Kereső toggle

Dr. Joseph Nicolosi (1947-2017)

Elhunyt az ex-gay mozgalom pionírja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gúnyolódó mémek kísérték dr. Joseph Nicolosi terapeuta halálhírét a Twitteren, aki az 1991-ben írt, Szégyen és kötődésvesztés című sikerkönyvével berobbantotta a köztudatba a homoszexualitás gyógyítását nyíltan felvállaló helyreállító terápiát. A híres-hírhedt pszichológus a főáramú felfogással ütköző álláspontját, miszerint „ha nem akarsz, nem kell melegnek lenned!“, olyan felületeken védelmezte meg, mint az Oprah Winfrey Show, Larry King, Fox News, ABC News vagy éppen a BBC. Nicolosi hatását mutatja, hogy 2015-ben Barack Obama törvényi eszközöket helyezett kilátásba a homoszexuális irányultság megváltoztatását célzó programokkal szemben, amelyeket Hillary Clinton – győzelme esetén – elsők között vitt volna át a Kongresszuson.

„Menjen a pokolba!”, „Oszd meg és ünnepeld te is a halálát!”, „Hazahívta az ördög”, „Ding-dong, a boszorkány meghalt”, „Egy gonosz és undorító emberrel kevesebb van a világon” – futott át a közösségi portálokon a hír, hogy dr. Joseph Nicolosi március 7-én, hetvenévesen váratlanul meghalt egy vírusos fertőzésben. A The Daily Beast nevű, több milliós látogatottságú liberális portál pedig cinikusan azzal a címmel közölte a halálhírét, hogy „Bárcsak az ex-gay mozgalom is követné alapítóját a sírba”. Miközben azonban melegaktivisták a Twitteren sorra osztották meg az önfeledten táncoló, gúnyolódó mémeket, Nicolosi özvegye a Facebookon drámai közleményben védte férjét a támadásokkal szemben: „A férjem igenis nagy és kivételes ember volt! Sosem ijedt meg a politikai korrektségtől, és örült, hogy az árral szemben úszhat, mert meg volt róla győződve, hogy a kultúránk rossz irányba tart. A melegaktivisták gúnyt űztek belőlünk, és mindent megtettek, hogy a közvélemény szemében nevetségessé tegyenek bennünket, de Joe meg volt róla győződve, hogy egy nő és egy férfi sem született homoszexuálisnak, és ezt az igazságot lelkesen védte a Fox-tól a BBC-ig.”

Linda Nicolosi, aki egyben férje munkatársa is volt, hiszi, hogy az igazság és a mozgalom tovább él és terjed majd a világon: „Dr. Nicolosi mindig azt remélte, hogy öröksége, a helyreállító terápia tovább terjed majd. Sosem kényszerítettünk senkit, mindenki szabad arra, hogy meleg életmódot folytasson, de továbbra is képviselni fogjuk azt, hogy az embertársi szeretet megköveteli tőlünk, hogy segítsünk abban, hogy mindenki örömmel megélhesse biológiai adottságát.” A bejegyzést több egykori meleg páciens kommentálta, mély fájdalmukat és együttérzésüket fejezve ki Nicolosi családjának. „Több konferencián is voltam már, de az ő beszédét hallva hittem el először, hogy van kiút a problémámból, még arra is szakított időt, hogy félrevonuljunk beszélgetni, és tanácsot, bátorítást adott a jövőre nézve. Ez változtatta meg az életem!” – írta egyikük a memoár alá.

„Ha egy személy nem elégedett azzal, hogy meleg, miért ne kapjon segítséget?” – teszi fel a kérdést Nicolosi 25 éve megjelent sikerkönyvének bevezetőjében, hozzátéve, hogy amikor 1973-ban törölték a homoszexualitást az úgynevezett DSM-modellből, vagyis a mentális betegségek listájáról, akkor azzal erőszakosan lesöpörték a pszichológia asztaláról azt a jogos, tudományos kérdést is, hogy miért lesz valaki homoszexuális. Korábban gyermek- és kora tinédzserkori traumaként diagnosztizálták ezt a rendellenes szexuális viselkedést, amit szerinte alátámaszt az a tény is, hogy az online pornográfia általános elterjedésével megnőtt a homoszexuális hajlamú tinédzserek száma. Ha tényleg létezne „meleg-gén”, akkor statisztikailag meg kéne maradnia az 1,5–2 százalékos sávban, de klinikáján a páciensek 40 százaléka melegpornó-függő tinédzser.

A klinikai pszichológus szerint a szülői kapcsolatban sérülést, törést szenvedett fiatalok kompenzációként, túlfűtött szexuális kíváncsiságból kezdenek el nézni melegpornót, vagy mennek föl meleg chatfórumokra, ahol aztán további traumákat szenvednek el, frusztrációjukat pedig végül saját szexuális orientációjuk gyűlöletén vezetik le. Ezeknek a természetellenes erotikus aktusoknak a látványa szétrombolja a pont ebben a korban kifejlődő heteroszexuális identitást, ami Nicolosi szerint jóval több, mint az ellenkező nem iránt érzett vonzalom: része a férfi illetve női szerepből fakadó életmód, értékek megszeretése is. A fiúkban föltámad a vágy, hogy apák, a nőkben pedig, hogy anyák akarnak lenni, és ez keretbe foglalja a serdülőkori vágyaikat.

Szervezete, a NARTH több ezer emberen segített, akik homoszexuális vonzalmuk ellenére sem akarták magukat melegként definiálni, és vissza akartak térni eredeti biológiai identitásukhoz. Klinikáján hetente 135 esetet kezelnek, ahol a homoszexualitást elsősorban gyermek- vagy tinédzserkorban szerzett traumaként értelmezik és gyógyítják. Bár Nicolosi elismeri, hogy a szexuális zavaroknak nagyon mély és erőteljes gyökerei vannak, ám hazugnak tartja a melegpropaganda azon állítását, hogy ez változhatatlan. A siker persze szerinte is több tényezőtől függ, amik közül szerinte az első és legalapvetőbb a páciens motivációja. Egy a személyiséget ilyen mélyen érintő változáshoz ugyanis belső hajtóerőre van szükség. Külső elvárásokból, legyen az akár családi, akár egyházi, nem lehet megszabadulni. Amikor a tinédzsert a szülei kényszerítik rá, vagy a lebukott férjet a felesége, esetleg a pap, a lelkész küldi akarata ellenére a klinikára, akkor garantált a kudarc, mivel az első lépés mindig egy szabadon hozott döntés a változás mellett.

Éppen ezért Nicolosi szerint arrogáns és káros, amikor a melegaktivisták vagy akár a pszichológusok azzal a magyarázattal fosztják meg a pácienst önrendelkezési jogától, hogy „mi jobban tudjuk nálad, hogy mi jó neked.” Ezért a homoszexuális vonzalmuktól szenvedő embereket azzal ostorozzák, hogy fojtsák le a lelkiismeretüket, szabaduljanak meg a gátlásaiktól, valamint avítt vallásos hiedelmeiktől, felejtsék el az erkölcsöt, az etikát, és ők is csatlakozzanak a melegfelvonuláshoz. Ezzel szemben a NARTH meggyőződése, hogy a nem kívánt homoszexuális vonzalommal küszködő egyénnek joga van ahhoz, hogy hatékony pszichológiai ellátásban részesüljön, a szakembereknek pedig ahhoz, hogy ilyen ellátást kínáljanak fel. Kifejezetten felháborítónak tartja azt, ahogyan a melegpropaganda és annak befolyása, nyomása alatt lévő szakma kezeli az ex-meleg vagy a homoszexuális hajlamukat betegségként megélő férfiakat és nőket, hiszen őszinteségük a melegpropaganda legérzékenyebb pontját, a változhatatlanság dogmáját támadja.

1980 óta – nem csekély politikai nyomásra – betegségként diagnosztizálják azt, amikor valaki nem tudja elviselni, hogy homoszexuális, és szabadulni szeretne tőle. Nicolosi szerint miközben a meleg közösség jogai már bőségesen biztosítva vannak, addig a gyógyulni akaró homoszexuálisok jogai, tisztességük és döntési szabadságuk egyre korlátozottabb. Amikor 2015-ben a 17 éves transznemű Leelah Alcorn öngyilkosságot követett el, a média a tragédiát egy „vallásos terapeutára” varrta, aki megpróbálta „fiúvá változtatni” a magát lányként definiáló tinédzsert. Az eset kapcsán Obama elnök egy közleményben kijelentette, hogy törvényi úton fogja betiltani a meleg, leszbikus, transznemű fiatalok „megjavítását” célzó egyházi és tudományos programokat.

Míg több, korábban az ex-gay mozgalmat támogató terapeuta, például az evangéliumi Exodus International vezetője a folyamatos vádaskodás hatására „bocsánatot kért” és visszavonta nézeteit, addig Nicolosi sorra járta a műsorokat, és a személyeskedő támadások ellenére következetesen képviselte álláspontját, miszerint senki nem születik homoszexuálisnak. Hirdette ezt annak ellenére, hogy a megszólalásai alatt a liberális média a fiú fényképével és tragédiájával fűtötte az indulatot személyével és a helyreállító terápiával szemben, fiatal fiúkat és lányokat kínzó gazembernek állítva be őt. 2015-ben New Jersey állam megtiltotta, hogy hivatalos szakvéleményt nyújtson, mondván „a homoszexualitást betegségnek és az emberi szexualitás nem normális viselkedésének tartja, ami szemben áll a tudomány általánosan elfogadott álláspontjával”.

A könyvének magyar fordítását tavaly év végén kiadó Szent István Társulat is éles kritikát kapott a hazai médiában, a HVG újságírója homofób uszításnak, bigott vallásosságnak titulálta a könyvet, azon gúnyolódva, hogy Nicolosi szerint „meleg lesz, akivel gyerekkorában nem focizott eleget az apja.” A művet szakmailag is felvállaló neves pszichiátert, Budai Bélát pedig a Magyar Narancs gyűlöletbeszéddel és ostoba konzervativizmussal bélyegezte meg, mint akit frusztráció és politikai szándékok vezérelnek. A HVG cikke szerint botrány, hogy 2016-ban még vannak olyan emberek, akik „a melegek átnevelésére, gyógyítására próbálnak buzdítani”, és azt állítják, hogy „Isten nem teremtett homoszexuális embereket”. Az Obama-adminisztráció bukása és a konzervatív oldal győzelme azonban azt mutatja, hogy az ex-melegek jogaiért hősiesen harcoló Nicolosi öröksége a The Daily Beast óhajával szemben messze túléli alapítója halálát.

Olvasson tovább: