Kereső toggle

Mintha kolbászból lenne a kerítés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Százezer vendég egy hatvanezres városban négy nap alatt – a turizmusban ez óriási teljesítménynek számít. Mindezt a huszadik alkalommal megrendezett Csabai Kolbászfesztivál „produkálta”, amely az évek során kis helyi ötletből Európa-hírű gasztrofesztivállá fejlődött. A szombati gyúráson 750 csapat mérettette meg magát, és egy sem találtatott könnyűnek.

Ha október vége, akkor kolbászfesztivál – mondja egy holland házaspár kissé kapatos férfi tagja mellettem, miközben a nyitónapon a pénztárnál állunk sorba a karszalagokért. Furcsán ejti a szavakat, de pontosan fogalmazza meg, amit sok-sok ember gondol. Pénteken még nincs akkora tömeg, mint amire a rendezők számítottak, de ahogy halad a programok sokasága, úgy lesznek egyre többen a látogatók.

A fesztiválok „cirkuszt, kenyeret” hangulatát jól ellensúlyozza a kolbász, ami köré az egész rendezvény szerveződött. A kolbászhoz ugyanis mindenki ért, és mindenki gyúrja, tölti, füstöli, na meg családi titkos és homályos receptek alapján ízesíti, és itt jó kedvvel kínálja.

Ahány ház falun, annyi kolbászíz, állítja Kovács Géza, aki a vásári pavilonokban árusítja és népszerűsíti saját Berényi kolbászát, szalonnáját, és egyéb füstölt termékeit. Szerinte okos gondolat volt a kolbász köré ilyen felhajtást keríteni, mert a vidéki Magyarország egyik igazi házi terméke mindenki fantáziáját megmozgatja. Ahány népcsoport csak megtelepedett az országban, előbb-utóbb mind elkezdett kolbászt készíteni – így tettek a csabai tótok is. A kolbász azonban Békésben mára kinőtte a házi finomság szerepét, kulináris különlegességgé avanzsált, és sok esetben komoly keresetkiegészítésként is szolgál. A házi csemege szalámitól a méregerős vékony kolbászig van itt minden, terítik is feketén vagy fehéren az ország – és lassan a világ – számtalan pontján. A minőségi alapanyagból azonban – a komoly kormányzati szándék ellenére – egyre kevesebb van. Mindezt szinte egy szuszra sorolja a berényi gazda, miközben a hagyományőrző Csabai Kolbász Klub Egyesület „véres” disznótorát nézzük. Hagyomány szerint vágnak, perzselnek  és dolgozzák fel a húst. A kolbászgyúrásig minden nyilvános, de a fűszereket, amit a darált húshoz adnak, már kinek-kinek a fantáziájára bízzák. Az alap persze a szokásos: paprika, só, fokhagyma és némi csípős fűszer, bors vagy erős paprika – az igazi titok az arányokban, a húskeverékben és a füstölésben van.

A Csabai Kolbászfesztivál mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállításának sátrában a legkeresettebb a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) standja, ahol látványfőzéseket és kóstoltatásokat is tartottak pénteken és szombaton. Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének alelnöke, olimpiai aranyérmes mesterszakács irányításával számos politikus is főzött. A kormányt szombaton a külügyminiszter képviselte, gyúrt is, beszélt is, de a tömeg a miniszterelnököt hiányolja már évek óta. Orbán Viktor sokáig résztvevője volt a fesztiválnak, de ma már nem engedheti el magát a tömegben, hiszen a jóból is megártana a sok, mindenki vele akarna koccintani – a pálinka és a kolbász avatott szakértőjét látják benne még ma is.

A családjával érkező Szijjártó Péter azonban helyette is méltatta a rendezvényt. „Amikor először jöttem ide, el sem tudtam képzelni, hogy ilyen jó buli közepébe csöppenek, és ilyen remek hangulatban élvezik a gasztronómiát, a koncerteket a helyiek és a máshonnan érkezők. Csabai és gyulai kolbászt addig is ettünk otthon, de az első ittlétünk óta többször kerül az asztalra, hetente legalább kétszer fogyasztjuk főételként vagy desszertként, étkezés után. Patrik és Péter fiam is imádja ezt a hangulatot, úgyhogy mindig szívesen jövünk. Nem véletlen, hogy már negyedszer vagyunk itt” – mondta a külügyminiszter, majd elvegyült a tömegben.

„A csabai kolbászra valóban igaz: ha az étel szóban felcseréljük a két mássalhangzót, az élet szót kapjuk” – magyarázza mellettünk nagy vehemenciával és még több pálinkagőzzel az egyik televíziós sztárocska, miközben a társa óvatosan elhúzza a kezét a daráló torkától. A szombati gyúrásba hamar belemelegszenek a résztvevők, akiket már reggel 9-kor élőzene várt a helyi sportcsarnokban és a mellette lévő Csabagyöngye sátorban. A banda lelkesen húzza, és amikor egy-egy ismertebb nóta elindul, a kolbászra senki nem figyel, az emberek késsel, béllel a kezükben, tokáig

fűszeresen önfeledten éneklik, hogy „kombiné, kombiné, csipkés kombiné”. Készül itt mindenféle töltenivaló, sőt az egyik csapat még az ország házát is megformázza vékonyra szeletelt kolbászból. Az idő rövid, két óra alatt kellene a zsűrinek is leadható sütnivaló kolbászt produkálni, de az ismerkedéssel és a pálinkakóstolással elmegy vagy másfél óra, így a szervezők nagyvonalúan rátesznek egy félórát.

A fesztiválon minden és mindenki barátságos, csak az árak nem. A belépővel együtt enni és inni valamit egy négytagú családnak minimum harmincezer forint naponta, amihez jön még a szállás és az utazás ára. De a jót meg kell fizetni – mondja az egyik fesztiválozó vendég, miközben az ezerforintos kürtőskalácsért állunk sorba. Négynapos belépővel jöttek Győrből, de a pénzt nem sajnálják, mert ilyenkor veszik meg az éves kolbászadagjukat – persze nem a fesztiválon, hanem háztól, töredék áron.

 

Csabai vagy gyulai?

Hégely Laci bácsi kész gasztronómiai lexikonnak számít Békésben. A Hetek kérdésére elmagyarázta, mi a különbség a gyulai és a csabai kolbász között. A gyulai páros kolbász, a csabai pedig kuláréba töltött. A csabaiban van csípős paprika és nincs bors, a gyulaiban pont fordítva. Mindkettőben van fűszerkömény, ám a gyulaiban csak nagyon kevés van őrölve, míg a csabaiba egész szemeket kevernek. Mindezeken túl az is eltérés, hogy a gyulai mindig ipari gyártású volt, hiszen már a harmincas években elkezdték az üzemszerű előállítását, a csabait pedig a mai napig családi kisüzemekben készítik – itt a házi valóban házi.

Olvasson tovább: