Kereső toggle

Jöttek, láttak, vertek

27 év után emelhetnek vádat a bányászjárások szervezői ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Emberiség ellen elkövetett bűncselekmények miatt Romániában bűnvádi eljárás indult Ion Iliescu volt államfő, Petre Roman egykori miniszterelnök, valamint a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt vezetője, Virgil Mãgureanu ellen az 1990-es bányászjárás ügyében. A vád­hatóság azzal gyanúsítja Iliescut és társait, hogy az állami karhatalmi szervek és a Zsil-völgyi bányászok segítségével kegyetlen erő­szakossággal feloszlatták a bukaresti Egyetem téren az akkori hatalom ellen tüntető polgári lakosságot. A huszonhét éve történt események kivizsgálására számos kísérlet történt már a szomszédunkban, de eddig mindegyik kudarcot vallott, most azonban nemcsak a szándék van meg hozzá, hanem a politikai akarat is.

A bányászjárás (románul mineriadă) azoknak a romániai eseményeknek az összefoglaló neve, amelyek során a központi román államhatalom hívására a Zsil-völgyi bányászok szervezetten szállítva, felfegyverezve támadták meg a mindenkori államhatalom vélt ellenségeit. Az 1990-es években hatszor is sor került bányászjárásra, amelynek a végső célpontja mindig Bukarest volt – idézte fel a Heteknek Nagy Árpád kolozsvári történész. Az első négy megmozdulásról (1990–91) eddig is gyanítható volt, hogy a Ion Iliescu-féle vezetés hívta be a bányászokat a rendszer ellenfeleinek megfélemlítésére. A bányászjárások során a bányászok rengeteg embert megvertek, és számos, az akkori kormány ellenzékéhez tartozó lapkiadót, nyomdát, egyetemi épületet feldúltak.

A hivatalos adatok szerint a hat bányászjárásnak összesen 9 halottja és körülbelül 1300 sebesültje volt, miközben 605 letartóztatást regisztráltak. Az eseménysorozat máig súlyos bélyeg Románia nemzetközi tekintélyén, jelentősen visszavetette az országot az európai integrációhoz vezető útján, hiszen nehezen volt európainak nevezhető egy olyan ország, amely megtámadja saját polgárait. A katonai ügyészség tavaly októberben jelezte, hogy ismét elkezdi a nyomozást, miután 2014-ben a strasbourgi emberjogi bíróság elítélte Romániát, és az atrocitások kivizsgálására, valamint az áldozatok kártérítésére kötelezte a román államot.

Az ügy kényes, hiszen a román demokratikus átmenet kormányában olyan felelősöket kell a törvény elé állítani, akik jelenleg is komoly befolyással bírnak a gazdaságra és a belpolitikára – mutatott rá a történész. A román korrupcióellenes ügyészség (DNA) az elmúlt években azonban a közélet szereplői közül senkit nem kímélt, és mára megteremtette azt a légkört, amelyet egyfajta megtisztulásként él meg a közélet, így a bányászjárások kivizsgálására is sor kerülhet – tette hozzá. A katonai vádhatóság szerint Iliescuék a hadsereg, a belügyminisztériumi és titkosszolgálati alkalmazottak bevetésével, majd a bányászok és más munkások Bukarestbe szállításával felelősek a békésen tüntető polgári lakosság ellen irányuló durva atrocitásokért. Nagy Árpád szerint a vizsgálatok komolyan zajlanak, így nem véletlen hogy a vád is súlyos, hiszen emberiségellenes bűncselekménnyel keveseket vádoltak meg az országban, legutóbb a megbuktatott diktátort, Nicolae Ceauşescut.

Az akkori, diktatúra utáni közállapotok mindennek voltak nevezhetők, csak éppen tisztának nem – mondta lapunknak a bányászjárások hátteréről Kolumbán Gábor politológus. A diktatúra ugyan megbukott, de hamar kiderült, nem lehet a „sajátos román demokrácia” szabályait érvényesíteni, mert a társadalom nem vevő a hazugságokra.

A Ceaușescu bukását követő zűrzavaros napokban, 1989. december 24-én Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) elnöke vette át ideiglenesen a hatalmat, a demokratikus választások kiírásáig. Az első időkben a Front politikusai még úgy nyilatkoztak, hogy csak a választásokig irányítja az NMFT az országot. Az új rendszer stabilizálódását követően, 1990. január 23-án azonban bejelentették, hogy a Front indulni kíván a választásokon, amelyet 1990. május 10-re tűztek ki. A bejelentés jelentős törést idézett elő az NMFT-én belül, a Ceaușescu-korszak számos prominens ellenzéki aktivistája rögtön be is jelentette kilépését a szervezetből. Közben a régi történelmi pártok is kezdtek megalakulni, konkurenciát jelentve a friss hatalomnak. Az egykori másodvonalas kommunista káder, Iliescu szilárd céljává vált a hatalom mindenáron való megtartása.

Az első bányászjárás eseményei 1990. június 13-án indultak, amikor az Egyetem téren egyre növekvő, a Ion Iliescu vezette hatalom ellen tüntető tömeget feloszlatták a karhatalmi erők. A feloszlatás másnapján a Zsil-völgyi bányászok Bukarestbe érkeztek – nem spontán, hanem mint utólag kiderült, szervezett módon –, és hozzáláttak a „rendcsináláshoz”: brutálisan bántalmaztak civileket, demonstrálni szándékozókat. A Zsil-völgy több szempontból is speciális terület volt Románián belül. Egyrészt itt volt az ország legnagyobb bányavidéke, vagyis egy helyen, nagy tömegben lehetett mozgósítani a bányászokat. Másrészről viszonylag közel feküdt a fővároshoz: a vidék központi települése, Petrozsény mintegy 300 kilométerre található Bukaresttől. Ezen felül 1977-ben egy jelentős sztrájk következményeként a Securitate beépült a bányavidék szakszervezeteibe, illetve a bányászok mindennapjaiba. Az államhatalom, amely 1989-et követően sem oszlatta fel a biztonsági szolgálatokat, irányítani tudta a zömében alacsony iskolázottságú, könnyen manipulálható embertömeget, amely ráadásul elérhető közelségben is volt – fogalmazott Kolumbán.

Amikor tort ült a brutalitás Bukarest utcáin.
Ferenczi Zsolt háromszéki újságíró ott volt azon a napon Bukarestben, az Egyetem téren a tömegben. „Egyetemistaként világosan láttuk, merre megy az ország, és láttuk, hogy ha Iliescu hatalmon marad, akkor egy újabb diktátora lehet az éppen felszabaduló Romániának” – mondta a Heteknek. Miron Cozma bányászai 1990. június 14-e reggelén érkeztek meg Bukarestbe, és vették birtokba a várost. Az általuk elkövetett szörnyűségekről már több száz oldalt írtak. Több mint egyhetes ámokfutásuk az Egyetem tér megtisztításával és az értelmiségiek (vagy annak kinéző személyek) kegyetlen megverésével vette kezdetét. Ferenczi visszaemlékezése szerint a „rendcsinálás” mellett rengeteg más „ügybe” is belekeveredtek: feldúlták az ellenzéki pártok székházait, sőt a bányászok behatoltak Bukarest peremkerületeibe, szétcsapva a cigányok között is. De a bányászok agyba-főbe vertek hosszú hajú, szakállas „csavargókat” is, akiket az akkori hatalom a demokrácia söpredékének titulált. A Ion Iliescu Nemzeti Megmentési Frontjához hű sajtó a csencselők és cigányok által uralt helyként mutatta be az Egyetem teret is. A Sportcsarnoknál, ahol a bányászok egy részét elszállásolták, időnként megjelent egy-egy busz vagy teherautó. Azokról leszállt egy civil, és azt kiáltotta: „két busz Ferentariba, kettő Rahovába!” (Bukarest peremkerületei). A bányászok szívesen mentek bárhová „rendet tenni”, hiszen ők voltak a hatalom képviselői, a rendőrség csak asszisztált a cselekményeikhez. Számos esetben a házakba is behatoltak és mindent elloptak, ami értékes volt (paplanoktól tévékig), ahol pedig semmit nem találtak, ott betörték az ablakokat, szétverték a lakásokat.

Az 1990. június 13-a és 15-e között Bukarestben elfogott és a măgurelei és băneasai katonai egységekbe szállított körülbelül 1300 túszból több mint 700 cigány volt. A szerencsésebbek néhány nap múlva – megverve, sírva és átkozódva – hazatérhettek, nem igazán tudva, mi is történt velük. Később ezek az áldozatok tömörültek szervezetekbe, és végül ők érték el a strasbourgi emberjogi bíróságon az atrocitások kivizsgálását, mivel a román igazságügyi szervek rendre megszüntették az ügyben indult eljárásokat – jegyez­te meg Ferenczi Zsolt. A katonai ügyészek most mindent elkövetnek a kivizsgálás érdekében: közel száz olyan személy portréját közölték, akiket hajdanán őrizetbe vettek a hatóságok – a cél az, hogy ők maguk vagy családtagjaik felismerjék őket, és így hozzájussanak az ígért kárpótláshoz. A vizsgálat összesen több mint 1200 ember politikai okok miatti illegális fogva tartása miatt is folyik: a tüntetőket ugyanis őrizetbe vették, és jogszerű eljárás nélkül bezárva tartották, majd elengedték őket. Az ügyben eljárás indult több tábornok és bányász szakszervezeti vezér, közöttük Miron Cozma ellen is, akit végül 10 évre elítéltek, és 2007-ben szabadult. Őt is kihallgatják bányászjárások megszervezése miatt is, ugyanis az 1990-es években a Zsil-völgyi vájárok még ötször jártak Bukarestben.

Olvasson tovább:

  • Sugar Babyk és Sugar Daddyk

    A boldogság megtalálását ígéri, miközben a pénzért sok mindenre hajlandó fiatal lányok (vagy akár fiúk), illetve a „szolgáltatásaikért” őket „támogatni” képes férfiak (vagy hölgyek) közvetítését végzi az első magyar „sugardating” társközvetítő oldal. Amennyiben mindez a luxusprostitúcióra,...
  • Karl Pfeifer bécsi újságíró kötete négy évtized eseményeiről

    Az utóbbi hónapokban újra számos érdekes kötet került a magyar könyvesboltokba, olyan könyvek, amelyek szerzői kritikusan elemzik a hazai közállapotokat, a „nemzeti együtt-működés” orbáni rendszerét.
  • A bárányok falhatnak

    Több mint 16,6 millió juhot tartanak Romániában – 2001-ben ez a szám még csupán 7,8 millió volt.