Kereső toggle

A jótékonyság mindig feltölt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Balogh Enikõ. Az adakozás a debreceni egyetemista kedvenc hobbija.

Balogh Enikő orvostanhallgató szerint a jótékonyság az egyik leghatékonyabb gyógyszer. A debreceni egyetemista, aki hobbi szintű jótevő több száz jelölt közül került a Richter Gedeon Aranyanyu Díj legjobb 4 egészségügyi dolgozója közé. Az adako­zás lételeme. Szabadidejében daganatos gyermekeknek adományoz hajat paróka-alapanyagnak vagy épp jótékonysági futóversenyen indul értük. Ha úgy adódik,  önkéntesként beszélget orvosra várókkal, jótündérként kívánságokat teljesít vagy épp alapítványoknak gyűjt adományokat. Van esemény, amit ő talál magának a neten, de van, amire már direkt őt hívják. A követője is egyre több: napi legalább 4-6 érdeklődő levelet kap arról, épp hol és milyen ügyekben aktivizálhatnák magukat a segíteni vágyók.  

 „Hónapok óta láttam, hogy imádni fogom a decembert, és eszméletlen pörgés várható. Az eseménynaptáram már ősszel betelt.” Az energikus sorok nem popsztártól vagy elfoglalt business womantől, hanem egy huszonéves debreceni orvostanhallgatótól, Balogh Enikőtől származnak. Akinek tulajdonképpen szenvedélye, egyben hobbija is a jótékonykodás, és nem csupán hangzatos Facebook-posztok meg lájkok szintjén. „Pont pár napja, december 16-án volt a III. Debreceni Angyalbörze, ahol lakásotthonban élő gyermekek karácsonyi kívánságait teljesítettük a szervezőkkel. Ide most három kicsi – egy háromhónapos és két nagyobb gyerkőc – számára vittem ruházatot, kellékeket, könyvet és játékokat. De megyek még Nyírbátorba is hasonló célból. Majd részt veszek egy, a leukémiás gyermekek számára rendezett jótékonysági zászlóliciten, és motivációs előadást is kell még tartanom idén.” Tempós hétköznapok ezek: főleg a hamarosan küszöbön álló vizsgaidőszak tükrében. Ám Enikő ennek ellenére fáradhatatlanul teszi a dolgát, megy és segít. „Általában év közben is igyekszem minél több hasonló eseményen részt venni. Bár néha féltenek a túlterheléstől, mindig azt mondom: a jótékonyság, az adás valahogy mindig feldob, feltölt. Pont ezért sincs ebben semmi olyasmi, amit hátrányként élnék meg.”

 Fehér köpeny a világot jelentő deszkák helyett

Segítőkészsége nem újkeletű hóbort: például kislánykora óta megszállottan rajong az egészségügyért és az orvostudományért. „Valahogy mindig az éltetett, ha segíthetek, ha tehetek másokért. Ez már kislánykoromban így volt: amíg a többi kislány a környezetemben menetrendszerűen királykisasszonynak vagy hercegnőnek készült, addig én szinte extázisba estem, ha megláttam egy mentőautót a házunk környékén. Amit akkortájt éreztem, azt felnőtt fejjel már valahogy úgy fogalmaznám meg: nagyon tetszett, hogy ezeknek az embereknek hatalmas tudással, elképesztő reakcióidőkkel kell tudniuk úrrá lenni váratlan, nehéz vagy épp felkavaró, megrázó helyzeteken is.” A már-már közhelyesnek számító tiniálommunkák közül legfeljebb a színészet gondolkodtatta el. De csak egy darabig. A szakmával óhatatlanul együtt járó felhajtást és a bulvármédiát ugyanis nem szívleli. „Gyerekként én is tanultam színészetet. Táncoltam, szavalóversenyekre jártam, amelyeket sokszor meg is nyertem. Csakhogy a segítői véna sokkal erősebb volt bennem, és nem szerettem volna mindent egyetlen lapra feltenni egy amúgy is kiszámíthatatlan területen. Ráadásul a szakmával sokszor együtt járó bulvárkörítés is nagyon távol áll tőlem. Olyannyira, hogy a tévében is általában csak sportot nézek. Már ha egyáltalán bekapcsolom…” A médiaközeli munkák közül legfeljebb az orvosi újságírás jöhetne számára később szóba. „A területen bőven van még lehetőség kutatni, írni és publikálni” – fűzte hozzá a mostanában leginkább a mentőorvoslás és a szervátültetés iránt érdeklődő, jószívű tehetség.

Olvasson tovább:

  • Sugar Babyk és Sugar Daddyk

    A boldogság megtalálását ígéri, miközben a pénzért sok mindenre hajlandó fiatal lányok (vagy akár fiúk), illetve a „szolgáltatásaikért” őket „támogatni” képes férfiak (vagy hölgyek) közvetítését végzi az első magyar „sugardating” társközvetítő oldal. Amennyiben mindez a luxusprostitúcióra,...
  • Karl Pfeifer bécsi újságíró kötete négy évtized eseményeiről

    Az utóbbi hónapokban újra számos érdekes kötet került a magyar könyvesboltokba, olyan könyvek, amelyek szerzői kritikusan elemzik a hazai közállapotokat, a „nemzeti együtt-működés” orbáni rendszerét.
  • A bárányok falhatnak

    Több mint 16,6 millió juhot tartanak Romániában – 2001-ben ez a szám még csupán 7,8 millió volt.