Kereső toggle

Eldönheti-e a választást a Facebook?

Angela Merkel szerint is számolni kell a techóriásokkal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai választások után és a két 2017-es német választás előtt újabb lendületet vett a már hosszú ideje eredménytelenül zajló vita arról, hogy a közösségi média vajon el tud-e, illetve el akar-e dönteni ilyen jellegű politikai kérdéseket. A Facebook vezetősége állítja, hogy semlegesek kívánnak maradni, ám kérdés, hogy ezen ígéretben való bizalom a jövőben elegendő védelem lesz-e a polgárok számára. Ugyanis a reklámbevételekből élő techgigászok a civil felhasználók mellett immár a politikusokat is kiemelt célcsoportnak tekintik.

A Facebook egyre komolyabb szerepet tölt be sokunk életében, és a jelentősége egyre nagyobb. Erre utal az is, hogy Angela Merkel német kancellár a jövő évi parlamenti választások előtt nyilvános beszédeiben rendre foglalkozik az internet jelentőségével. Szerinte az olyan techóriások, mint a Google vagy a Facebook – a közvélemény elől rejtett titkos elemzőalgoritmusaikkal –, ha akarják, sikeresen tudják befolyásolni a felhasználók tömegeit az általuk kívánatosnak tartott irányba.

A Gmail-felhasználók szinte olyan hirdetéseket láthatnak a képernyőn, amelyeket a Google a rendszerben elküldött vagy fogadott e-mailjeik tartalma alapján súlyozva, célzottan helyez el az adott felhasználói felületeken. Ugyanez a helyzet a Facebooknál is, amely egy-egy fiók minden egyes megadott adatát elemezve ajánl bizonyos oldalakat vagy hirdetéseket – amelyek között a szingliknek felajánlott randioldalaktól kezdve a kedvelt ruhamárkák hirdetésein át akár ezoterikus tartalmakig sok minden belekerülhet. 

Egyértelműen látszik tehát, hogy a nyilvánosság számára nem hozzáférhető algoritmusok folyamatosan elemzik, és a célzottan a hírfolyamunkba csatornázott információval együtt formálni is igyekeznek a véleményünket minden létező területen.

A politika kérdése a múlt hét kedden lezárult amerikai elnökválasztással kapcsolatosan a kampányidőszakban egyre többször került terítékre, és gombamód szaporodtak a cikkek azzal kapcsolatosan, hogy a Facebook és a Google nemcsak képes, de kész is a politikai preferenciáinkat befolyásolni, bár hivatalosan az érintettek ennek ellenkezőjéről nyilatkoznak. 2014-ben Sheryl Sandberg, a Facebook ügyvezető igazgatója közleményben jelentette be, hogy „a Facebook sosem próbálna meg választásokat irányítani” – ehhez az állásponthoz a Google is csatlakozott.

Az azonban nem oszlatott el minden kételyt. Már csak azért sem, mert idén májusban a Gizmodo nevű techportál cikksorozatot közölt, amelyben egykori Facebook alkalmazottakat idézve állította, hogy a hírfolyamokat – amelyeket a Facebook-felhasználók látnak, és amelyek révén rengetegen tájékozódnak a napi ügyekről – úgy manipulálják, hogy a szerkesztők által kívánatosnak tartott posztok kerüljenek magasabb kategóriába. Vagyis ezek lesznek a meghatározó hírek a felhasználói hírfolyamokban. A vádak szerint a konzervatív hírekkel szemben a szerkesztők előnyben részesítették a liberális, általuk progresszívnek tartott híreket – vagyis alapvetően politikai meggyőződés alapján szűrték a tartalmakat, nem „semleges algoritmusok” alkalmazásával.

A témának a The Guardian is utánajárt, és nem sikerült százszázalékosan eloszlatnia a gyanút a Facebookkal kapcsolatosan, amely továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy algoritmusai üzleti titkot képeznek, így a továbbiakban sem lesz átlátható, hogy bizonyos tartalmakat milyen módszerrel súlyoz a rendszer. Angela Merkel nemrégiben kifejezett aggodalmai is elsősorban ezekkel az algoritmusokkal kapcsolatosak, és azzal a hatalommal, amely a techóriások kezében összpontosul. A közösségi médiát a világon 1,8 milliárd ember használja, az internetes keresések 90 százaléka pedig a Google-on keresztül folyik. Elképesztő hatása lehet annak, ha ezek a cégek egy huszárvágással feladják a semlegességüket, és elkezdik a saját maguk által támogatott politikai irányt előnyben részesíteni.

Angela Merkelnek a Spiegel Online véleménye szerint nem feltétlenül kell tartania a Facebook befolyásától a német választások során, ugyanis a német közvélemény a közösségi portált a gyűlöletbeszéddel azonosítja. A német főáramú média által rendre szélsőjobboldalinak és idegengyűlölőnek nevezett civil kezdeményezés, a Pegida is egy Facebook-csoportként indult, így a hírportál szerint az emberek nagy óvatossággal kezelik az innen érkező információt. Az viszont egyértelmű, hogy lebecsülni sem szabad a jelenséget, hiszen a német társadalomban mintegy 29 millió embernek van Facebook-fiókja, akik közül 22 millió naponta aktív felhasználó.

A politikai befolyásolást az amerikai elnökválasztás folyamán is végig érezhették a felhasználók, ugyanis a hírfolyamukban bődületes mennyiségű hoax és hamis hír jelent meg mind a demokrata, mind a republikánus jelölttel kapcsolatosan. Ilyen volt például, hogy öngyilkos lett az az FBIügynök, aki a Clinton-levelekkel kapcsolatosan szivárogtatott. Annak ellenére, hogy a Facebookon megjelenő álhírek nem új keletű dolgok, még a leköszönő amerikai elnök,

Barack Obama is megfogalmazta aggodalmait a közösségi média szerepével kapcsolatosan, utalva a választási kampány alatt terjesztett hamis hírekre.

A BuzzFeed hírportál ugyanis négy nappal a választások előtt hozta nyilvánosságra, hogy Macedóniában rábukkantak egy olyan „médiavállalkozásra”, amely mintegy 140 hamis híroldal segítségével Trumpnak kedvező álhírekkel árasztotta el a közösségi médiát. Sikerük titka, hogy olyan címeket adnak a természetesen teljesen hamis híreknek, amelyekkel óriási mennyiségű kattintást és like-ot generálnak, így a hirdetési felületeik tetemes reklámbevételt tudtak generálni. A csoport célja nem a választási eredmény befolyásolása volt, hanem kizárólag a pénz – Trump előtt ugyanis Bernie Sanderst támogató üzeneteket tettek fel a Facebookra, ám ezek nem generáltak annyi mozgást, mint a Trumpról szóló hírek.

Mark Zuckerberg a választásokat követő második napon azt nyilatkozta, hogy „a Facebook teljes tartalmát tekintve az emberek annak 99 százalékát autentikusnak tekintik. Csak egy elenyésző része ennek álhír vagy hoax. Azok a hoaxok, amelyek valóban megjelennek, nem korlátozódnak egyetlen réteg véleményére vagy a politikára. Összességében mindez kifejezetten valószínűtlenné teszi azt, hogy a hoaxok ennek a választásnak a kimenetelét bármelyik irányba is befolyásolták”.

Zuckerberg megígérte, hogy lépéseket tesznek majd a tartalmak szűrésére, és elmondta, hogy „nem szeretnénk hoaxokat a Facebookon. Az a célunk, hogy az embereknek azt a tartalmat mutassuk, amelyet a leginkább értelmesnek tartanak, és az emberek pontos híreket várnak el. Már elindítottunk egy folyamatot, amely lehetővé teszi a közösségnek, hogy megjelölje a hoaxokat és az álhíreket”.

Ezt a törekvést kissé beárnyékolja, hogy Zuckerberg továbbra is azt a stratégiát követi, hogy igyekszik a Facebookot kívül tartani a „médiavállalkozás” kategórián. Ha ugyanis techcég marad az emberek fejében, akkor nem köteles felelősséget vállalni azokért a tartalmakért, amelyeket a felhasználói megosztanak. Ha médiavállalkozás lenne – amivé kétségkívül vált az utóbbi néhány évben –, akkor különböző céges politikákat és folyamatokat kellene kidolgoznia ahhoz, hogy a tartalomból eredő peres eljárások vagy esetleges gyűlöletbeszéd-vádak ellen hatékonyan tudjon védekezni. Zuckerberg ellenben azt állítja, hogy az ő cége elsősorban elosztófelületet nyújt a digitális média számára, és főként a reklámbevételekből él.

Hasonló, bár nem kifejezetten jól működő törekvések már indultak a Facebookon, ugyanis felhasználói bejelentések alapján törölnek bizonyos tartalmakat a felületről, ám egyelőre ez nem mindig hozza meg a várt eredményt. Bizonyos emberijog-védő csoportok például arra panaszkodnak, hogy megfelelő számú bejelentés miatt törlik azokat a posztokat is, amelyek emberi jogokat sértő ügyekről szólnak.

Nemrégiben nyomás alá helyezték a Facebookot, mert pornográfnak minősített egy fényképet, amelyen a vietnami háborúban napalm becsapódás és az az elől menekülő gyerekek láthatók, köztük egy meztelen kislány is. A világhírű képet a Pulitzer-díjas Nick Ut készítette, és egy norvég író, Tom Egeland posztolta. A poszt címe az volt, hogy „hét kép, amely megváltoztatta a háborúk történetét”. A Facebook később visszavonta a törlést, viszont előtte még törölték a norvég miniszterelnök posztját, amelyben megosztotta a bejegyzést.

A közösségi háló legfrissebb „bakija” pedig sokakkal együtt Mark Zuckerberget is érintette: vele együtt több millió emberről állította azt a Facebook, hogy meghalt. „Reméljük, hogy akik szeretik Markot, békére lelnek abban, amit mások megosztanak róla” – állt az alapító profilján egy ideig. „Borzalmas hiba történt, amelyet azóta orvosoltunk” – reagált minderre a közösségi oldal szóvivője.

Úgy tűnik, a rendszer távol áll a megfelelő működéstől, ráadásul sokkal inkább kedvez a hoaxoknak, amelyek a címüktől függően több százezer emberhez is rövid idő alatt eljutnak. Minél több a like és a megosztás, annál biztosabb, hogy az automata algoritmus favorizálni fogja ezeket a tartalmakat – függetlenül attól, hogy igazak vagy sem.

Olvasson tovább: