Kereső toggle

Csak a bolgárok és a románok szegényebbek a magyaroknál

Megjelent az új Társadalmi riport

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar társadalom az Európai Unió legelmaradottabb országai közé tartozik, ahol az anyagi nélkülözés különböző formái nemcsak az alacsony jövedelműeket sújtják. A magyarok legfeljebb egyharmadát jellemzi európai színvonalú életstílus, iskolázottság – többek között ez derül ki a Társadalmi riport legfrissebb kötetéből.

1990 óta jelenik meg a Tárki Társadalmi riport című tanulmánykötete, amely kétévente nyújt átfogó képet a magyar társadalom állapotáról, méghozzá szisztematikusan gyűjtött adatállományra épülő elemzések révén. 2010 után a közbeszerzések átalakítása a kutatóintézeteket is érintette, így megvonták a kiadvány állami támogatását, s a 2012-es kötet csak alapítványi támogatással, a 2014-es pedig közadakozásból tudott elkészülni.

Idén azonban visszatértek a rendes kerékvágásba, legalábbis a friss, 2016-os kötetet – miként az az előszavából kiderül – az Emmi társadalmi felzárkózásért felelős államtitkársága támogatja. „A kötet szerkesztői külön hálásak Czibere Károly államtitkárnak, aki már a 2014-es, közadakozásos kötetnek is egyik legnagyobb támogatója volt. A minisztériummal való jó együttműködés számunkra azt jelenti, hogy a tényekre alapozott, hatáselemzésekre épülő politikacsinálásra van tér és fogadókészség még abban az időszakban is, amikor meglehetősen sok szakmapolitikai kérdés is a politikai kommunikáció terében értékelődik és dől el” – írják a szerzők.

Az elemzők kiemelik, hogy a 2015-től megmutatkozó gazdasági stabilizáció után el kellett volna indítani az ország felemelkedéséhez nélkülözhetetlen intézményi reformokat is. Ez újfent elmaradt, így a közszektorokban (államigazgatás, oktatás, egészségügy, szociális szféra) lényegében az 1980-as évekbeli szocialista nagyvállalatokra jellemző állapotok uralkodnak. A kötet elemzései meglehetősen árnyalják a jelenlegi gazdasági stabilizációs folyamatot is, például ami a foglalkoztatás, a munkanélküliség, a bérek, a szegénység alakulását vagy a kivándorlás hatását illeti.

A szerzők szerint a társadalmi felemelkedés lehetőségei szorosan összefüggnek Magyarország Európán belül elfoglalt helyével. Alapvető problémának látják, hogy a magyar társadalom „en bloc” (úgy, ahogy van) Európa szegényebbik feléhez tartozik. „Gazdagjaink sincsenek annyira gazdagok, mint akár a környező országok gazdagjai, középosztályunk gyenge és erőtlen, »polgárságunk« csak nehezen definiálható, és konzisztens formában nagyon szűken létezik, az anyagilag deprivált réteg pedig európai összevetésben jelentős számú, az anyagi jólét alapelemeitől való megfosztottsága meglehetősen széles körű” – állapítják meg a kutatók.

„Adataink jól mutatják, hogy európai összehasonlításban fogyasztást, életszínvonalat, iskolázottsági szintet, életstílust (és, hozzátennénk, nyitottságot, elfogadási képességet, nyelvtudást) tekintve a magyar társadalomnak csak a kisebb része (talán ha egyharmada) van »kinn a vízből«, és képes partnere lenni európai társainak” – összegez a szerzőpáros, Kolosi Tamás és Tóth István György.

Az intézményi reformok mellett tartós gazdasági növekedésre is szükség lenne az ország felemelkedéséhez. Palócz Éva elemzése ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy az a gazdaság, amely kizárólag a külföldi befektetőktől várja a gazdasági növekedést, a beruházásokat és a modernizációt, miközben a belföldi vállalati szektora nem fejlődik (alacsonyabb termelékenység, alacsonyabb bérek), nem számíthat tartós növekedésre. „Ehhez azonban nyilvánvalóan arra is szükség lenne, hogy a gazdaságban ne az államosítás és a közbeszerzések versenyerősségének csökkenése legyen a jellemző, hanem egy olyan környezet domináljon, amelyet verseny, innováció és értékteremtés jellemez” – teszik hozzá Kolosiék.

Korrupció: számszerűsíthető probléma

A kormányzati kiadások mintegy 30 százalékát jelentő közbeszerzéseket vizsgáló kutatók azt állapítják meg, hogy a korrupcióból fakadó túlárazás mértéke a szerződéses érték 10-30 százaléka a fejlett országokban. A magyar közbeszerzések nemzetközi összehasonlításban a versenyerősség kirívóan alacsony, és a korrupciós kockázatok kirívóan magas szintjével jellemezhetők, s a negatív tendenciák egyre erősödtek 2009 és 2015 között. Sőt, az elemzés szerint az EU által (is) finanszírozott pályázatokat még a tisztán hazai finanszírozású közbeszerzéseknél is alacsonyabb versenyerősség (átláthatatlanság, kevés pályázó, elégtelen árverseny) és magasabb korrupciós kockázat jellemzi. Ilyen formában az EU-támogatások negatív, piacromboló hatása is jelentős – figyelmeztetnek a kutatók.

Scharle Ágota azt vizsgálta, hogy a magyar foglalkoztatási mutatók 2010 óta tartó folyamatos javulása mennyiben statisztikai látszat. Számításai során kiszűrte a munkapiaci mutatókat szépítő tényezőket (közfoglalkoztatás, külföldön dolgozók, a KSH adatfelvételének változásai). Arra jutott, hogy ha a – bizonyítottan zsákutcás helyzetű – közmunkásokat továbbra is munkanélkülinek tekintenénk, akkor a 2015-ös munkanélküliségi ráta nem 7,8, hanem 12,1 százalék – a válság előtti arány másfélszerese – lenne. A közmunkásokat, a külföldön dolgozókat, valamint a mintavételi eljárás változását kiszűrve pedig elmondható, hogy a válság előtti években mért, 57 százalék körüli foglalkoztatási rátát csak 2014-ben sikerült újból elérni. Ez az érték egyébként 72 százalék körül volt az EU15 országaiban 2006 és 2015 között.

Hiányzó középosztály

„A válságot követő időszak magyar teljesítményének megítélése attól függ, hogy melyik mutatót tekintjük. A hivatalos adat szerint Magyarország nem csak elérte, de le is hagyta a régiós versenytársakat, a közfoglalkoztatottak nélküli adat szerint viszont eddig egyedül Romániát sikerült utolérni” – figyelmeztet Scharle, aki szerint a felzárkózás egyik kulcsa a megfelelő felnőttképzés lenne.

Tóth István György arról értekezik, hogy Magyarországon a jövedelmi középhez tartozók nem tekinthetők szociológiai értelemben vett „középosztálynak” (meghatározott életstílus, képzettség, megtakarítás, független egzisztencia – értelmiség, köztisztviselők, vállalkozók), jóllehet 2014-ben a magyar népesség mintegy háromnegyede tartozott a mediánjövedelem 60 és 200 százaléka közötti sávba, pontosabban az alsó-közép (16 százalék), közép-közép (32 százalék), felső-közép (28 százalék) sávokba.

A jövedelmi középréteg gyenge, háromnegyedének nincsenek tartalékai egy kisebb válsághelyzet kezelésére sem – állapítja meg a szerző, hangsúlyozva, hogy nem egyes rétegek szegények, hanem a társadalom és gazdaság egésze elmaradásban van

az EU-tagállamok többségéhez képest. Még a legtehetősebb középrétegbe tartozók vásárlóereje is legfeljebb a portugál alsó középrétegekével egyezik, és messze nem éri el az osztrák középrétegek szintjét.

Talajt vesztve

Más kutatások is hasonló képet adnak, miszerint a magyar társadalom kétharmada fogyasztási, vagyoni és kulturális jellemzőit tekintve alacsonyabb státuszú, mint a klasszikus értelemben vett középosztály. Körülbelül 20 százalék tartozik a középosztályba, újabb 10 százalék sorolódik a felső középosztályba, és mintegy 4 százalék tekinthető a felső osztály tagjának.

A mediánjövedelem 60 százaléka alatt élőket nevezik jövedelmi szegényeknek: arányuk 1987 és 2014 között 10 százalékról 17 százalékra nőtt, s az összes nettó háztartási jövedelem 7 százalékával rendelkeznek. A mediánjövedelem 200 százaléka fölött élők a jómódúak, arányuk 2014-ben – akárcsak 1987-ben – stabilan 5 százalék, s a jövedelmek 16 százalékával rendelkeznek.

A szegénységet uniós összehasonlításban többféle mutatóval vizsgálják: az egyiknél a háztartások jövedelmét, a másiknál a fogyasztását veszik alapul, s ez utóbbit a szakemberek egyöntetűen reálisabb, az országok közti jöveledelemszint-különbségeket jobban tükröző mutatónak tartják.

Az Eurostat 2015-ös adatai szerint a magyar népességnek csak 14,6 százaléka élt relatív jövedelmi szegénységben, szemben az EU28 17,2 százalékos átlagával. (Ez az adott országra jellemző szegénységi küszöb, azaz a jövedelmek középértékének 60 százaléka alatt élők aránya.)

Az anyagi deprivációban élők aránya viszont – Románia és Bulgária után – nálunk a harmadik legmagasabb az Európai Unióban: 2015-ben a népesség 44 százalékát érintette, míg az uniós átlag 19,5 százalék volt. Anyagi depriváción a háztartások nélkülözési szintjét értik, különböző kiadások és javak vonatkozásában, például váratlan kiadás, adósságtörlesztés, húsfogyasztás, fűtés, nyaralás, tartós fogyasztási cikkek stb.

Súlyosan deprivált az, aki háromnál több tényező által érintett. 2015-ben az EU lakosságának 9 százaléka, az új tagállamok lakosságának 16 százaléka él súlyos anyagi deprivációban, a magyarországi érték 24 százalék.

A Tárki adatai szerint a hazai háztartások anyagi deprivációjának csökkenése 2012 és 2014 között elsősorban az alsó középosztályt és a középosztályt érintette (azokat, akiknél a jövedelmi szegénység kockázata nem nagy, de a válság időszakában komolyabb pénzügyi nehézségekkel szembesültek), míg az alacsonyabb jövedelműek életszínvonala csak később, 2014 és 2015 között kezdett javulni. A válságot legerőteljesebben a középrétegek érezték meg, ugyanakkor ők kezdtek a leghamarabb visszaállni a korábbi szintjükre. A javuló életszínvonal viszonylagosságát jól tükrözi, hogy 2015-ben a lakosság csaknem 70 százaléka képtelen egy váratlan kiadás – például elromlott mosógép – fedezésére (a váratlan kiadás okozta stressz mindmáig az egyik leggyakoribb deprivációs tényező).

A Tárki Háztartási Monitor adatai szerint az anyagi depriváció kockázata a háztartás munkaintenzitásával (foglalkoztatottság), illetve a háztartásfő iskolázottságával, valamint etnikai hovatartozásával függ a leginkább össze. A háztartásfő általános iskolai végzettsége esetén 50, felsőfokú végzettsége esetén 5 százalék a háztartás anyagi deprivációs kockázata. A depriváltak túlnyomó része (92 százalék) nem a fővárosban él, ötödük gyermek, 15 százalékuk roma.

A szakemberek külön fejezetet szánnak a migráció témakörének is, ezen belül kitérnek a 2010 után felgyorsult hazai elvándorlásra és annak munkaerőpiaci hatásaira is. Megállapítják, hogy a kvalifikált munkaerő kiáramlása – elsősorban 30–45 évesek, képzettek, egyedülállók, férfiak – a demográfiai tényezőknél is erőteljesebben csökkenti az aktív népesség létszámát

és a hazai foglalkoztatottságot, másrészt növeli a hazai munkaerő-keresletet. Ugyanakkor bérnövekedést lényegében nem idéz elő, ami viszont a visszatérést akadályozó tényező. Az is megfigyelhető, hogy a gazdasági helyzet javulásával a nem munkavállalási célú kivándorlás – tanulás, családegyesítés – került előtérbe.

Olvasson tovább: