Kereső toggle

A riói olimpia és az orosz doppingbotrány

Bugyog fel a mélyből a szenny

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megosztotta a sportvilágot a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése, miszerint nem zárják ki Oroszországot a riói olimpiáról annak ellenére sem, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségnek a 2014-es szocsi téli játékokról lefolytatott vizsgálata szerint állami szintről – szinte krimibe illő módszerekkel – irányították nemcsak a doppingolást, hanem a doppingellenőrzéseket is.

A 2010-es kanadai téli olimpián az orosz csapat 15 érmet gyűjtve a hatodik helyen végzett az éremtáblázaton. Négy évvel később Szocsiban azonban már ők lettek a legeredményesebb nemzet, összesen 33 éremmel (amiből 13 arany volt). A formajavulás távolról sem a hazai pályának köszönhető, legalábbis a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) által a napokban nyilvánosságra hozott 97 oldalas jelentés szerint. A „nyomozást” vezető Richard McLaren (képünkön) kanadai jogászprofesszor szerint számos bizonyíték alapján ki lehet jelenteni, hogy az orosz sportminisztérium irányította, ellenőrizte és felügyelte a doppingminták manipulációját, és ebben részt vett a belföldi titkosszolgálat, illetve az élsportolók edzőcentruma is. A vizsgálat során elsőszámú forrásuk az a Grigorij Rodcsenkov volt, aki a korábban felfüggesztett moszkvai doppinglaboratóriumot vezette, ám ezenkívül több ezer adatot értékeltek ki, és kitörölt adatokat is helyreállítottak. Rodcsenkov – aki időközben az Egyesült Államokba költözött, mert veszélyben érezte az életét – többek között olyan részletekről is beszélt a jelentés készítőinek, hogy az orosz titkosszolgálatok miként cserélték ki a sportolók mintáit, illetve hogy ő személyesen készített olyan szert, amelyet a férfi sportolók whiskyjébe és a nők martinijébe kevertek bele.

A WADA-jelentés rámutatott: a moszkvai és a szocsi laborban 2012 és 2015 között legalább 643 pozitív doppingminta „tűnt el” és lett később negatív. A meghamisított minták mintegy 30 sportágat érintenek, 139 esetben atlétákat, 117 esetben pedig súlyemelőket. A vádak szerint több orosz sportoló is doppinggal szerzett aranyérmet Szocsiban, és 15 orosz dobogós használhatott tiltott szereket.

A McLaren-vizsgálóbizottság szerint rendszeres gyakorlat volt, hogy az orosz sportolók által leadott mintákat tesztelés előtt egy, a biztonsági kamerák látókörén kívül eső résen („egérlyukon”) keresztül kijuttatták a laboratórium helyiségéből, majd egy magát csatornajavító munkásnak álcázó ügynök elvitte azokat. Az eltűnt vizeletet vagy vért a korábban levett tiszta mintával helyettesítették, így azokat tesztelték. A vádak szerint a politikai vezetés döntötte el, hogy melyik sportoló mintája maradjon negatív a teljesítményfokozó szerek használata ellenére is.  

Az oroszok ugyanakkor – nem meglepő módon – kritizálták a „nyomozást”. Vlagyimir Putyin elnök szerint a jelentés egyetlen ember vallomásán alapul, és a sporton keresztül gyakorol geopolitikai nyomást egy országra azáltal, hogy lejáratja annak nemzetét a világ előtt.

Craig Reedie WADA-elnök ugyanakkor felszólította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB) és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságot (IPC), hogy vegyék fontolóra az orosz sportolók kizárását a riói játékokról. Emellett azt ajánlotta, hogy tiltsák ki az orosz kormánytagokat a nemzetközi sporteseményekről, köztük az augusztusi olimpiáról is.

A NOB azonban nem zárta ki Oroszországot az olimpiáról. A szervezet végrehajtó bizottsága a sportági szövetségek hatáskörébe utalta a döntést: az orosz versenyzőknek egyénre szabott engedélyre van szükségük a riói induláshoz. A döntés az atlétákra nem vonatkozik, ők a Nemzetközi Atlétikai Szövetség és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság döntésének megfelelően nem szerepelhetnek Rióban.

A NOB indoklása szerint azért nem tiltották ki az összes orosz sportolót, mert egyrészt a riói esemény hamarosan – 11 nap múlva – megkezdődik, a hátralévő idő pedig nem elegendő, hogy meghallgassák az összes érintettet, másrészt az Orosz Olimpiai Bizottság (OKR) elnöke, Alekszandr Zsukov országa, valamint az OKR nevében ígéretet tett, hogy teljes mértékben együttműködik a nemzetközi szervezetekkel az ügy megoldásában. Garantálta továbbá az orosz doppingellenes rendszer teljes átalakítását, mint fogalmazott: az OKR elkötelezett a tiszta sport iránt.

Az egyéni részvételi kérelmeket csak akkor bírálhatják el pozitívan a nemzetközi sportági szövetségek, ha a sportoló mindenben megfelel a WADA előírásainak. Az OKR nem nevezhet olyan versenyzőt a riói ötkarikás játékokra, akinek volt már doppingesete, akkor sem, ha ezért már megbüntették, és letöltötte az eltiltását.

A döntés kapcsán nemcsak a WADA, hanem sportvezetők és szakemberek is kifejezték csalódottságukat, mondván, a NOB gyáva döntést hozott. Nem így látja a helyzetet a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője. „A doppingvétségek kapcsán kiszabott büntetéseknek tényeken, bizonyítékokon és jogszabályokon kell alapulniuk. Nem értek egyet a kollektív büntetéssel, ez egy politikai jellegű döntés lett volna, hiszen azokat az orosz sportolókat is kizárták volna, akik nem doppingérzékeny sportágakban versenyeznek, vagy nem nyúltak tiltott szerekhez, soha nem keveredtek még csak gyanúba sem” – fogalmazott a Heteknek Tiszeker Ágnes, aki hangsúlyozta, hogy mindezt nem az olimpia szellemiségét a jelek szerint súlyosan megsértő Oroszország, sokkal inkább a doppingellenőrzések védelmében mondja. Hozzátette: nem szabad szó nélkül hagyni azt, ami az oroszoknál történt – a NOB szerinte nem is ezt teszi –, azonban ha a szankciók jogi alapja megkérdőjeleződik, akkor a jövőben a gyanú is elegendő lenne ahhoz, hogy egy adott nemzet sportolóit megbélyegezzék. „A mai élsportban szinte nem lehet úgy eredményt elérni, hogy a másik oldalról ne kiáltsanak farkast. Hozzánk is százával érkeznek a feljelentések, de ez még kevés. Ilyen alapon az amerikai, kínai, fehérorosz, kazahsztáni vagy akár magyar sportolókat is kollektíven meg lehetne vádolni” – magyarázta Tiszeker Ágnes.

Ezzel együtt is úgy látja, hogy a teljes együttműködést ígérő Oroszországban még sok változásnak kell megtörténnie, hogy a bizalmat visszaszerezzék. „Mi is rendszeresen ellenőrzünk orosz sportolókat, és ahol csak lehet, nehezítik a munkánkat, sokszor nevetséges módon. Nem egyértelmű, hogy mikor és hova kapunk vagy nem kapunk vízumot, a sportoló tartózkodási helye valószerűtlenül sűrűn változik, nehezen tudunk bejutni az edzőtáborokba és megközelíteni a versenyzőket” – számolt be tapasztalatairól Tiszeker Ágnes, aki szerint mindez túlmutat a sporton: „vastagon” politika. Kiemelte: ez a legkevésbé sem Oroszország belügye, hiszen 2018-ban futball-világbajnokságot rendeznek, illetve több nemzetközi sportesemény házigazdái is lesznek a következő években. „Szocsi után minden orosz sportesemény megkérdőjeleződik, ugyanis nem csak a saját mintájukat manipulálhatták: ki tudja, mennyi rivális sportoló doppingellenőrzésébe nyúltak bele” – fogalmazott a szakember.

A McLaren-jelentést ért orosz kritikák kapcsán Tiszeker Ágnes megjegyezte, korábban személyesen is találkozott Grigorij Rodcsenkovval, a moszkvai doppinglabor volt vezetőjével, aki kiváló vegyész. Szerinte az általa elmondottak jelentős része igaz lehet, bár azt nem tudni, hogy minden részlet szóról szóra úgy történt-e. Mindenesetre a MACS vezetője szerint a legnagyobb gond az, hogy Oroszországban nemcsak a doppingolást szervezték állami szintről, hanem magát a doppingellenőrzés manipulálását is. Arra a kérdésre, hogy más országokban is történhet-e hasonló, azt mondta, ez alapvetően attól függ, hogy milyenek az adott állam történelmi hagyományai, mekkora politikai nyomás helyeződik a sportra. „Magyarországon ilyen biztosan nincs, a doppingellenőrök függetlenül végezhetik a munkájukat” – szögezte le.

Tiszeker Ágnes úgy véli, nehéz lesz az egyre gyarapodó doppingügyektől elvonatkoztatva nézni az olimpiát. „Mindig lehetett sejteni, hogy a versenysport fertőzött, de ennyire nem buggyant fel a mélyből a szenny” – fogalmazott.

Olvasson tovább: