Kereső toggle

Az X-bolygó nyomában

Újabb hipotézis a Naprendszer rejtőzködő égitestéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Régóta foglalkoztatja a csillagásztársadalmat az elképzelés, hogy létezhet a Naprendszer perifériáján egy eddig megfigyeletlen, ám masszív bolygó. Bár korábban a feltételezéssel nem foglalkozott komolyan a mainstream asztronómia, a Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársainak legújabb felfedezése változást hozhat ebben. Úgy tűnik ugyanis, hogy létezik a hétköznapi nyelvhasználatban X-bolygó néven elhíresült égitest.

A Kaliforniai Műszaki Egyetem (CalTech) két kutatója, Konstantin Batygin és Michael Brown a Naprendszer jelenlegi felépítéséről alkotott jelenlegi elképzeléseinket talán radikálisan megváltoztató megfigyeléseket közölt a nívós Astronomical Journal csillagászati lapban. A Naprendszer jelenleg hivatalosan rögzített elrendezése a következő: a középpontját alkotó, a Földnél több mint 300000-szer nehezebb csillag körül 8 bolygó kering, melyek közül a legkülső a Neptunusz. Ezen túlmenően egy aszteroidaövezet, több aszteroidacsoport és törpebolygó is tagja a rendszernek. Pont egy, az aszteroidaövezethez hasonló, de főleg jégtörmelékből álló zóna megfigyelése vezetett ahhoz a matematikai hipotézishez, hogy léteznie kell még egy külső bolygónak. A Kuiper-öv egy nagyjából fánk alakú, az aszteroidaövezetnél mintegy 20-szor szélesebb terület a Neptunuszon túli régióban, mely otthont ad három törpebolygónak is, többek között a Plútónak (melyet 2006-ban „minősítettek le” törpebolygóvá).

A felfedezés nem egyik napról a másikra pattant ki a tudósok fejéből. 2014-ben publikálta Chad Trujillo és Scott Shepherd tanulmányukat, mely rámutat, hogy 13 távoli, a Kuiper-övben elhelyezkedő objektum osztozik egy furcsa keringési tulajdonságon. Ők vetették fel először magyarázatképpen egy kisebb bolygó létezésének a lehetőségét. Bár Brown ezt valószínűtlennek tartotta, felkeltette érdeklődését, és szólt az elméleti fizikus Batyginnak. A praktikus és az elméleti megközelítés együttműködése és összeütközései révén jutottak el a felismeréshez, hogy a szokatlan keringési pályájú objektumok közül 6 valószínűtlen mértékben együttmozog. Brown hasonlatával élve, „mintha egy órának hat karja lenne, melyek eltérő tempóval járnak, mégis ugyanott vannak, amikor felnézel”.

További megfigyelések hatására ismerték el, hogy ilyen egybeesés nem történik véletlenül. A kutatók szerint az egyetlen lehetséges magyarázat a jelenségre egy, a korábban sejtettnél jóval nagyobb bolygó létezése, melynek keringési pályája eltér az összes többi bolygóétól, mégsem ütközik azokkal, vagy a kérdéses Kuiper-övbeli objektumokkal. Később további kutatásaik is ezt a tézist támasztották alá. Arra a kérdésre viszont, hogy megtaláltuk-e a kilencedik bolygót, a válasz határozott nem. Bár a pályája ismert, a kutatóknak fogalmuk sincs annál, hogy azon belül merre helyezkedhet el. Ami a jelenlegi feltételezéseket illeti, úgy tűnik, hogy a Planet Nine (Kilencedik Bolygó) tömege körülbelül 10-szerese a Földének, és egy bizarr, elnyújtott ellipszis alakú pályán kering – jellemzően a Neptunusznál is hússzor távolabb a középponttól. Ez azt is jelenti, hogy 10-20 ezer földi évbe telik, mire a Kilencedik Bolygó megkerüli a Napot.

A NASA honlapján a mai napig megtalálható egy 2005-ös bejelentés, mely szerint az űrügynökség által támogatott tudósok találtak egy, a Plútónál nagyobb tizedik bolygót. A felfedezést szintén Michael Brown, a CalTech egyetem kutatója jelentette be.

 

Az átszállási hely

A most közzétett tanulmány azok számára is külön csemege, akik bolygónknak egy kozmikus kataklizmával összefüggésben álló véget jósolnak. Az X-bolygó alapgondolatának megszületése egészen a sumer Enuma Elish agyagtáblákra írt történetéig datálható vissza. Az Enuma Elish egy óbabiloni nyelven, hét agyagtáblára írt eredetmítosz. A szöveg Márduk isten fennhatóságát hirdeti, de a világ eredetét két istenség, Apsu és Tiamat, a káosz és az óceán nászának eredményeként írja le. A mítosz említést tesz egy Nibiru nevű égitestről. A Nibiru szó jelentése kereszteződés, átszállási hely. Az ötödik táblán ez áll: „Nibiru tartsa fenn a menny és föld találkozásait, Hogy az istenek ne találkozzanak alul és felül, őt kell várniuk (...) Adózzanak neki hódolattal, Mondván, „ő, aki utat tört magának Tiamaton keresztül pihenés nélkül…”. Zechariah Sitchin egy Szovjetunióban született amerikai szerző, aki a Tizenkettedik bolygó című könyvében vetette fel mezopotámiai eredetmítoszokra és csillagászatra alapozva, hogy egy Plútón túli bolygó – szélsőségesen elliptikus pályájának köszönhetően – 3600 évenként elhalad a Föld mellett. Sitchin fikciója szerint a bolygó egy emberszerű ufófaj, az anunnakik (a szó jelentése: „akik az egekből jöttek le”) lakhelye, melyek arany után kutatva meglátogatták már a Földet is, majd később létrehozták az emberiséget egy másik fajjal való keveredés által, az első istenekké válva.

Olvasson tovább: