Kereső toggle

A bárányok falhatnak

A nagy juhállomány és a téli legeltetés okoz gondot Romániában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint 16,6 millió juhot tartanak Romániában – 2001-ben ez a szám még csupán 7,8 millió volt. A duplázódás azonban nemcsak gazdasági fellendülést hozott, hanem egy riasztó problémát is okozott: ez a mennyiségű állat a téli legeltetés engedélyezésével végképp tönkrevágja a legelőket és a gyepeket. De vajon a jó adottságokkal rendelkező Magyarországnak miért nincsenek ilyen dilemmái?

Romániában a mostani az első tél, amikor már a törvény szerint is lehet legeltetni – eddig december 6. és április 24. között tilos volt, a vadászati törvény egyik paragrafusa miatt. Korábban azért került a jogszabályba ez a tiltás, mert a vadászoknak elemi érdekük, hogy ebben az időben a vadállatok kilövése útjába ne álljanak juhok és más legelésző háziállatok, szabadon hajtható és levadászható legyen a vadon élő és télen is legelő, vagy éppen beetetett vad – magyarázta a Heteknek Kolumbán Gábor, énlakai bivalyos gazda. Székely Ferenc vadász hozzátette: ott, ahol juhnyájak legelésznek, a vadászható fajoknak nyoma sincs, továbbá a juhászkutyák is veszélyt jelentenek a vadakra, amelyek télen különösen sérülékenyek, gyengék.

A törvény egyébként szó szerint „mezőgazdasági területekről” szól, amelybe azonban nemcsak a szántók tartoznak, ahonnan az aratás után a növényi maradványokat legelik az állatok, hanem a legelők, kaszálók, gyümölcsösök, ligetek is. Ez okozza most a gondot, hiszen az országban összesen 14,7 millió hektárnyi mezőgazdasági terület van nyilvántartva, így a legeltetés – ami jobban megéri, mint a takarmányozás – ezentúl szinte mindenütt szabadon folyhat télen is.

Eközben az állattenyésztőknek adott támogatások a juhnyájak soha nem látott mértékű gyarapodásához vezettek. 2001-ben még csupán 7,8 millió juhot és szarvasmarhát tartottak Romániában, 2016-ban a számuk 16,6 millióra nőtt, ami több mint 100 százalékos növekedést jelent. Kolumbán Gábor szerint a jelenség mögött nem csupán az uniós támogatások állnak, hanem a falusi életmód, az önellátásra való tartós berendezkedés egyre nagyobb népszerűsége is. Romániában ugyanis jóval gyengébb a szociális háló, mint Magyarországon, ami erősíti a vidéki lakosság öngondoskodásra való berendezkedését. Ugyanakkor a juhtermékek iránti kereslet csökkent, így ma ott tartanak a gazdák, hogy 130 lejért, azaz kilencezer forintért lehet egy kifejlett állatot venni.

Mindeddig a vadászok és a természetvédők érdekeivel megegyezően tiltott volt a téli legeltetés, ám végül az állattartók szövetségeinek erősödő nyomására tavaly ősszel a politikai döntéshozás „megadta magát”. A gazdák képviselői joggal hivatkoznak arra, hogy a téli legeltetés korábban, a tiltás előtt is szokás volt, mert senki nem büntette a juhos gazdákat ezért. Kolumbán Gábor szerint azonban különbség van a járatás, azaz a birka téli életmódjából eredő mozgás, és a tudatos vándorló juhászkodás között, utóbbi jobban terheli a legelőterületeket. Kisbérim Ferenc, a vándorló juhászat egyik művelője szerint a juhász nem lenne juhász, ha nem terelgetné télen is  vígan a nyáját. Igaz, a jókedv okozója újabban „szubvenció”, a juhonkénti 40 lejes állami támogatás. Azt mondja, ha ez nem lenne, nem nagyon érné meg a dolog. „Majd ha megszüntetik, meglátjuk, hányan maradunk pásztorok” – mondja Ferenc, aki háromszáz fős nyájat terelget, immár hivatalosan is az év minden napján. Úgy véli, a hagyományos vándorlós, félnomád – hegyet-dombot járó – életformának az unió már megszámlálta napjait, de amíg lehet, addig megy a juhaival.

A régi falusi szokások egyébként pontosan szabályozták, hol és mikor legelhetett a nyáj, így őrizve a legelők minőségét, de az úgynevezett vándorjuhászat szinte az egész országot érinti, erdőt, mezőt, mezőgazdasági területet. „A hagyományos gazdálkodásban csak szórványosan alkalmazták ezt a módszert, és sokkal kevesebb állatot legeltettek. Most azonban a jelenség tömeges méreteket öltött, ami felmérhetetlen károkat okoz a gyepekben, a talaj összetételének átalakulásától a biodiverzitás csökkenéséig” – mondta lapunknak Deák Árpád biológus. Körösfő mellett legel családja ezer anyajuhot tartalmazó nyája, de téli legeltetést nem végeznek, csak járatják az állatokat, mert az anyaállatok nagy része vemhes. „Sok juhosgazda túllegelteti a gyepeket, főleg azok, akik a területet csak bérlik. A gyepek azonban nem tudnak regenerálódni, a fagyott talaj széttaposása pedig erózióhoz vezet. Az ilyen legelők nagyon hamar leromlanak, a minőségük silány lesz, már nem biztosítanak megfelelő tápanyagot sem mennyiségi, sem minőségi szempontból. Az így tönkretett legelőt csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehet eredeti állapotába visszaállítani” – fogalmazott a biológus.

A szakemberek hiába próbálták elmagyarázni a gazdáknak, hogy a túllegeltetés mekkora károkat okoz: a juhászok nem érdekeltek a terület jó állapotának megőrzésében, mert többnyire másoktól bérelik azokat. Ráadásul a szénacsinálás kemény fizikai munka, és mivel sok juh van, a juhtartók nem is tudnak elég szénát felhalmozni, így kifizetődőbb nekik télen is legeltetni.

De vajon a kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező Magyarországnak miért nincsenek ilyen dilemmái? „Nálunk a juhok tartása nem annyira elterjedt, mint a Kárpát-medence más tájain. A legeltetés csak azokon a területeken folyt már a régi időkben is, amelyek a szántóföldi kultúrák termesztésében nem voltak hasznosíthatók, vagyis lúgos, szikes talajokon” – magyarázta a Heteknek Horváth László gazda, agrárszakember. A másik ok ennél prózaibb: az uniós tagfelvételi tárgyalásokon a magyar mezőgazdaság támogatását alapvetően a növénytermesztés irányába tolták, így a szántóföldi növények termesztését finanszírozza az unió és nem az állattenyésztést. A juhászatból élők számíthatnak ugyan némi támogatásra, de ez csak töredéke a terület alapú támogatásoknak.

„Jó, ha nullszaldós a birkatartás” – mondta Pantya Endre berettyói mezőgazdasági vállalkozó, aki 30 anyajuhot tart – merinóit, mert az őshonos racka eladhatatlan, a felvásárlók gúnyosan csak „kutyának” nevezik őket. A húsukért tartott juhok és a tejelők között óriási az eltérés, de mindkettőre igaz: ha nincs az anyaállatokra támogatás, nem rentábilis a tenyésztésük. Nálunk október elseje után nem legel a jószág, egészen április elejéig, csak járatják a nyájakat, és persze takarmányozni kell őket. Az állomány országosan 2 millió alatt van, de így is rengeteg az eladó egyed, mert lassan csak azok tartanak juhot, akik ebben nőttek fel, valóságos megszállottjai a birkának. „A karácsonyi és a húsvéti bárányleadás az az időszak, amikor realizálni lehet a nyereséget, de itt is sok függ az éppen aktuális ártól, amit a kereskedők igyekeznek mindig lefelé tolni” – jegyezte meg végül a gazda.

Olvasson tovább: