Besenyő János ezredes, Az Iszlám Állam című könyv társszerzője szerint évek óta folyik a radikális iszlám háborúja Európa ellen, ahol az épp az iszlamisták által kirobbantott háborúban otthonukat elvesztett menekülők közé vegyült dzsihádisták töltik be az ötödik hadoszlop szerepét. Túlzás lenne a háború emlegetése? Egyáltalán nem, de az európai közgondolkodásban még a hagyományos háborús felfogás az uralkodó. Eszerint a háborút katonák vívják, a civil szférától elválasztott módon és helyen. Pedig a második világháborúban éppen az európai lakosság tapasztalhatta meg tömegméretekben először a történelem során, hogy a hátország többé nem érintetlen a harcoktól, épp ellenkezőleg: a katonai műveletek kiterjesztése a lakosságra éppenhogy a társadalom demoralizálását célozza.
Tizenöt éve tart a háború
2001. szeptember 11-én új időszámítás kezdődött, alapvetően megváltozott a hadviselés jellege is. Az új kihívásokra azonban mindezidáig nem született biztos recept. A terrorizmus elleni globális háború a mai napig képtelen tartós eredmények felmutatására, dacára a beleölt dollárbilliárdoknak. Számbeli és technikai fölény ide vagy oda: pár tízezer radikális világszerte sikerrel terrorizál komplett társadalmakat. Az ilyen új típusú háború döntően civil környezetben, civilek ellen zajlik, és – legalább az egyik oldalon – civilek által folyik. Legtipikusabb megnyilvánulása a terrorizmus: a célkeresztben többé nem kemény katonai célpont áll, hanem a társadalom egésze. Nincs többé front meg hátország, a határok elmosódnak. A hivatásos katonai kultúra ellentéte ez: decentralizált és önszervező – alig van ellene hatásos védelem.
2016. 06. 17. (XX/24)
