Kereső toggle

„Törökország szuperhatalom lesz”

A németországi törökök többsége Erdogant támogatja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Politikailag aktívak és megosztottak, többségében azonban Erdogan irányába elkötelezettek a németországi törökök. A német nagyvárosokban tartott Erdogan-párti demonstrációkat látva borítékolhatónak tűnik, hogy Németországnak még jelentős feladatai lesznek nemcsak a tavaly érkezett menekültek százezreivel, hanem a már évtizedek óta ott élő „töröknémet” közösségek integrálásával is.

A német kormányt nemcsak kül-, hanem belpolitikailag is igen érzékenyen érintik a törökországi fejlemények. Nem véletlenül. A júliusi puccskísérletet követően Erdogant támogató tüntetők ezrei mentek utcára Németország különböző nagyvárosaiban, így Stuttgartban, Hamburgban és Berlinben is. Kölnben pedig valóságos megademonstrációra került sor július utolsó napján, amikor – egyes sajtóorgánumok számításai szerint – legalább 40 ezer Erdogan-követő tüntetett. A kölni felvonulás nemcsak a mindig éles elméjű német államfilozófusokban, hanem még a liberálisabb szemléletű fiatal németek köreiben is feldobta a kérdést: miért demonstrálnak német állampolgárok egy másik, több ezer kilométerre fekvő ország kétes megítélésű, autokrata vezetője mellett?

Török németek vagy német törökök?

A történet az 1961-ben Németország és Törökország között létrejött úgynevezett „toborzóegyezménnyel” kezdődött.  Hasonló egyezményt a második világháborút követően éppen feltápászkodó, munkaerőhiánnyal küszködő németek Olaszországgal és Spanyolországgal is kötöttek. A törökökkel létrejött megállapodásnak azonban – úgy tűnik – nemcsak gazdasági, hanem hosszú távú társadalmi következményei is lettek. A megállapodás ugyanis – elvileg – nemcsak a németek érdekeit szolgálta, hanem azt is, hogy az óriási szegénységgel küszködő Törökország problémáit enyhítse. Csakhogy mivel a „félhold országának” bajai még évtizedekig nem enyhültek, így a török munkavállalók egyszerűen ottmaradtak Németországban, ráadásul később csatlakoztak hozzájuk családtagjaik is.  1971-ben számuk  körülbelül félmillió volt, tíz évvel később azonban már több mint másfél millió török dolgozott és élt az iparosodottabb nyugati tartományokban. Fél évszázad múltán az érintett tartományok közösségeinek szerves részét képezik az immár második, harmadik, sőt negyedik generációs, török származású „németek”. Számuk országszerte nagyságrendileg 3 millióra tehető a 80 milliós országban. (A szociológiai felmérések szerint azonban az utóbbi években a két ország közötti vándorlás kétirányúvá vált, egyes családok visszaköltöztek inkább Törökországba.)

A török nemzetiségű német állampolgárok létszámának növekedése annak is betudható, hogy a kétezres évek elejétől liberalizálták a német állampolgárság megszerzésének feltételeit. Egyúttal azonban csak rendkívül szigorú, úgymond kivételes feltételek mellett maradhat valaki német és török állampolgár is egyszerre. Ebből következően a török állampolgárság a német állampolgárság megszerzésével legtöbbször automatikusan elvész.

Török belpolitika – Németországban

A jogszabályok és egyezmények automatizmusait azonban nem feltétlenül tudta lekövetni a való világ: a kölni demonstrációt követően sokan már a török kisebbség integrációjának egyértelmű kudarcáról beszélnek. A demonstráción ugyanis számos tizen-, huszonéves, „töröknémet” fiatal is részt vett. Ők anyanyelvi szinten beszélnek németül (is), Németországban születtek és ott is nőttek fel, hozzátesznek a német gazdaság teljesítményéhez, Törökországba pedig legfeljebb csak nyaranta járnak – magukat mégis az átpolitizált török világ aktív részének érzik, nem elhanyagolható részük gyakorló muszlim, a foci Eb-n pedig Németország helyett Törökországnak szurkoltak.

A „töröknémet” fiatalok helyzetéről ennek ellenére kevés szó esik, pedig a jelenlegi török vezetés által jól „használható” kisebbségről van szó. A török belpolitikai helyzet közöttük is téma, ráadásul véleményüket alapvetően határozzák meg az Erdogan-kormány által befolyásolt török intézmények és sajtóorgánumok. Ahogyan azt egyebek mellett Kemal Bozay, török származású német integrációkutató állítja, az Erdogan által befolyásolt – németországi – török szervezeteknek jelentős „mozgósítási potenciáljuk” van a fiatalok körében.

Erdogan „szupermecsete”

Nem lényegtelen az sem, hogy sokan közülük nem érzik otthon magukat a német társadalomban, ráadásul – legalábbis a kritikus hangok szerint – a társadalmi mobilitás csatornái zárva vannak előttük (és más külföldiek előtt). Mindezek a hatások pedig automatikusan vezethetnek egyfajta „önetnicizálódási” folyamathoz – állítja Bozay.

Nemcsak a multikulturalizmus „romantikus” kísérletére, hanem az Erdogan-kormány németországi politikai aktivitására is példaként szolgál a kölni „szupermecset” története. Mint ismert, 2009-ben a helyi vezetés elhatározta, hogy – egyfajta multikulturális szimbólumként – felépítenek egy óriási mecsetet Köln egyik szunnita muszlimok által sűrűn lakott negyedében. Ugyan a mecsetet már 2012-ben át kellett volna adni, sőt tulajdonképpen évek óta készen áll, az átadás időpontja egyre bizonytalanabb. Az ok egyszerű: a mecset feletti befolyást egy ügyes csellel az Erdogan-rezsim vette át, az épületben lényegében a török kormányhoz köthető emberek dolgoznak. Kritikusai szerint Erdogan legalább ezer németországi mecset fölött gyakorol kontrollt ilyen módon, konzervatív imámokat helyezve a muszlim imahelyek élére.

Mindazonáltal nemcsak Erdogan űz „keleti” politikát Németországban: A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) értesülései szerint a puccskísérlet felbujtójaként megvádolt Fethullah Gülen gyakorlatilag minden jelentősebb német városban üzemeltet iskolákat és egyéb intézményeket. Gülen egy sajátosan értelmezett, a török nemzeti érdekektől független iszlamista ideológia terjesztésére tesz kísérletet intézményein keresztül a FAZ forrásai szerint.

Így lett Gülenből „áruló”

Lényegében ezt támasztották alá a Hetek által megkérdezett, Kölnben és környékén élő „töröknémetek” is. „Amikor elkezdték felhúzni az iskolákat, azt hittük, hogy Erdogannal együtt Törökország érdekét szolgálja majd. De tévedtünk” – magyarázta egy kebabtulajdonos. „Nézze, bármi, ami Törökországban történik, az először itt, közöttünk fut végig, előbb, minthogy arról a német újságírók bármit is tudnának” – magyarázta az az ötven körüli férfi, aki szerint a helyzet egyértelmű: Gülen amerikai érdekeket szolgál, a németországi törökök túlnyomó többsége viszont Erdogan mellett áll.

„Török vagyok, és keresztény. Az én véleményem az, hogy Erdogan egy disznó” – árnyalta a képet egy fogadási irodát üzemeltető férfi. „Az emberek azért állnak Erdogan mellett, mert itt is nagy befolyása van, és félnek tőle” – magyarázta, míg egy másik, fiatalabb üzletember azt jegyezte meg, hogy a „töröknémetek” megosztottak politikailag, sokan kritizálják Erdogant is. Véleményalkotásában pedig jelentős szerepet játszik, hogy kinek milyen kapcsolata van az iszlámmal. Ezt támasztotta alá egy török joghallgató is, aki szerint Németországban vannak baloldali és vannak jobboldali mecsetek. A baloldali mecsetek azok, amelyek azt hirdetik, hogy az iszlám nemzetek felett áll, míg a jobboldali mecsetek a „török iszlámot” prédikálják.

„Jobb- és baloldali” mecsetek

„Baloldali mecsetek ma már kevésbé vannak, a németországi törökök nagyobb része erősen Erdogan mellett áll, higgyen nekem” – magyarázta a Hetek újságírójának az  „egy darabka Isztambulként” is elhíresült – Keup-strasse egyik füstös csehójában egy barázdált arcú, hatvan körüli török férfi. „A probléma az, hogy a Szovjetunió szétesése után az Egyesült Államok egyedül maradt szuperhatalomként. És hát tudjuk, hogy mit csinál a pitbull, ha egyedül marad: mindenkire rátámad” – tért át a nemzetközi összefüggésekre. „A helyzet az, hogy a megoldást az egyre erősödő Törökország hozhatja el. Előbb-utóbb összeborulunk Oroszországgal, és akkor Törökország szuperhatalom lesz” – magyarázta. A másik sarokban kártyázó társaságtól pedig azt is megtudhattuk, miért szeretik a törökök Erdogant. „Néhány évtizeddel ezelőtt az országunkban még szinte éhínség volt, ha az ember beteg volt, nem tudott hova menni. Nem voltak orvosok, nem voltak kórházak, nem volt ellátás. Ez most már nem így van. Nem véletlen, hogy sokan közülünk visszaköltöznek inkább Törökországba” – fejtette ki egyikük.

 

„Merkel hazugsága”

Az Erdogan-párti kölni megademonstráción egy negyvenkét éve Németországban élő tüntető így fakadt ki a helyi tévéállomás egyik riporterének:„A média Németországban elfogult. Nincs kivétel! (…) Mindegy, hogy Bajorországban, Hessenben, Berlinben vagy Hamburgban vagyunk, mindig ugyanazok a hülyeségek, ugyanazok a hazugságok. (…) Azt hajtogatják újra meg újra, hogy akkor (ha nem történik ez vagy az) mi felmondjuk majd az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat. Ez az egész egy hazugság Merkeltől meg az összes többi politikustól. Ötvenéves vagyok, higgyen nekem! Ötven éve tartanak ezek a megbeszélések Törökország európai uniós csatlakozásáról. Ezalatt az idő alatt egyetlen centimétert, ismétlem, egyetlen centimétert sem haladt előre az egész! (…) Német török vagyok, itt élek Németországban, fizetem a rádiós-tévés hozzájárulási díjat. (Egy, a köz-műszolgáltatásokhoz hasonló, kötelezően fizetendő díj Németországban – a szerk.) Ennek ellenére azt kell hallgatnom, hogy arról az országról, ahonnan jövök, milyen hazugságokat állítanak azért, hogy itt, Németországban terjesszék a félelmet. (…) Miért kellene Erdogannak elmennie (Törökországból)? Az az ő országa! (…) Akármelyik médiumot olvasom, hallgatom Németországban, mindegyik azt hajtogatja, hogy Erdogan a hibás. Valami történik Európában, rögtön Erdogan a felelős. Ezért gyűlöljük mi a német médiát.  (…) Ne állítsa nekem, hogy Németországban sajtószabadság van! Tudja, mit jelent a sajtószabadság? Hogy az eseményeket és azt, hogy mit mondanak az emberek, pártatlanul adják vissza!”

Olvasson tovább: