Kereső toggle

Válságba zuhan-e Szaúd-Arábia?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A szaúdi királyi ház legitimitását az átlagosan évi másfél millió zarándok oltal­mazása (is) adja.

Mielőtt a Rijádot Mekkával összekötő autóút Mohamed szülővárosa felé kanyarodna, kék, többnyelvű tábla igazítja el az utazókat. Az van ráírva, hogy „no non-muslims beyond this point”, és mutatja a hitetleneknek, merre van az elkerülőút.

Mekka Rijádtól nyolcszáz kilométerre fekszik. Nyílegyenes út köti össze a két várost, az embernek csak arra kell figyelnie, miközben százhatvannal tép a célja felé, hogy lehetőleg ne gázoljon el a sivatag közepén egy, az útra kiténfergő tevét, birkát.

Zarándoklatbiznisz

A kíváncsi kívülállónak nem nehéz elvegyülnie a tömegben. Mekka mindig tele van külföldiekkel, akkor is, ha éppen nincs zarándoklati idő. Ellentétben az iszlámban kötelezően előírt haddzzsal („nagy zarándoklat”), ami konkrétan időponthoz kötött, az umra („kis zarándoklat”) nincs időhöz kötve, bármikor megteheti az ember. Igaz, ez nem mentesíti, hogy életében egyszer a „nagy zarándoklatot” is elvégezze. Általános vélekedés a muszlimok között, hogy a kötelező haddzs mellett azért jó, ha a „kis zarándoklatot” is külön elvégzi az ember egyszer az életében.

Mekka modern város, a zarándoklat pedig óriási üzlet. A város tele van felhőkarcolókkal, hotelekkel, amelyek az évi több millió zarándokból élnek. A világ negyedik legmagasabb épülete, az Abrádzs al-Bajt, tetején zöld színű órájával pont a Kába épületére néz. Mohamed szülővárosában alig találni korabeli, régi épületet a Kába köré épült nagymecsetben meghagyott részen kívül. Ennek oka egyrészt a szükség: a szaúdi királyi ház legitimitását a zarándokok és a szent város oltalmazása adja, a mindenkori király legfontosabb címe ez.

A másik ok a szaúdi ultrakonzervatív vallásfelfogásban, a vahabizmusban keresendő. Az iszlámnak ez az irányzata elutasítja a szentek tiszteletét, pontosabban imádását, ezért min­den olyan mekkai helyet, mely potenciálisan magában hordozta, hogy külön zarándoklati célponttá váljon, leromboltak.

Tapintható feszültség

Az al-Maszdzsid al-Harám és a Kába az iszlám vallás legszentebb helye, zarándokolnak ide szunniták és síiták. A királyi családot leggyakrabban a zarándoklaton történt balesetek miatt támadják, tekintve, hogy a szaúdi uralkodóház legfontosabb címe a zarándokok és a szent helyek oltalmazója. „Ha nem tudják ellátni ezt a feladatukat, akkor alkalmatlanok az ország irányítására” – mondják a leghangosabb kritikusok.

A legfontosabb kritikus persze Irán, amely két fronton is (Jemenben és Szíriában) proxy-háborúban (amikor egy nagyhatalom kisebb országok konfliktusaiban az egyik fél mellé állva vívja meg harcát a másik nagyhatalom ellen – a szerk.) áll a királysággal. A két évvel ezelőtti hadzs során történt brutális baleset óta – amikor 800-an haltak meg egy ledőlő állványzat miatt –, no meg persze a két ország között egyre jobban éleződő politikai feszültség következtében, Hamenei ajatollah konkrétan kétségbe vonta, hogy biztonságos terep-e Mekka a síita zarándokok számára. Szó szót követett, a végeredmény az lett, hogy Iránból két éve nem érkeznek zarándokok az iszlám legszentebb helyére.

Ez persze elsősorban a síita híveket és nem a szaúdi gazdaságot rázta meg. A királyság statisztikai adatai szerint egy évben átlag másfél milló (!) ember végzi el a zarándoklatot, ebbe a számba pedig nem tartoznak bele az év minden szakában az umrára érkezők.

Olaj, vallás, bigottság

Az érkezők kiszolgálására ipar épült Mekkában, de még így is minden évben előfordulnak halálesetek a zsúfoltság miatt. A Szaúd-Arábiai Királyságnak a zarándoklat és a köréje települt ipar a kőolaj után a második legjelentősebb bevételi forrása, nem is beszélve arról, hogy a szent helyek őreként igényt tart arra, hogy a vallás meghatározó értelmezője legyen a muszlimok közösségében. Többek között ezt támad­-ja Irán, de minden az állami vahabita ideológiától szélsőségében vagy mérsékeltségében eltérő vallási iskola is.

Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy a szaúdi királyság egyfajta központi, kiegyensúlyozott erő lenne a muszlim világban jobb, ha sietve hozzátesszük: az ország teljes területén a saría érvényesül, polgári törvénykönyv nincs. Gyakoriak a halálos ítéletek, melyeket végre is hajtanak tereken, nyilvános helyeken, az iszlám legrigorózusabb iskolája szerinti jó erkölcsökre pedig erkölcsrendészet

vigyáz. A rendszer olyan szinten ultrakonzervatív, hogy előfordult, hogy egy kigyulladt női diákszállásról nem engedték kimenekülni a nőket, mert „nem voltak tisztességesen öltözve”.

Atomjátékok

Dacára a mélyponton lévő olajáraknak Mekkában óriási építkezések folynak csakúgy, mint Rijádban. A fővárosban épül a metró, a kormányzást pedig valójában végző koronaherceg, Mohamed bin Szalmán az ország külpolitikáját is átrendezi. A piacot és az importot eddig uraló Egyesült Államok hegemóniája inogni látszik, legalábbis erre utal, hogy a királyság az oroszokkal készül tárgyalni atomerőművének építéséről, de párhuzamosan erősödik a kínai jelenlét is. Ennek oka elsősorban a leköszönt Obama-adminisztráció kiegyezése Iránnal. Ha Iránnak lehet békés célú atomreaktora, akkor a szaúdi királyságnak is kell. Az már egy más kérdés, hogy bizonyos atomerőművek végterméke egyébként könnyedén alakítható atomfegyverré.

A Jemenben vívott háború is érződik a közéletben. A sza-údi hadsereg kis létszámú, profin kiképzett katonákból áll, egészen a proxy-háborúk kezdetéig kiváló életpályá­-nak számított, mert 18 év szolgálat után nyugdíjazták őket – most a határ mellett állomásoznak, teljes riadó-készültségben.

A királyság nagy tételben vásárol fegyvereket is: bár Magyarországon kis hír volt, a szlovák közéletet megrázta, hogy kiderült: 2016-ban Szlovákia 38 500 automata gépkarabélyt (a Kalasnyikovhoz hasonló Sa vz. 58-asokat), több száz aknavetőt és különféle tüzérségi rendszereket, beleértve nehéztüzérségi támadáshoz felhasználható eszközöket is exportált Szaúd-Arábiába.

Többfrontos harc, hazatérő dzsihádisták

Bár az ország reguláris hadereje továbbra is az Egyesült Államok beszállítására támaszkodik, nem kétséges, hogy ezek a fegyverek már Jemenben szívódnak fel a síita huti felkelők elleni háborúban. Ennek a háborúnak azonban nem látszik a vége. Ami inkább látszik, hogy a királyság egyre kevésbé bízik az Egyesült Államokban, hogy az szavatolni tudja és akarja biztonságát Iránnal szemben.

Az újonnan beiktatott amerikai elnök, Donald Trump, néhány nappal hivatalba lépése után hosszasan beszélt telefonon a szaúdi királlyal, Szalman Abdul-Azizzal. Arról azonban nem tudunk, hogy utóbbi garanciákat kapott volna Trumptól az erősödő Iránnal szembeni együttműködést illetően. Annak a bejelentése, hogy Szíriában mindkét ország támogatná a „biztonságos zónák” létrehozását, politikailag nem sokat nyom a latban: Aleppó elestével a szaúdi királyság elvesztette a dominanciáért folytatott háborúját Szíriában Aszad szövetségeseivel, a Hezbollahhal és az iráni síita milíciákkal szemben. A vesztes háborúból hazatérő és királyságellenes dzsihádisták pedig rendszeresen okoznak gondot az országban. Csak ideérkeztem óta két Iszlám Államhoz köthető terrorsejt felszámolásáról is hírt adtak a helyi médiumok, mindkettő véres leszámolás volt.

A jelenlegi politikai helyzetben gyakorlatilag minden elképzelhető és annak az ellentettje is. Egészen bizonyos, hogy Szaúd-Arábia szövetségeseket keres a háborújához az iráni dominancia térnyerése ellen, a kérdés, hogy a Trump-adminisztráció kiszolgálja-e kellő mértékben majd az igényeit. Ha nem, akkor Rijádnak nem nagyon lesz más választása, mint diplomáciai kapcsolatokat kiépíteni Izraellel. Azzal az országgal, melyet a mai napig „megszállt területek”-ként emlegetnek a televízió időjárás-jelentéseiben.

 

Hágár útja

A zarándokok, mielőtt megközelítik, rituálisan körbejárják az épületet. A rítus során arra emlékeznek a muszlimok, hogy Hágár, Ábrahám felesége, amikor Isten parancsára Ábrahám magára hagyta őt és fiát, Izmaelt – akitől az arabok származtatják magukat –, kétségbeesetten rohangált a Szafa- és a Marwa-hegy között, hogy vizet találjon, vagy karaván nyomára leljen. Hágár hétszer tette meg a távot a két domb között, amikor a vallás szerint Gábriel arkangyal, meghallva a gyermek sírását, a szárnyával vizet fakasztott a sivatagban. A forrást, mely a mai napig létezik, zamzamnak nevezik, öt litert vihet magával az ember a haram határán lévő palackozóból, ha bemutatja az útlevelét.

Olvasson tovább:

  • Javult a magyar fiatalok közérzete, de nagyok a különbségek

    „Minden eddiginél több fiatal szerez munkatapasztalatot, jelentős mértékben nő az idegen nyelvek ismerete, a fiatalok bíznak a családban, erősödött a demokráciába vetett hit, és egyre többen gondolják úgy, hogy »Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet«.
  • Komoly kihívások előtt a szerb integrációs folyamat

    2014 januárja óta zajlanak a csatlakozási tárgyalások az Európai Unió és Szerbia között, amely az öt tagjelölt ország közül – Macedóniát, Montenegrót, Albániát és Törökországot megelőzve – elsőként nyerheti el az uniós tagságot.
  • A fekete március

    Huszonhét éve, 1990. március 19-20-án, Marosvásárhelyen véres összecsapások zajlottak le románok és magyarok között, amelyeknek több halottja és több száz sérültje volt.