Kereső toggle

Svájci orvos, magyar szívvel

Az alföldi pusztában talált új otthonra Dr. Beat Dubs

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Orvosként irigylésre méltó karriert futott be Svájcban. A nevéhez fűződik egy speciális ultrahangos módszer kifejlesztése, amellyel időben felismerhető – és ilyen módon rutineljárással korrigálható – az újszülöttek csípőproblémája; tankönyvet írt, sőt, saját intézetet alapított. Dr. Beat Dubs mégis a magyar Alföldön talált igazán otthonra. Szerinte mi, magyarok nem is nagyon értjük, hogy milyen értékeink vannak, és mennyivel jobb itt élni, mint a stresszes, panaszkodó és drága Svájcban. Ezzel együtt azt is elmondja, hogy mi az, amin szerinte változtatnunk kellene, bár a kritika helyett inkább dolgozik: 67 évesen heti két napon keresztül rendel a szegedi klinikán. Teljesen ingyen.

„Anyai nagymamám magyar volt, Budapesten élt. Svájci nagyapám építőmérnök volt, ő felügyelte a Miskolc–Budapest vasútvonal építését a 19. század második felében. Itt találkoztak, de anyám már Svájcban született” – magyarázza Dubs úr, miközben szállodájának fogadóterében ülünk. Bár Szeged és az M5-ös autópálya sincs messze, a Bács-Kiskun megyei Csólyospálos környéke nem turistaparadicsom. A svájci orvos mégis ide álmodta meg nemcsak saját otthonát, hanem négycsillagos szállodáját és a most épülő, idősellátásra szakosodó apartmanjait is. Körülöttünk az alföldi puszta, 90 hektárnyi fenyő- és nyárfaerdővel. „Amikor először jártam itt, még csak egy vendégház állt a területen, de egyből tudtam, hogy ide akarok költözni” – mondja a házigazda, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy negyedrészt magyar vér folyik az ereiben, és kifejezetten sajnálja, hogy édesanyja már nem tudott magyarul. Gyerekkori emlékei között ugyan fel-felbukkannak a nagymama magyar mondókái, ám a nyelvet csak az utóbbi nyolc évben kezdte el tanulni. „Ha tudtam volna, hogy mit hoz a jövő, már gyerekkoromban tanultam volna magyarul” – mondja kifejezetten jó magyarsággal.  

Világok találkozása

A jövő bizonyos értelemben jóval korábban kezdődött. Az ifjú Dubs 1974-ben már járt ősei földjén – egy barátjával a Fekete-tengerre autózva töltöttek el itt néhány napot. „Arra emlékszem, hogy az utak nagyon rosszak voltak, mindenütt rengeteg napraforgót láttunk, a gyerekek pedig állandóan rágógumit kértek tőlünk” – emlékezett vissza az orvos. Legközelebb több mint 30 év elteltével, 2007-ben tért vissza. Addigra már magyar felesége volt – Márta asszony aneszteziológus szakorvosként dolgozott Svájcban –, őt kísérte el egy esküvőre, Mezőkövesdre. A lakodalomban jókora derültséget okozva megvillantotta gyér, ám praktikus nyelvtudását: a gumibetétes ablaktörlő kifejezést előző nap tanulta meg, és már egyre jobban ment neki. Persze nem ezért maradt emlékezetes a látogatás, hanem azért, mert a svájci orvos újra felfedezte Magyarországot – amely legutóbbi „találkozásuk” óta rengeteget változott. Akkoriban éppen azt fontolgatta, hogy elhagyja szülőhazáját, és egy idilli környezetben alakít ki új otthont magának és családjának. „Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban is kutattam a lehetőségek után, de vagy túl kicsi, vagy túl drága volt a terület, és valahogy nem éreztem azt a végtelen szabadságot, amit itt. Hétszer tértem vissza egy-egy hétre Magyarországra, keresve a legalkalmasabb területet. Amikor megmutatták ezt a helyet, szó szerint nagyot dobbant a szívem, úgyhogy 2008-ban felépítettük a saját házunkat, ami a mostani szálloda alapja lett” – mondja a házigazda, büszkén kiemelve, hogy a gázt nem vezették be, helyette napkollektort és hőszivattyút alkalmaznak. (Ez annak idején szinte űrtechnológiának tűnt a térségben, ahol nem ritkák az olyan tanyák, ahol még áram sincs.)

Az épület folyamatosan bővült, nemcsak fizikailag, hanem funkcionálisan is. A doktor öt éve kezdett el orvosi továbbképzéseket tartani a Csipkerózsa névre keresztelt komplexumban, amely mostanra nőtte ki magát szállodává, és tucatnyi környékbeli embernek ad munkát. A helyiek jó véleménnyel vannak Dubsékról. Kiemelik, hogy a munkásaikkal szinte már valószerűtlenül korrektek, és hogy sok támogatást kap tőlük a falu. Igyekeznek mindent, amire szükségük van, ismerős termelőktől beszerezni, és rendszeresen szerveznek kirakodóvásárokat a szálló területén, ahol a környékbeliek kínálhatják portékáikat.

Persze a kultúrák találkozása eredményez néha sajátos helyzeteket. Egy ízben Dubséknál volt továbbképzésen egy svájci orvos, akinek a hobbija az egykerekű biciklizés. Minden este nyakába vette a környéket a nem mindennapi járművével, és letekert néhány kilométert. Egyik este azonban egy homokosabb szakaszra tévedt, amin nem tudott olyan egyszerűen áthaladni. Nem adta fel: előre-hátra kerekezett, hogy sikerrel járjon. Egy arra járó gazda megdöbbenve látta, hogy egy idegen kínlódik a homokban – egy fél biciklivel. Egyből fel is ajánlotta neki, hogy segít megkeresni a kerékpár másik felét…

Se fehéren, se feketén

Az általános belgyógyászként végzett Dr. Dubs egyébként az ultrahang-diagnosztika irányába szakosodott – erre alapulnak a kurzusai is. Ezen belül speciális részterület az újszülöttek csípővizsgálata. Ez Nyugat-Európában, sőt több környező országban is bevett eljárás, Magyarországon azonban kevéssé ismerik. Pedig egy félperces vizsgálat segítségével százszázalékos pontossággal kiszűrhető az esetleges rejtett csípőrendellenesség – ami ebben a korban még rutineljárással korrigálható. Ha viszont nem veszik észre, akkor később már csak a műtéti beavatkozás segíthet. A szakember saját intézetet alapított Svájcban, tankönyvet írt, rendszeresen oktat, és természetesen rendel is, valamint ő az ottani országos szakmai bizottság elnöke. Csaknem minden héten két napot Svájcban dolgozik – repülővel jön-megy –, itthon pedig a szegedi klinikán rendel heti kétszer – teljesen ingyen. Ezen a ponton visszakérdezek – de jól hallottam, ingyen: „sem fehéren, sem feketén nem kérek érte semmit”. Négy és fél éve dolgozik Szegeden, egy nap 20-40 babát vizsgál meg. A statisztika szerint százból két gyermeknek vannak gondjai a csípőjével – vagyis az elmúlt években rengeteg családnak az életét könnyítette meg Dr. Dubs.

„Adhatnék pénzt segélyszervezeteknek is, nincs azzal semmi gond. De az ingyenes orvosi szolgáltatás hatékonyabb módja a jótékonykodásnak, hiszen így pontosan tudom, hogy hova megy a segítség” – magyarázza a doktor, akinek nemcsak a karitatív munka, hanem a speciális ultrahangos módszer elterjesztése is szívügye. Ez utóbbival kapcsolatban azonban nincsenek túl jó tapasztalatai: a hazai egészségügyben többnyire érdektelenséggel vagy lehetetlen bürokráciával találkozott eddig. „Már több kórháznak adományoztunk speciális ultrahang gépet, és még többet tudnánk adni, ha az adott intézmény vállalja, hogy bevezetik a babacsípő-ellenőrzéseket. Sajnos nincs nagy érdeklődés, amiben persze az is közrejátszhat, hogy a magyar szabályozás szerint ezt a vizsgálatot csakis radiológus szakorvos végezheti, amiből viszont kevés van” – jegyzi meg. Dubs úr hiába alakított ki a falujukban, Csólyospáloson is egy rendelőt, a hatóságnak kevés volt az egy mosdó, hiányolta a külön férfi, női és személyzeti mellékhelyiségeket – pedig heti egy délután lett volna rendelés, a páciensek pedig alig fél órát lettek volna ott. „Nem baj, a szállodában kialakítunk egy erre alkalmas helyiséget. Ott lesz három mosdó, ahogy kérik” – emelkedik felül a magyar valóságon Dubs úr.    

Egyébként a doktornak kifejezetten jó véleménye van a magyarokról, és nem csak azért, mert negyedrészt ő is az. „Svájcban nagyon felgyorsult az élet, az emberek stresszesek, és a legkisebb probléma vagy hiány miatt is panaszkodnak. A magyarok viszont kedvesek és türelmesek” – hangsúlyozza olyan meggyőződéssel, hogy muszáj elhinnem neki.

A doktor csak egyet nem ért, hogy miért kérdezi tőle mindenki azt, hogy miért költözött ide. Szerinte a válasz egy szóban foglalható össze: szabadság. „Nekem már tényleg itt van az otthonom” – jegyzi meg. Ha pedig néha innen is elvágyódna, csak beül az élethű repülőgép-szimulátorába, és szakavatott pilótaként repked a világban, mégpedig valós időben. A „levegőben” tudja igazán kipihenni magát – de estére mindig „hazatér”.

Olvasson tovább: