Kereső toggle

Kétmillió menekült indulhat Európa felé

Súlyos belpolitikai és gazdasági válság az iraki Kurdisztánban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iraki regionális kurd autonómia forrong. Nem elég, hogy háborúban állnak az Iszlám Állammal, a menekültek száma pedig eléri a lakosság harmincöt százalékát, durva gazdasági válság is sújtja a lakosságot. És hogy mi köze ennek Európához? Többek között az, hogy újabb menekülthullám indulhat az öreg kontinens felé. Helyszíni riport.

A Dohuk városa mellett álló jazidi menekülttábor már nagyobb, mint a kisváros, amiről a nevét kapta. Több mint harminchétezer menekült él benne, főleg jazidi kurdok, akik még 2014-ben menekültek el az Iszlám Állam elől a Szindzsárhegységből.

Verőfényes tavaszi napsütésben állnak a fehér ENSZ-sátrak, amed-dig a szem ellát, amikor kiszállunk a kocsiból, és lövünk néhány fényképet. Nem tudunk sokáig időzni, várnak a kommunista gerillák a hegyekben, hogy átvigyenek magukkal Szíriába. Megyünk tovább. Platós terepjárók hosszú sora jön velünk szembe, ahogyan közeledünk az utolsó ellenőrzőponthoz a Szindzsár előtt. Éjjel-nappal menekülnek az emberek Szíriából: kurdok, arabok vegyesen.

Az utolsó ellenőrzőpont tulajdonképpen egy rozsdás acéllemezekből álló, kétirányú kapu. Fegyveres, golyóálló mellényes férfiak ellenőrzik a forgalmat. A kalasnyikovjuk csövével megkocogtatják az autók ablakát, így kérik el az ember papírjait. A gondjaink akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy nincs erbíli engedélyünk, hogy a Szindzsárba utazhassunk. Hiába kaptunk meg minden engedélyt Szulimáníjában, ez nem bizonyul elégségesnek. Visszafordítják az autónkat, hogy szerezzünk engedélyeket a „pesmerga minisztériumban”, Erbílben. A katonák a kocsira fogják a fegyvereiket, amíg kellő távolságba nem érünk.

A jelenet mindent elmond arról, hogy mi zajlik jelenleg Kurdisztánban. Bár papíron az autonómia területét két párt, a Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) közösen irányítja, a valóságban mintha két kurd autonómia létezne egymás mellett. A két részre szakadt autonómiának két fővárosa van, Erbíl és Szulimáníja, két hadserege, két rendőrsége. Még két katonai hírszerzéssel is büszkélkedhetnek.

Ahogyan pedig egyre inkább csökken az Iszlám Állam direkt fenyegetése, az iszlamisták betörése miatt összefogó két platform között úgy lesz egyre fagyosabb a viszony.

Közvetlenül Szaddám Huszein amerikai elmozdítása után már lezajlott egy polgárháború a két nagy párt között, ez amerikai közvetítéssel ért véget. Akkor megegyeztek a felek, hogy közösen fogják kormányozni az autonómia területét. Ez meg is valósult: a két párt felosztotta egymás között a minisztériumokat, igaz, a KDP delegálta az ország elnökét, Maszúd Barzánit, és a fontosabb tárcáknál is KDP-sek ülnek.

„Az igazán nagy probléma az, hogy a két nagy párt mindegyike külön köt szövetségeket külföldi hatalmakkal” – mesélte a Heteknek Dr. Shorsh Hádzsi, a Gorán (reform) mozgalom szóvivője szulimáníjai irodájában.

„Nemcsak politikai ellentétek feszülnek egymásnak a két párt között, hanem külpolitikai érdekek is. Míg a KDP kiváló kapcsolatokat ápol Törökországgal és a NATO-tagállamokkal, addig a PUK legkomolyabb külföldi szövetségese Irán és Oroszország” – tette hozzá.

A mozgalom, amely a legutóbbi választásokon a zászlajára tűzött átláthatósággal és a korrupció elleni fellépéssel a száz rendelkezésre álló parlamenti székből huszonötöt megnyert, jelenleg nyílt konfliktusban áll a kormányzó KDP-vel. Maszúd Barzáni elnök ugyanis, dacára a pártja által írt választási törvény szövegének, mandátumának lejártával is maradt az elnöki székben. A PUK reformszárnyából kivált Gorán mozgalom politikusainak azon törekvését, hogy eltávolítsák a hatalomból, nemes egyszerűséggel úgy akadályozta meg, hogy az erről szóló szavazáskor az ellenzéket nem engedték be a parlamentbe.

2015-ben, amikor az eset történt, válaszul lángra lobbant pár KDP-s iroda Szulimáníjában, és a helyzet továbbra sem rózsás.

Durva gazdasági válság

A politikai konfliktust pedig csak mélyíti a sosem látott mértékű gazdasági válság, amely már összeomlással fenyegeti az autonómiát. A kurd autonómia az iraki központi költségvetésből gazdálkodik, Bagdad folyósítaná az állami szférában foglalkoztatottak (tanárok, orvosok, köztisztviselők) fizetését, csakhogy az Iszlám Állam betörésének pillanatában egyrészt drasztikusan csökkentették a kurdok büdzséjét, másrészt a két vezető pártból álló kurd kormány már az offenzíva elején megpedzegette az önálló állam kikiáltásának lehetőségét – ami nem tett túl jót a bagdadi-erbíli kapcsolatoknak. Az iraki kormánynak egyrészt nincs túl sok pénze, másrészt azután, hogy a kurdok kiharcolták maguknak, hogy önállóan értékesíthessék a Kurdisztán területén kitermelt olajat, nem is érez különösebb késztetést arra, hogy fizessen. Elképzelésük az, hogy Kurdisztán az olajból befolyt pénzekből rendezze a saját kiadásait. Ez papíron működne is. Az orosz világhatalmi törekvésekre válaszul azonban az Egyesült Államok és szövetségesei (elsősorban Szaúd-Arábia) ott ütötték az oroszokat, ahol az a legjobban fáj: levitték az olaj világpiaci árát, hogy ne tudják finanszírozni a hadműveleteiket és a költségvetést. Mindez azonban azt is eredményezte, hogy az olajbevételekre alapozó Kurdisztán is egyre kevésbé tudta fedezni a kiadásait, közte az Iszlám Állam elleni háborút.

A lakosság harmada menekült

Az autonómiának ráadásul a háború mellett van még egy óriási kiadása: az ország területére érkezett belső menekültek ellátása. A statisztikák szerint az Iszlám Állam iraki offenzívája óta több mint kétmillió iraki menekült el a halálszekta által megszállt területekről, ennek a jelentős része, de legalább másfél millió ember az iraki Kurdisztánban talált menedékre. A körülbelül háromszázezer szíriai menekülttel együtt a menekültek száma – a minisztériumi statisztika szerint – elérte az ország lakosságának harmincöt százalékát. Bár a válság kitörésekor a kurdok kifejezetten szívélyesen fogadták a területükre özönlő menekülteket, a válság hatása jól érezhető a hozzájuk való viszony alakulásán is. A Hetek munkatársa nem találkozott olyan kurddal, aki ne gondolta volna úgy, hogy több menekültet egyszerűen képtelen befogadni az autonómia.

Jelenleg folyamatosak az áramkimaradások egész Kurdisztánban, a fizetések pedig gyakran csak hathavonta érkeznek – ha megérkeznek egyáltalán. Már a bankokban sincsen pénz, a kormány pedig drasztikusan emelte az élvezeti cikkek árát. Megjelentek a kormányzati csekkek is, melyeket azonban alig lehet valahol beváltani.

A társadalmi feszültséget pedig csak növeli, hogy Bagdad eközben folyósítja az iraki közszolgák fizetését, tehát míg a kurdok nem jutnak pénzhez, addig több, az autonómia területén élő menekült igen. Az áramkimaradások is elsősorban a kurdokat érintik, mert a menekülttáboroknak vannak saját generátoraik.

A hangulat olyan szinten vált menekültellenessé, hogy amennyiben Kurdisztán nem kap külföldi, elsősorban EU-s pénzügyi támogatást, egyszerűen le kell építenie a menekültek ellátására kialakított szociális rendszerét. A Heteknek név nélkül nyilatkozó EU-s tisztviselők és humanitárius munkások szerint amennyiben ez bekövetkezik, nagyon könnyen elképzelhető, hogy az a másfél-két millió menekült, aki jelenleg az iraki Kurdisztánban tartózkodik, továbbindul. Vagyis egy újabb, ezúttal iraki központú menekülthullám elindulása fenyeget, melynek célpontja szintén Európa lesz.

Emellett továbbra is tart a háború az Iszlám Állam ellen. A koalíciós csapatok, melyeknek az iraki pesmergák adják a derékhadát, Moszul bevételét tervezik. E sorok írásakor Makhmúr városából a pesmerga haderő ágyúzza Moszult és környékét, hogy sikeresen elvágja az Iszlám Állam utánpótlási vonalait Szíriából. Ki akarják „éheztetni” az ellenséget, csak utána támadják meg a másfél milliós várost.

A jelenlegi helyzetben azonban nagyon úgy tűnik, hogy nem csak a dzsihádisták fognak éhezni az elkövetkező hónapokban.

Olvasson tovább: