Kereső toggle

Eldugott világok a pusztában

Kormánytámogatással élénkül a tanyasi romantika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tollal talán Móricz Zsigmond festette meg legjobban az alföldi tanyavilágot, amely azóta jócskán visszaszorult, de a szegénység nyomasztó valósága jelenleg is ott lappang a tanyák körül. Még mindig víz és villany nélkül élnek emberek, és hiába a fejlődés, ezekre az eldugott helyekre alig jut el az életöröm. Ahogy régen, ma is vannak, akik itt bujkálnak a sors vagy a hatóság elől.

A szép napsütés ellenére nagyon hideg van, így azonnal szemet szúr egy idős bácsi, aki az útszéli buszmegállóban várakozik zsebre dugott kézzel, csuklóján egy üres csíkos nejlonszatyorral. Buszra vár, Békéscsabára, a megyeszékhelyre utazik, de ezt már csak egy órával később tudom meg tőle, amikor a közeli településről visszafelé jövet még mindig ugyanott áll, ezért így felveszem, hogy ne fagyoskodjon az embertelen hidegben. Nyugdíjügyben megy a városba, kért egy kicsi emelést, rendkívülit, mert ami van, az kevés. Egyedül él, Békéscsabától mindössze tizennyolc kilométerre, de a civilizációtól bizony évtizedekkel lemaradva, egy tanyán. Áram van, víz csak az ásott kútban, körülötte azonban közel és távol senki, csak egy lepusztult major, ahonnan még a betontörmeléket is ellopták az utóbbi években. A főút hét kilométerre van tőle, bolt pedig még messzebb, csak a következő faluban. József egyedül él, két éve temette el a feleségét, három gyermeke távolabb lakik, de hetvenévesen sem adná fel a tanyasi sorsot, mert az egész életét itt élte le. Olyan romantikával és szeretettel beszél a tanyasi életről, hogy ha először hallanék róla, bizony indulnék egy eladó tanyát keresni. Romantika és kínlódás keveredik az idős ember történetében, de ő ezt boldogan éli meg. Sár tavasszal, ősszel és télen, elköltöző szomszédok, kihaló környék és magány naphosszat…

Rombolás és építés

Kovács József szociológus szerint ma a tanyavilág a társadalom perifériáját, sok esetben az abszolút lecsúszást jelenti. Korábban a tanyán élők mindig jelentettek egyfajta biztos hátteret a városok lakosságának, nemcsak nálunk, hanem szinte mindenütt a Kárpát-medencében. Ezzel minden józanul gondolkodó ember tisztában volt, csak éppen a szocialista korszak vezetői nem akartak erről tudomást venni, ezért mindent megtettek ennek a települési formának az elsorvasztása érdekében – mondja a szakember. A különböző országok különböző kommunista vezetőinél hasonló volt a szándék: mindenáron leszámolni a múlttal, a hagyományossal. A tanyavilágban élő emberek is csak a legrosszabbra számíthattak, vagyis ingatlanaik lerombolására. Néhány vidéket leszámítva rengeteg tanyát felszámoltak. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy amit nagyapáink áldottak, azt a fiaik már átkozták, tisztelet a kivételnek – jegyezte meg a szociológus.

Az egyik Békés megyei országgyűlési képviselő arról beszélt nemrég, hogy az elmúlt öt évben több mint hatmilliárd forinttal vált élhetőbbé a tanyavilág. A kormány folyamatosan támogatja ennek a települési formának az újraéledését. A támogatásoknak köszönhetően számos gazdaság megújult, nőtt az állatállomány, és újra van perspektíva annak a szeme előtt, aki ehhez a hagyományos életformához ragaszkodik. Néhány száz tanyára bevezették a villanyt, biztosították a megfelelő ivóvízellátást, és az útviszonyokat, illetve az infrastrukturális szolgáltatásokat is fejlesztették.

Balázs és családja ennek a programnak köszönhetően vállalta a tanyasi életet. Nem a pusztában, hanem közel a megyeszékhelyhez vásároltak egy holdnyi földterületet, rajta düledezőfélben lévő gazdasági épülettel és egy komfort nélküli lakóépülettel. Egy lakótelepről költöztek el, a négy gyerek sorsa lebegett a szemük előtt, nem akarták, hogy beszippantsa őket „a prolisors”, inkább a küzdelmet és a kisebb komfortot választották. Nem kis erőfeszítéssel alakították ki a tanyasi életüket: egy baromfiudvarral kezdték, de mára tehénnel, borjúval, kecskével és birkával egészült ki a gazdaságuk, és talán nyártól lesz egy lovuk is. A családfő egyelőre a városban (is) dolgozik, nyomtatókat javít a vállalkozása, de anyuka már a tejet dolgozza fel, finom sajtot, túrót, tojást árul. Nem nagy haszonnal, de a felesleg így is óriási segítség, mert az önellátás mellett bizony kell a készpénz is a családnak. A tanyaprogramra pályáztak, abból jutott a korszerűsítésre, és a jószágok beszerzésére, mondja Balázs. A fenntarthatósághoz bizony napi küzdelemre van szükség, de nem bánja, mert így a gyerekek ebben nőnek fel, és nem csak telefonon nevelnek állatokat egy virtuális farmon.

Az elmúlt évben 724 település lakói pályázhattak jelentősebb összegre a tanyaprogram keretében. Az állam célja immár öt éve változatlan: segíteni a tanyasi gazdálkodás megújítását, csökkenteni az ott élő emberek hátrányát úgy, hogy a tanyavilág sajátos értékei is megmaradjanak. Tavaly a települési, térségi fejlesztésekre összességében ötszázmillió forint állt rendelkezésre. Ezen a jogcímen önkormányzati fejlesztésekre, a tanyákon élők egészséges ivóvízzel történő ellátásához szükséges beruházásokra, valamint a tanyagondnoki szolgálatok javítására volt mód pályázni. Ez utóbbi esetben gépjárműbeszerzésre, civil szervezetek működésére, esélyegyenlőségi, felzárkóztatási programok finanszírozására és mobil egészségügyi szűrővizsgálatok szervezésére lehetett támogatást nyerni.

A második pillér a tanyagazdaságok fejlesztését célozta, a harmadik pillér pedig az induló tanyasi gazdaságokat érinti – mondja Kovács József szociológus, miközben hosszan döcögünk egy törmelékkel feltöltött dűlőn. Hozzáteszi, az elmúlt évben nagyon népszerű volt a meghirdetett program, a Herman Ottó Intézetnél közel kétezer pályázatot dolgoztak fel. A legnépszerűbb támogatási jogcím a tanyagazdaságok fejlesztéséhez kapcsolódott.

A program sikerességét jól mutatja a tény, hogy egyre többen pályáznak a különféle jogcímen odaítélhető pénzekre.

A lelkesedés nem elég

A legfrissebb felmérések szerint Magyarországon közel 400 ezren élnek tanyán. Ez a szám nagyobb is lehetne. Szakemberek szerint ez azért nincs így, mert a rendszerváltoztatás előtt, illetve azt követően sokan elvándoroltak a megmaradt tanyákról a nehéz életkörülmények miatt. Az utóbbi években ez a folyamat megváltozott. Egyre több önellátásra törekvő fiatal költözik tanyára, elsősorban Szeged, Csongrád, Nagykőrös és Hódmezővásárhely közelében, de máshol, így Békésben is tapasztalható ez a tendencia. Van egyfajta romantikája a modernizált tanyasi életnek, de azt azért le kell szögezni, hogy a lelkes kezdők közül sokan hamar visszaköltöztek a városba.

A család, ahová a szociológussal igyekszünk, jó példa a tanyasi élet fenntarthatóságára – bár örökösök híján a tanya jövője bizonytalan, a siker, amit elértek, példás. Gergely bácsihoz és a feleségéhez, Zsuzsa nénihez érkezünk. Itt már kell a négykerékmeghajtás, mondja a gazda, miután köszönünk, de a bejáróra vigyázzunk, teszi hozzá, mert azt rendben tartani így tavasszal a legnagyobb kihívás. Sok jószág, egyre növekvő birtok, és saját piaci kör, ez a siker titka, mondja Gergely, aki ugyan kikéri magának a bácsizást, de a kort tisztelni kell. Az öregúr szerint túlzás lenne azt állítani, hogy a városoktól távol egyszerű az élet. Hiába volt falusi gyerek, a tanya neki is kihívást jelentett, pláne úgy, hogy a felesége nem akart kiköltözni, mert a pusztai lét neki túl magányosnak tűnt. A rendszerváltozás során visszakapták a családi birtokot, vele a tanya portáját is, ahol még állt az épület, de semmi más nem volt körülötte. Évtizedek alatt virágzó gazdaságot teremtettek, egyre növekvő földterülettel, rengeteg jószággal és sok elégedett vevővel. Ma úgy állnak, hogy előre megvan a hízóknak vagy a bikáknak a gazdája, vagyis biztos a bevétel, a takarmány nagy részét pedig saját maguknak tudják megtermelni. Zsuzsa néni baromfiudvarának pedig híre van a környéken, a tojás és a csirke keresett portéka nála, de még a kotlóállománya is kuriózum, amiért egészen távolról is jönnek az érdeklődők. Mindez azonban nagyon sok lemondással és küzdelemmel járt, és Gergely bácsi bevallja, ma már nem kezdene bele. Nekik is voltak utópisztikus elképzeléseik arról, hogy itt olcsóbb, egyszerűbb lesz az élet. Bár nem minden úgy sikerült, ahogyan elképzelték, mégis kitartottak, és már nem akarnak változtatni jelenlegi sorsukon.

Ugyanez nem mondható el a szomszédos tanyában élő családról, akikről csak érintőlegesen van tudomásunk. A kisgyerekekkel ott meghúzódó házaspár kegyelemből jöhetett ide, nem volt hová menniük, de a hivatalokkal is meggyűlt a bajuk a gyerekek eltartása miatt. „Eljöttek ide, itt nem zargatja senki őket, mi meg segítünk nekik, ahogy tudunk, mert nem gonosztevők, csak áldozatai egy élhetetlen világnak” – mondja Zsuzsa néni. Férje megjegyzi: a tanyák régen is eltüntették azokat, akiket üldöztek.

Jócskán megküzdünk a sárral mire az aszfaltra vergődünk, és ez árnyalja azt a romantikus képet, ami a tanyák világát övezi. Utunk végén azonban így is pozitív kép alakul ki bennem az itteni életformáról. Aki nem hiszi, járjon utána – de az összkerékmeghajtás kötelező.

Olvasson tovább: