Kereső toggle

Az Imrédy-akta

Egy budapesti ügyvéd történelemformáló küldetése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hetven éve, 1946. február 28-án végezték ki Imrédy Béla korábbi miniszterelnököt, a magyarországi antiszemitizmus és fajvédelem egyik meghatározó alakját. Sokat köszönhetünk annak, hogy a magának „Vezéri” szerepet megálmodó politikus 1938 májusában történt miniszterelnöki kinevezése után alig egy évvel megbukott. Ebben pedig döntő szerepe volt annak, hogy kiderült: zsidó felmenőkkel rendelkezik. A „terhelő bizonyítékot” egy halk szavú budapesti ügyvéd, dr. Szögyén Leó szerezte meg, aki halála előtt részletesen beszámolt küldetéséről kollégájának, dr. Bálint Ákos Györgynek. Az alábbiakban a még ma is praktizáló jogász lapunknak küldött írását olvashatják.

Néhai dr. Szögyén Leót 1952-ben ismertem meg, amikor is beléptem a Budapesti 4. számú Ügyvédi Munkaközösségbe, ahol a kolléga fontos szerepet játszott: egy személyben volt gazdasági vezető, pénztáros, könyvelő – és mind a három munkát tökéletesen végezte.

A munkaközösségben köztudomású volt, hogy a kollégának fontos szerepe volt Imrédy Béla volt miniszterelnök megbuktatásában. Kérésemre dr. Szögyén nekem külön is elbeszélte ezt a történetet, mert nagyon jó munkatársi viszonyban voltunk. Halála előtt, amikor súlyos betegen feküdt a Szabolcs utcai kórházban, meglátogattam. Egyedül feküdt egy kétágyas szobában. Szellemileg tökéletes állapotban volt. Hasznos tanácsokkal látott el az irodánk jövője és az én feladataimmal kapcsolatban. Újból elmondta az Imrédyvel kapcsolatos eseményeket, talán azért, nehogy megfeledkezzek erről a fontos történetről.

1938 végén vagy 1939 elején Rassay Károly, a Polgári Demokrata Párt vezetője megbízta Szögyén Leót, hogy utazzon Németországba, és szerezze meg Imrédy Béla miniszterelnök nagyanyjáról vagy dédanyjáról szóló okiratokat. Imrédy eredeti neve Heinrich volt, részben német származású. Szögyén a megbízásnak eleget tett. Kiutazott Németországba, és ott pár hetes tartózkodással kiderítette, hogy Imrédy Béla dédanyja az okiratok szerint tényleg zsidó vallású volt. Mivel Imrédy szélsőséges jobboldali politikát folytatott, a beszerzett iratok az addigi politikáját és nézeteit erősen kompromittálták, és alapos okot szolgáltathattak a megbuktatására. Szögyén a beszerzett okiratokat átadta Rassay Károlynak, aki felkereste Horthy Miklós kormányzót. Beszámolt Szögyén németországi útjáról, bemutatta és átadta az iratokat.

Beszélgetésükről Rassay úgy tájékoztatta Szögyént, hogy a kormányzó szívesen fogadta a miniszterelnökre nézve kompromittáló bizonyítékokat. Nem értett egyet ugyanis Imrédy szerinte is túlzott német-, Hitler- és háborúpárti politikájával, és alkalmasnak találta az okiratokat a miniszterelnök lemondatásához.

Az akció sikerrel járt, Imrédy kénytelen volt lemondani a miniszterelnökségről. De ahelyett, hogy szépen nyugalomba vonult volna, új pártot alapított, és továbbra is szélsőséges németbarát politikát folytatott. 1944-ben a német megszállás után Sztójay Döme kormányában újból miniszterséget vállalt. A háború végén Németországba menekült. 1946-ban a Népbíróság halálra ítélte, majd február 28-án kivégezték.

Imrédy lemondása után Horthy 1939. februárban gróf Teleki Pált nevezte ki miniszterelnöknek. Ezzel Rassay Károly Horthy álláspontjáról szóló közlése igazolást nyert, mert Teleki Pál a németektől lehetőleg független politikát kívánt folyatatni. Ez a függetlenség tényleg bebizonyosodott akkor, amikor az 1939-ben indult háborúban Teleki nem engedte meg, hogy a német hadsereg magyar területen áthaladva támadja meg Lengyelországot. Mint ahogy 1941-ben sem volt hajlandó részt venni a Jugoszlávia ellen indítandó német támadásban. Háború- és németellenességét öngyilkosságával és Horthynak címzett legendás búcsúlevelével is bizonyította. Imrédy menesztése és Teleki miniszterelnöki kinevezése azt mindenképpen eredményezte, hogy Magyarország két évig (1939-től 1941-ig) ki tudott maradni az európai háborúból. A hat évig húzódó borzalmas háború két évig tartó elkerülése körülbelül egyharmaddal csökkentette az ország emberveszteségét és anyagi károsodását.

Így alakult azokban a nehéz években országunk történelme, amelyben fontos formáló szerepe volt egy szerény, halk szavú budapesti ügyvédnek. Talán már elérkezett az ideje annak, hogy dr. Szögyén Leó érdemeiről több évtized eltelte után az utókor is értesüljön. (Dr. Bálint Ákos György ügyvéd)

 

Névjegy

Dr. Bálint Ákos György ügyvéd, újságíró és költő.
1923-ban született Budapesten, 1946-ban szerzett jogi diplomát.
1944 tavaszán, hazánk német megszállása után a Kistarcsai internálótáborba zárták, majd az onnét való szabadulása után 1944. októberben munkaszolgálatra vitték, ahonnét öt hét után sikerült megszöknie.
1946-tól ügyvédjelölt, 1950 óta ügyvéd, 1970-től mind a mai napig a Budapesti 4. sz. Ügyvédi Iroda vezetője.
1979-től jelenleg is a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja. 1997-től 2006-ig a Magyar Ügyvédi Kamara titkára.
Három és fél évtizede az „Ügyvédek Lapja” felelős szerkesztője.
Több évtizedes ügyvédi munkájáért számos elismerésben részesült. Eötvös díj, Deák Ferenc díj, Kiváló ügyvédi munkáért kitüntetés.

Olvasson tovább: