabszolgaság ténye, mégis mind a mai napig több millió gyermek dolgozik nem egyszer veszélyes körülmények között. Az egyik legtöbb gyermeket kizsákmányoló ágazat a kakaótermesztés. A világ kakaótermelésének több mint 70 százalékát adó Ghána és Elefántcsontpart ültetvényein egyes adatok szerint több mint egymillió tinédzser korú gyermek dolgozhat, akiknek majdnem a fele lány. Néhányuk csak pár hónapig, mások egész életükben hajnaltól késő estig végzik a nehéz fizikai munkát. A gyermekek között akadnak mindössze ötévesek is, akiket sokszor emberrablók ragadnak el otthonaikból és adnak el az ültetvényekre, ahonnan megszökni szinte teljesen lehetetlen.

Úszó börtönök

A thaiföldi vendégmunkások életét az Associated Press munkatársai mutatták be részletesen. Oknyomozó munkájukért, amelynek során feltárták azokat a rabszolgaságra utaló körülményeket, amelyekben ezrek dolgoznak a thaiföldi halfeldolgozó iparban, Pulitzer-díjat is kaptak. Tevékenységük eredményeképpen több mint 2000 rabszolga szabadult fel. Azonban minden bizonnyal ez csak a jéghegy csúcsa volt, tekintve, hogy Thaiföld a világ legnagyobb hal- és rákexportőre. A többnyire burmai, mianmari, kambodzsai és laoszi illegális munkások közvetítőkön keresztül kerülnek az országba, ahol azzal kecsegtetik őket, hogy jól fizető állásuk lesz. Ehelyett eladják őket az üzemekbe, ahol éhbérért napi 16 órát dolgoznak, sokszor levegőtlen csarnokokban, megfelelő higiéniai körülmények hiányában.

Így járt a burmai Tin Nyo Win és felesége, Mi San is, akik „31-es számú munkaerőként” egy hosszú asztal mellett garnélarákot pucoltak. Mellettük családok dolgoztak, beleértve olyan kicsi gyerekeket is, akik csak székre állva érték fel az asztalt. Az ebédszünet mindössze 15 perc volt, és az őrök azonnal rájuk ordítottak, ha túl sokat beszélgettek. Win és felesége sokszor a fáradtságtól sírva pucolták a rákokat. Megszökni szinte lehetetlenség volt, mert mindig csak egyikük mehetett ki, a másiknak túszként ott kellett maradnia. Egyszer ugyan mégis sikerült nekik a szökés, ám a szabadságot csak rövid ideig élvezhették. A város piacán a feleséget az egyik őr felismerte, és a hajánál fogva rángatta vissza. A szökés azért is kockázatos, mert megfelelő papírok nélkül az illegális bevándorlók hamarosan a rendőrségen, sokszor a rácsok mögött kötnek ki.

Az AP munkatársai 2015-ben azt is kiderítették, hogy a halak és rákok a nyugati világ, köztük az USA ötven különböző szupermarket-hálózatában, harmincnál több cég által forgalmazott termékként kerültek a polcokra. Ezt követően Thaiföld az USA-ban feketelistára került, és az emberi jogok sárba tiprása miatt olyan országokkal került egy lapra, mint Észak-Korea vagy Szíria, ám szankció nem történt. Az Európai Unió viszont megháromszorozta a thaiföldi hal- és rákimport vámtarifáját.

A rabszolgamunka a mai napig jelen van, nemcsak a halászati, hanem a baromfiágazatban is, annak ellenére, hogy olyan új törvények születtek, amelyek segítenek a dokumentumok nélkül érkező munkások regisztrációjában, ám a razziák, letartóztatások és vádemelések mégis ritkák. A legnagyobb thaiföldi baromfifeldolgozó és -exportáló cég a napokban nyilatkozatot adott ki, miszerint több mint 1000 csirketenyésztő farmer fog igazolást kapni arról, hogy az általuk üzemeltetett farmokon a munkakörülmények szigorú előírásoknak felelnek meg, ahol nem fordul elő a munkások kizsákmányolása. Az igazolás célja, hogy azok a gazdák, akik kapcsolatba kerülnek a céggel, megtanulják, hogyan lehet a nemzetközi szabályoknak megfelelően az alkalmazottak munkakörülményein javítani.

Nincsenek könnyebb helyzetben azok a vendégmunkások sem, akiket a közvetítők halászhajókra adnak el. Mivel nem rendelkeznek hivatalos papírokkal, hónapokat töltenek a hajókon anélkül, hogy a szárazföldre léphetnének – még betegség esetén sem szállhatnak partra. Ha valaki meghal, egyszerűen bedobják a tengerbe. Meglepő módon az úszó börtönök nem csak a délkelet-ázsiai országokra jellemzőek. Több száz férfi dolgozik illegálisan hawaii halászhajókon is, papírok nélkül, megfelelő munkakörülmények hiányában. Az általuk kifogott kardhalat és tonhalat neves és drága éttermekben tálalják fel. A többségében Délkelet-Ázsia és az indonéz szigetvilág elszegényedett országaiból érkező rabszolgák eközben csak a töredékét keresik annak, amit egy amerikai halász hazavisz.

Olvasson tovább: