Kereső toggle

Szegények reménysége

Mikrobuszra gyűjt a 300 lelkes roma falu

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Amikor elkezdünk egy helyi civil szervezettel dolgozni, mindig azt mondjuk: ti nem azért vagytok, hogy az önkormányzattól pénzt kérjetek, és azt elköltsétek. Ez így nagyon könnyű lenne. Azért vagytok, hogy önállóan végiggondoljátok, hogy a közösségetek mit szeretne, és ennek ti teremtsétek meg az anyagi és egyéb feltételeit” – mondja Farkas Zsuzsa szociológus, a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) egri szervezetének vezetője, aki munkatársaival húsz év alatt a régió mintegy 30 településén végzett elképesztő közösségépítő munkát.

Eger külvárosi részein, illetve a környező kistelepüléseken elszigeteltségben élő közösségek, cigánykolóniák önszerveződését, illetve felzárkózását segíti elő a SZETA egri szervezete. „Az általunk alkalmazott módszer lényege, hogy az adott településen közösségi programokat szervezünk, melyeken keresztül megcélozzuk a helyi lakosságot, és bevonjuk az embereket ezekbe a kötetlen közösségi rendezvényekbe. Ez egy apropó, hogy az emberek eljöjjenek, egy térben legyenek, és ott elkezdjenek beszélgetni egymással bármiről” – mesél a népművelőként indult szociológus, Farkas Zsuzsa, az alapítvány egri vezetője arról, hogy miként kezdik el a munkát egy-egy kistelepülésen, ahol a közösségi élet terén mondhatni teljes nihil szokott lenni.

A programokkal párhuzamosan civil „kerekasztalokat” is szerveznek, amelyek arra fókuszálnak, hogy számba vegyék, kinek mi a problémája a faluban. „Például nincs bolt, nincs orvosi ellátás, nincs aszfaltozott úttest, rossz a közlekedés, vagy nem érdemes ültetni semmit, mert a vaddisznók megeszik – számtalan gond felmerül. S ha elég sok embert érint egy-egy probléma, akkor annak megoldását közösségi célként lehet megfogalmazni. Ilyenkor együtt végiggondoljuk, hogy ezeket a problémákat saját erőből hogyan tudják megoldani. Lényegében arról van szó, hogy rávezetjük ezeket az embereket arra, hogy közösen cselekedjenek. Magyarul, ha van valami problémájuk, kezdjenek el intézkedni, hogy ez megszűnjön. Sokszor azt várják ugyanis, hogy valaki majd kívülről fog javítani a helyzetükön, ezért nem mozdul előre semmi” – magyarázza Farkas Zsuzsa, aki a szintén népművelő férjével együtt közel harminc éve foglalkozik közösségfejlesztéssel.

Szokás mondani, hogy a szegénység szétbomlasztotta a faluközösségeket, de eddigi tapasztalataik szerint egy közösség állapota, összetartó ereje nem feltétlenül az életszínvonaltól függ, sokkal inkább attól, hogy például vannak-e irányadó személyek, akik alkalmasak lehetnek a közösség vezetésére. „Én egyébként sem találtam még olyan települést, ahol az emberek teljesen elszigetelten éltek volna egymástól. Mindenhol vannak elemi szolidaritási hálók, csak a kívülálló nem lát bele ezekbe.  Elég csak azt megnézni, hogy ki kinek ad áramot. Ez egy nagyon fontos kapcsolati háló: ha kikapcsolják a villanyt, ki ad áramot, vagy ki fogadja be a másikat. Ezen a szinten rokonsági hálózatok sűrűjéről van szó, az élet nem is működne másképp: ha atomizálódva lennének, éhen halnának” – jegyzi meg a szociológus.

Kérdésünkre reagálva hozzáteszi: ismerik az uzsoraproblémát is, de nem nagyon tudnak beleavatkozni. „Régebben mondtuk az embereknek, hogy ne vegyenek uzsorát, Provident-hitelt, hanem kérjenek inkább tőlünk, de aztán senki sem adta meg. Mi titkoljuk, hogy nagy ritkán szoktunk pénzbeli segítséget is adni, mivel nem segélyszervezet vagyunk. A segélyezés az önkormányzat dolga, mi leginkább szakmailag tudunk segítséget nyújtani. Különböző programjaink keretében számos helyi egyesület megalakítását segítettük elő, vagy pedig alvó egyesületeket kezdtünk el aktivizálni, élettel megtölteni, azaz kívülről segítettük egy új, hatékony felállás kialakítását. A civil szervezeti forma ugyanis komoly lehetőséget biztosít arra, hogy a lakosságot, illetve tagságot érintő különféle problémákra az érintettek reagálni tudjanak” – hangsúlyozza Farkas Zsuzsa. Fejlesztőmunkájuk része a helyi önkéntesek, leendő munkatársak képzése is, akik a programszervezés, számítógép-kezelés, a különféle ügyintézések, a lakosokkal és intézményekkel való kapcsolattartás vagy a pályázatírás mikéntjét is elsajátítják.

Az első közösség, amelynek életébe az alapítvány húsz évvel ezelőtt belépett, az egri Béke-telep volt. Ez egy zárt, tradicionális cigánytelep, ahol akkor egy évtizede már semmilyen fejlesztés nem történt. Amikor a SZETA támogatásával a helyiek elkezdték kézbe venni a dolgaikat, tehát megbeszélték a problémáikat, majd létrehozták az érdekképviseletüket, amely felvette a kapcsolatot az önkormányzati szervekkel és képviselőkkel, lényegesen javulni kezdett az életminőségük, többek közt kiépült végre a járda és a közműrendszerük is. Munkájuk gyümölcseként ma már folyamatosan nő az érettségit szerző helyi fiatalok száma is.

A második fejlesztés a szamolyai roma–magyar egyesület volt tíz évvel ezelőtt, amelyet az ottani telepfelszámolási program révén rendkívül sikerült aktivizálni és egyben erős közösséggé kovácsolni. Ez az egyesület azóta is jól működik, újabb célokat tud megfogalmazni, és az általa megvalósított, egymásra épülő projektek révén a helyi közösség lépésről lépésre fejlődik. Például a svájci civil alap segítségével kétéves ösztöndíjprogramot működtettek, aminek keretében 60-70 gyereket szisztematikusan támogattak abban, hogy szakmát, majd érettségit szerezzenek. Ez a kis jövedelmű családoktól is komoly áldozatvállalást igényelt, de az eredmény komoly húzóerőnek bizonyult a helyiek számára.

„A szamolyai egyesület egy nagyon jelentős tényezője lett a falu életének: ők már folyamatosan tudnak egyeztetni az önkormányzattal, a polgármesterrel, a falu lakosságával, tehát kikerülhetetlen tényezői a helyi politikai életnek” – fűzi hozzá a SZETA vezetője.

„Amióta csak elkezdtünk civil szervezetekkel együtt dolgozni, mindig azt mondtuk nekik: ti azért vagytok, hogy önállóan végiggondoljátok, hogy mit szeretnétek, és ennek megteremtsétek az anyagi és egyéb feltételeit is. Más pénzét elkölteni könnyű – találjátok ki, hogyan teremtitek elő a pénzt a céljaitokra” – meséli a szociológus. A számos jó példa közül Bükkszentmártont említi: a háromszáz lelkes faluban – ahol a gyerekkorúak között messze felülreprezentáltak a romák, míg az idősek között a nem romák – a helyi egyesület egy NCA-pályázatot nyert, amelynek köszönhetően a CKÖ épületében gyerekszigetet hozott létre, ahol helyben képességgondozás és korrepetálás folyhat, mivel a gyerekek máshova járnak iskolába. Most egy automata mosógépet is venne a gyerekszigetbe a közösség, amit közösen használnának, mert a faluban csak forgótárcsás mosógép létezik. Ennek részleteit háromórás vezetőségi ülésen tárgyalták végig az érintettek: hogyan legyen igazságos, ki mennyit adjon bele, amit azután le is moshat, közös legyen-e a mosószer, mennyibe kerüljön egy mosás stb. Hosszú távú céljaik között szerepel egy közös mikrobusz beszerzése, mert nagyon rossz ott a tömegközlekedés, és ezáltal a munkalehetőségeik köre is bővülne.

Az egyesületek lételeme az önállóság, az állandó forrásteremtés.

A bükkszentmártoni egyesület sok másikhoz hasonlóan pályázatokból tartja fenn magát, s emellett saját bevételeket is produkál. A helyiek például még ismerik a kosárfonás és a rongyból szőtt lábtörlők készítési technikáját, s a termékeik piacosításában a SZETA a támogatói hálózata révén is segít. A SZETA egyik pályázatnyertes terméke a papírbrikett is, aminek papírhulladék és szárított, morzsolt avar az alapanyaga, és sokáig égő parazsat ad, tehát értékes és olcsó tüzelőanyag – ilyenformán cél lett a brikettgyártás elterjesztése minél több településen.

Az utóbbi években a SZETA egy TÁMOP-programon belül 7 településen dolgozott, ebből 2 helyen már működött egyesület, 5 helyen a részvételükkel hozták létre azokat, melyeknek a munkáját folyamatosan segítik. Egy NCA-projekt keretében pedig 15 településen 17 civil szervezetet fejlesztettek. Eger külvárosi részeiben egy ifjúsági civil szervezet, valamint a Berva-völgyi Egyesület megalakításában vettek részt – ezt a negyedet a város azóta részesíti komolyabb projektekben, amióta itt is megindult a helyiek önszerveződése.

A munkanélküliség által sújtott régióban komoly pozitívumnak számít, hogy mivel a helyi egyesületek önálló jogi személyek, és törekednek arra, hogy legyen némi megtakarításuk, be tudnak lépni különböző munkaerő-piaci programokba is. A munkaügyi központ bértámogatását felhasználva vagy akár közfoglalkoztatási programokra bepályázva alternatív munkáltatóként tudnak megjelenni a kistelepülési önkormányzatok mellett. Ez itt azt is jelenti, hogy sajátos hűbéri viszonyok között a polgármester kegyvesztettjeit, akik kiesnek a közmunkából, a helyi egyesület alkalmazza – teszi hozzá Farkas Zsuzsa. Elmondása szerint az önkormányzatok elég vegyesen viszonyulnak a helyi egyesületekhez: van, ahol ellenségesek, van, ahol együttműködőek velük, sok múlik a vezető személyén.

Egy-egy projektben általában 2-3 egyesületi tag dolgozik főállásban, és nagyon sok az önkéntes, aminek nyomán felpezsdül a közéleti aktivitás. Emellett kulturális projektek is futnak a kistelepüléseken, melyeken többek között hagyományőrző tánccsoport, zenekar és színház is működik, vagy éppen tradicionális roma viseletek készítése folyik.

Hazafelé benézünk a hevesaranyosi közösségi házba, ahol kiskamaszok táncpróbája zajlik, egy hétvégi településközi rendezvényre készülnek. „2011-ben a SZETA megjelenése nagy változást hozott a falu életébe, elindult egy közösségépítés. Ebben a házban sikerült egy közösségi helyet létrehozni felnőttek és gyerekek számára, ahol különböző foglalkozásokat tarthatunk, volt praktika klub – kézműves foglalkozások, lekvárfőzés –, ezeken az emberek beszélgettek, megismerték egymást. Szerveztek felzárkóztatást a nyolc osztály befejezésére, majd indultak szakképzések is, szociálisgondozó-, pék-, dajkaképzések, és a végzettek el is tudtak helyezkedni” – meséli Puporka Zsoltné Katalin, a helyi Laskó-forrás Egyesület néhai önkéntese, ma vezetője.

A közösségi házban szabadidős programok, tanoda várja a kicsiket és nagyokat, akik különféle ügyeik intézésében is segítséget kapnak. „Az a tapasztalatom, hogy ha én hívom fel a ÉMÁSZ-t, mint a Laskó-forrás Egyesület ügyintézője, akkor másképp állnak hozzá a problémákhoz, engedékenyebbek, jobban meg tudom magam értetni velük a hátralékos családok érdekében” – meséli a vezető, majd hozzáteszi: az alapítvány segítségének köszönhetik azt is, hogy kinyílt előttük a világ, a helyiek együttműködnek és összejárnak nemcsak egymással, hanem más települések lakosságával is.

Olvasson tovább: