Kereső toggle

Egy országnál többért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alkoholista munkanélküliből lett az EU vezető politikusa, most Angela Merkelt győzné le a német baloldal új vezetője, Martin Schulz. A német szociáldemokrata párt (SPD) kancellárjelöltje balról támadva győzné le riválisát, Angela Merkelt, Németország kancellárjaként pedig új lendületet adna az Európai Uniónak is.

Győzni érkezett vissza hazájába Martin Schulz, a német baloldal új kancellárjelöltje. Nyolc hónappal az Európai Unió számára is rendkívüli jelentőségű német szövetségi választásokat megelőzően Schulz berobbanása a német politikai életbe alaposan felkavarhatja a 2016-os események (a Brexit, illetve Trump győzelme) miatt amúgy is megbolydult erőviszonyokat. És közel sem csak Németországban.

A 61 éves politikus az Európai Parlament elnöki székéből állt a legerősebb baloldali párt, az SPD élére azzal a céllal, hogy legyőzze a sokak által még mindig legyűrhetetlennek tartott Angela Merkelt, és ezzel ő legyen a német szociáldemokrata párt második világháború utáni negyedik kancellárja; egyben egy feszült világpolitikai helyzetben az Európai Unió legjelentősebb tagállamának központi alakja.

 „Vagy a piát teszem le, vagy bukok”

Az 1955-ben született Schulz történetének sorsfordító momentumai a politikai tárgyalótermektől távol, a hatvanas-hetvenes évek Nyugat-Németországában, Würselen városában játszódtak le. A konzervatív katolikus, egyúttal a politikával is aktívan foglalkozó családban felnövő Schulznak akkor már komoly tervei voltak: a legmagasabb szintre eljutni és profi karriert megvalósítani – mégpedig focistaként.

1972-ben kis híján ifjúsági bajnok lett futballcsapatával, a nagy áttörés azonban végül elmaradt, nem sokkal később egy súlyos térdsérülés vetett véget az álmoknak. Zuhanás a mélybe, a focikarrierre koncentráló Schulz tanulmányi eredményei rendkívül gyengék voltak, így – miután már egy osztályismétlést követően ismét megbukott az utóvizsgán – a gimnáziumot érettségi nélkül kellett elhagynia. A máig rendkívül merev német oktatási rendszerben ez a bukás elvileg ellehetetleníthette volna Schulz számára az értelmiségi pályákat. Tinédzserkorának végére pedig már megtapasztalhatta a munkanélküliséget.

Schulz azonban meglehetősen korán megkapta a második esélyt: előbb a gimnázium igazgatója szerzett neki egy képzési helyet a könyvkereskedés területén, majd egy ismert szociáldemokrata politikus, későbbi mentora, Achim Großmann vette fel az akkor mindössze 19 éves fiatalt az SPD soraiba. Létezett azonban még egy nagy akadály, amit Schulznak le kellett gyűrnie, ez pedig az alkoholizmus volt. Még ifjú focistaként szokott hozzá a töméntelen vedeléshez. „A meccsek után gyakran erősen ittunk. Azzal kezdődött a balsorsa” – mesélte később egy német újságnak Schulz alkoholfüggősége kapcsán egy régi barát. Italproblémái odáig fajultak, hogy Schulzot később egy kiadótól és egy reklámügynökségtől is elküldték, mert olykor nem jelent meg a munkahelyén. „Mindent megittam, amit csak lehetett” – mesélte később. A nagy fordulat aztán 25 évesen, 1980-ban érkezett el, amikor egy éjszakai tivornya után szembesítette magát a helyzettel: „Neked most el kell döntened: vagy tönkremész, vagy abbahagyod az ivást”. Schulz ettől a naptól fogva nem fogyasztott alkoholt többé. „Csodálom őt ezért. Példája azt mutatja, hogy a változás kifizetődő. Saját tapasztalatából tudja, mit jelent a padlón lenni” – magyarázza Schulz szociáldemokrata elkötelezettségéről (is) egy másik barát.

Könyvesboltból Európa élére

Schulz pályája innentől egyenesen ívelt felfelé: előbb egy sikeres könyvkereskedést nyitott hitelből, amely egyébként – szinte változatlanul – azóta is üzemel Würselen negyven­ezres városában. A politika területén még ennél is nagyobb szerencse érte, amikor mindössze 31 évesen a város távozó polgármestere őt javasolta utódjának. A javaslatot az akkor többségében SPD-tagokból álló városi tanács el is fogadta. Mindösszesen tíz év alatt nagyot fordult a világ Schulzcal: a kisváros katolikus gimnáziumának számkivetettjéből a fejlődő település szociáldemokrata vezetője lett.

Polgármesterként rendkívül sikeres volt, különösen miután egy ipari terület kialakításával nagyjából négyezer munkahelyet teremtett egy csapásra a környéken. A város élén elért sikerei és a tartományi szinten már más szociáldemokrata politikusok által lezárt politikai pályák eredményezték, hogy 1994-ben – részben kényszerpályaként – európai parlamenti képviselőnek jelöltette magát, és nyerte is el a tisztséget. Az Európai Parlamentben pedig – részben retorikai képességére alapozva – gyorsan kapaszkodott felfelé: 2000-től a német szociáldemokrata párt európai parlamenti csoportjának elnöke, 2004-től pedig már az Európai Parlament szocialista frakciójának első embere lett. Európai politikusként 2012-ben ért fel a csúcsra, amikor megválasztották az Európai Parlament elnökének.

Európai parlamenti képviselőként a központosítottabb unió híve. „Ha a problémák európaizálódnak, azonban a megoldások és az intézmények nemzetiek maradnak – akkor a dolgok balul fognak elsülni” – magyarázta egyszer. Kritikusai egyebek mellett felróják neki, hogy az Európai Parlamentben a kisebb frakciók kiszorításán munkálkodott.

Botrány a Kneszetben

A nemzetközi médiában Martin Schulz neve 2003-ban vált ismertté, miután az Európai Parlamentben egy pengeéles szócsatát vívott az olasz exkormányfővel, Silvio Berlusconival. Schulz élesen bírálta Berlusconit annak üzleti kapcsolatai miatt, mire az itáliai visszatámadott: „Schulz úr, úgy tudom, Olaszországban éppen filmet forgatnak a náci koncentrációs táborokról. Én ajánlani fogom önt a kápó szerepére. Oda tökéletes lenne” – mondta ekkor Berlusconi.

Ennél is jóval nagyobb botrány részese volt Schulz mint­egy tíz évvel később: 2014-ben az izraeli parlamentben (Kneszet) tartott beszédet már az Európai Parlament első embereként. Felszólalásában ugyan igyekezett hangsúlyozni elkötelezettségét Izrael ügye mellett, mindazonáltal súlyos kritikával illette a zsidó államot a Ciszjordániával és a Gázai övezettel kapcsolatos politikája miatt: „Egy német vagyok, aki ugyan a nemzetiszocializmus szörnyű tetteit nem élte át, de a nácik bűnei számomra személyes mozgatórugót jelentettek arra, hogy politikailag elkötelezzem magam. (…) Én hordozom azt a felelősséget, ami a népem nevében elkövetett tömeggyilkosságokból ered minden német számára. (…) A felelősség azt is jelenti számomra, hogy egyértelműen elismerem Izrael létezésének jogát, és a zsidó nép jogát is arra, hogy biztonságban és békében éljen. Az Európai Unió mindig Izrael oldalán fog állni” – magyarázta a Kneszetben Schulz, aki azonban – a hosszú bevezető után – rátért a valós mondanivalójára is: „A palesztin népnek – ahogyan az izraelinek – joga van arra, hogy álmát egy saját, életképes, demokratikus államban valósítsa meg. A palesztinoknak is – ahogyan az izraelieknek – joguk van az önrendelkezésre és az igazságra. Az egyik, ami engem a leginkább megmozgatott, az egy fiatalember hozzám intézett kérdése volt (a Gázai övezetben – a szerk.): Hogy lehet az, hogy az izraeliek 70 liter, míg a palesztinok csak 17 liter vizet használhatnak el egy nap?” – tette fel a kérdést Schulz, aki egyértelművé tette, hogy nem hajlandó elismerni az egységes Jeruzsálemet Izrael fővárosaként. „Egészen biztos, hogy Kelet-Jeruzsálem leválasztása Ciszjordániáról az EU és a teljes nemzetközi közösség szemében gátat jelent a demokratikus békemegoldás útjában” – magyarázta. A beszéd közben több izraeli képviselő kivonult a Kneszetből tiltakozásul, az azt követő napokban pedig a nemzetközi médiában óriási visszhangja volt Schulz megjegyzéseinek.

„Az EU érdekei Németország érdekei”

„Német politikusként nemzetközi színtéren éltem át az utóbbi években, hogy micsoda változó időkben élünk, és kérdés, hogy Németország ebben milyen szerepet játszik. Egy erős Európai Unió Németország alapvető érdeke, és az EU akkor erős, ha Németország stabil” – magyarázta egy tévéinterjúban az európai politikai színtérről Németországba való visszatérésének okait az elmúlt hétvégén Martin Schulz.

Schulz – az SPD korábbi politikai kudarcai ellenére is (lásd bővebben: keretes írásunkat) – reális és jó esélyeket lát arra, hogy szeptemberben letaszítsa a trónról a jelenlegi kancellárt, Angela Merkelt, és ezáltal egy nemzeti szinten elért politikai győzelemmel vehesse át a központi szerepet az Európai Unióban is. „Németország szolidáris, ha más országok megsegítéséről van szó. Pénzügyileg is. (…) Azonban néhány EU-tagállam ezt a szolidaritást úgy interpretálja, hogy ha az agrárium vagy a gazdasági struktúra finanszírozásáról van szó, akkor »igen, jöhet«. Azonban ha menekülő emberek iránti szolidaritásról van szó, akkor már »köszönjük, nem kell«. Ezért a jövőbeli német kormánynak a szolidaritást össze kell kötnie az Európai Unió következő pénzügyi támogatási tervének kialakításával is” – jelentette ki első hivatalos, kancellárjelölti beszédében. Schulz ezzel egyértelművé tette: az Európai Unió politikáját német kancellárként is formálni akarja.

 

Schulz vs. Orbán

Schulz ide vagy oda, továbbra is Angela Merkel tűnik a választás esélyesének, a kancellár által vezetett CDU mégis könnyen kettős szorításban találhatja magát: versenyben kell maradnia az SPD-vel a centrumszavazókért, másrészt pedig az újjobboldali AfD (Alternatíva Németországnak) irányában sem engedhet meg jelentős veszteségeket. A CDU-nak ez utóbbi lesz nehezebb: az elmúlt hónapokban nem volt elhanyagolható azoknak a tagoknak a száma, akik – számonkérve a konzervatív politika hiányát – nemes egyszerűséggel kiléptek a CDU-ból. Teátrális, egyúttal rendkívül kínos jelenetek zajlódtak le a CDU regionális konferenciáin is az elmúlt év utolsó hónapjaiban: amíg Angela Merkel szíriai menekültekkel fotózkodott, a párt számos tagja lemondásra szólította fel a kancellárt.
A 2013-as választásokon még a parlamenti küszöböt sem megugró AfD tehát biztosan megerősödik majd, 15, de akár 20 százalékos eredményre is számíthat. A választási győzelemtől azonban egyelőre még messze van az alsó középosztályra építő alakulat. Németországban jelenleg a politikailag aktív polgárok többsége baloldali, liberális vagy nagyon mérsékelten jobboldali. Ezt az alapvetően liberális, baloldali közgondolkodást használhatja ki Schulz is egy társadalmilag-gazdaságilag kettészakadt országban, amely alapvető ipari-technológiai változtatások és az úgynevezett radikális energiafordulat előtt áll – utóbbi talán még jelentősebb szerepet játszhat a kampányban. „Schulznak megvan az, ami Merkelből hiányzik: hév, tűz, lelkesedés” – szögezi le elemzésében a tekintélyes Süddeutsche Zeitung. „Martin Schulz populista. Egy demokratikus populista” – fejtegeti a lap, amely szerint éppen ezzel a populizmussal tud majd fellépni a jobboldali populizmus veszélyeivel, így a nacionalizmussal, az idegenellenességgel és a kirekesztéssel szemben. Úgy tűnik, Schulz érti is az idők szavát: első beszédeiben ugyanis minden elhangzott, ami egy hatalomra törekvő, baloldali populista szájából el kell, hogy hangozzék: szociális igazságosság, szolidaritás és két ellenségkép Donald Trump és a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor személyében. „Az európai szolidaritás lebontásának legfőbb képviselője nem más, mint a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor” – heveskedett Schulz, akinek egyébként is régi „kedvenc” ellenfele Orbán. Nem mellékes, hogy – a baloldali ellenforradalom kísérletét és ezáltal távlati politikai terveinek veszélyeztetettségét megérezve – Orbán Viktor már korábban kihúzta a kardot. Két nappal Schulz első kancellárjelölti beszédét megelőzően Orbán a nemzetközi médiának úgy nyilatkozott: „Ez az ember az európai politika három fontos elemét nem érti: a vallást, a nemzetet és a piacot” – intézett megelőző támadást Orbán Schulz ellen. Folytatás biztosan következik.

Olvasson tovább:

  • Sugar Babyk és Sugar Daddyk

    A boldogság megtalálását ígéri, miközben a pénzért sok mindenre hajlandó fiatal lányok (vagy akár fiúk), illetve a „szolgáltatásaikért” őket „támogatni” képes férfiak (vagy hölgyek) közvetítését végzi az első magyar „sugardating” társközvetítő oldal. Amennyiben mindez a luxusprostitúcióra,...
  • Karl Pfeifer bécsi újságíró kötete négy évtized eseményeiről

    Az utóbbi hónapokban újra számos érdekes kötet került a magyar könyvesboltokba, olyan könyvek, amelyek szerzői kritikusan elemzik a hazai közállapotokat, a „nemzeti együtt-működés” orbáni rendszerét.
  • A bárányok falhatnak

    Több mint 16,6 millió juhot tartanak Romániában – 2001-ben ez a szám még csupán 7,8 millió volt.