Kereső toggle

Kábítószer-problémák az iszlám világban

Drogba fojtják

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szíriai polgárháborúból érkező hírekkel együtt az európai olvasó is hallhatott a Captagon fantázianévre hallgató serkentőről és a köré épülő kábítószerbizniszről a térségben. Bár az alkoholfogyasztás kulturálisan nem jellemző – a kábítószerek reneszánszukat élik a Közel-Keleten.

Arról, hogy a Közel-Keletnek is megvannak a maga kábítószer-problémái, a Gázai övezetben értesültem. Palesztin házigazdám panaszkodva számolt be arról, hogy sokan nyúlnak a Tramadol nevű morfinalapú fájdalomcsillapítóhoz rekreációs célzattal az övezetben. Khan Júniszban sétáltunk az utcán, amikor Abdelhalim egyszer csak megszólalt: „Vannak, akik négy-ötöt is bevesznek ebből a tablettából. Sokat. Voltak olyanok is, akik egyszer csak sétálás közben összeestek és meghaltak. Leállt a szívük.”

Az Iszlám Állam hóhérai is Tramadollal kábítják el áldozataikat, hogy ne ellen­kezzenek.
Az állandó áram- és vízhiánnyal, saját vezetőinek korruptságával és a munkanélküliséggel küzdő palesztin fiatalok körében terjedő kábítószerhasználaton akkoriban sokat tűnődtem. 2011 volt az „arab tavasz” első és legzavarosabb éve. Az év, amikor eltűntek a hatóságok Egyiptomban az utcákról, és a határon sosem látott méreteket öltött a csempészet. A Közel-Kelet kábítószer-problémája ekkor bukkant fel először nyilvánosan. A dílerek konkrétan embereket szólongattak le az utcákon. „Tonnaszámra érkeztek Kínából és Pakisztánból a gyógyszerek hajóval, és gond nélkül jutottak be az országba” – mesélte Fuád, egy emberjogi aktivista Kairó egyik szegénynegyedében.

Az ópiátot tartalmazó gyógyszert fájdalomcsillapító gyanánt írják fel az orvosok, de a páciensek körében leginkább az éberséget és a szexuális állóképességet növelő hatása miatt népszerű. Nem meglepő ez egy olyan országban, ahol az emberek nagy részének több munkát kell vállalnia, hogy megélhessenek, és ahol kevés nő élhet teljes szexuális életet a női körülmetélés és a nemi szervek megcsonkításának brutális szokása miatt.

Egészen a közelmúltig a Tramadolt csupán egy-két egyiptomi fontért, azaz maximum 80 forintért meg lehetett venni. Ez egy teljesen megfizethető „élvezetet” jelent egy olyan országban, ahol a háztartások átlagos jövedelme kevesebb, mint havi 95 ezer forint. Nehezíti a helyzetet, hogy a társadalom sem ítéli el a Tramadol-használókat.

Egy drograzzia eredménye a Gázai övezetben.
Egy kairói rehabilitációs központ bete­-geinek 40 százaléka a piruláktól való füg­gősége miatt került be az intézménybe az al-Maszri al Jóm napilap szerint. Az elvonási tünetek egyébként hasonlóak a he­roinéhoz. Túlzott használata pedig szédülést, hidegrázást, fejfájást, alvási nehézségeket, émelygést és görcsöket okoz, nem is beszélve arról, hogy az ember mosolyog, miközben levágják a kezét, tekintve, hogy semmit sem érez. Különböző, elsősorban a szíriai kurd területeken terjedő pletykák szerint minden foglyot, akit az Iszlám Állam kivégzett, ezzel a droggal tömték tele, hogy ne ellenkezzen. Legalábbis 2015-ben ezt mesélték kurd házigazdáim Irakban.

Bár napjainkra már visszaállt Egyiptomban a törvényes rend, nincsenek harcok az utcákon, a kábítószer-fogyasztás ugrásszerű megemelkedése a mai napig érezteti hatását, igaz, állami statisztikák nem nagyon készülnek a térségben. A repülőtereken olvasható felhívások tudatják az utazókkal, mire számíthatnak, ha tiltott vegyületet találnak a csomagjaikban. Az Egyiptomban és a Gázai övezetben tomboló Tramadol-járványról hűen tanúskodik, hogy az egyiptomi reptereken minden belföldi járatnál külön név szerint említik a tablettát.

Néhány hete az amerikai Daily Beast hírportál közölt hosszú riportot az egyiptomi Tramadol-problémáról.

Ebben megszólaltatták az egyiptomi egészségügyi minisztérium kábítószer-ügyosztályának vezetőjét, Hishem Remit, aki az újságíró kérdésére prózai egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy „ezen a vidéken ezer éve használnak ópiumszármazékokat az emberek”. Nyilván kormánytisztviselőként nem jelölhette meg az „arab tavasz” kudarca miatt érzett általános kiábrándultságot és depressziót a kábítószer-fogyasztás növekedésének okaként.

Az iszlám és a drog

Érdekes kérdés, hogy mi a vallási magyarázata az iszlámban annak, hogy amíg az alkoholfogyasztás szinte minden szinten megvetett, addig az ópiátok, a kannabioidok és az amfetaminszármazékok jelentős népszerűségnek örvendenek a muszlim országokban.

A kábítószer-probléma az utcai művészeket is megihleti.
Kairóban, ahol élek, több vallástudóst is megkérdeztem az ügyről. Arra kértem őket, hogy világítsák meg, az iszlám hogyan is vélekedik a drogokról. A helyzet korántsem egyértelmű. De kezdjük az elején. Az iszlámban gyakorlatilag mindent két részre osztanak.

Az elsőbe tartoznak a jó dolgok (Át-Tájíbát), ebbe a kategóriába minden olyasmi tartozik, ami a vallás előírásai szerint készül el, illetve ami nem tiltott. A gyűlöletes dolgok (Ál-Fáváhis) közé pedig azok a dolgok tartoznak, amelyeket a próféta megtiltott a híveknek.

A Koránban azonban nincsen a kábító­szerekről külön bejegyzés, egyedül az erjesztett, alkoholos italok fogyasztását tiltotta be határozottan Mohamed próféta, konkrétan a sátán fajtalanságának nevezve a szerencsejátékkal és a kü­lönböző jóslásokkal, bálványimádással együtt.

Az alkohol tiltása olyan egyértelmű volt, hogy a muszlim vallástudósok körében fel sem merült a passzus magyarázata, ennek következtében gyakorlatilag eltűnt a muszlim társadalmakból az alkoholfogyasztás és -készítés hagyománya.

A szürke zóna

Egy átlagos muszlim ennek következtében tehát két kategóriára osztja azt, ami a szájába kerülhet: halalra, tehát a vallás által jóváhagyottra, és haramra, vagyis tiltottra. Van azonban egy szürke zóna is: ezt makrúhnak, azaz „nem kedveltnek, vitatottnak” nevezik az iszlámban. Ezen keresztül jutunk el a dohányzás és a modern kori drogozás kérdésköréhez.

A Közel-Kelet ugyanis nem egységes abban a kérdésben, hogy melyik drog minek minősül. Míg a liberálisabb, misztikusabb vallási irányzatok (például a szufizmus egyes fajtái) konkrétan megengedték a kannabiszszármazékok használatát, addig az ultrakonzervatív Szaúd-Arábiában őshonos vahabizmus minden olyan szert, mely megváltoztatja a tudatállapotot, haramnak tekint – bár a dohányzás mégsem tiltott a királyságban.

A próféta egyik közvetlen követő­jé­nek, Ibn Umarnak a beszámolója szerint (hádisz) minden tiltott, ami bódulatot okoz, és más célja nincs, mint elkábítani az elmét.

Mint minden vallásban, az iszlámban is súlyos bűn az öngyilkosság, tehát bármit, ami károsítja az egészséget, lehet haramnak tekinteni. Egységes álláspont azonban nincsen, ennek pedig az egyik legfontosabb oka a pénz. Még az Iszlám Állam radikális elmebetegei is hajlandóak szemet hunyni a kábítószer-kereskedelem felett, ha a körülmények úgy diktálják. Márpedig úgy diktálják. A drogkereskedelemből ugyanis sok dzsihádistát ki lehet fizetni. Bárhol.

Szíria tarol

Míg Egyiptom a tömegével az országba érkező Tramadollal háborúzik, addig Szíria gyakorlatilag átvette a Közel-Kelet ellátását.

A polgárháborúba süllyedt Szíriában szinte minden szemben álló fél felismerte a kábítószer-kereskedelemben rejlő gazdasági potenciálokat. Még az Iszlám Állam területein is – ahol egyébként a cigarettázásért normál esetben korbács, ramadán alatt fejezés jár – gond nélkül haladhatnak át a Libanonba vagy Törökországba tartó kábítószer-szállítmányok. Feltéve persze, ha megfizetik a vámot.

Szíria már régóta tranzitzónaként működött az Európából, Törökországból, Libanonból érkező és a tehetős Perzsa-öböl menti államokba tartó drogok számára. A rend, a törvények felbomlása, az ország infrastruktúrájának szétesése és a fegyveres csoportok elszaporodása azonban lehetővé tette, hogy Szíria mára az egyik legnagyobb előállítóvá váljon. Bár konkrét bizonyíték nincs arra, hogy a háborúzó felek közvetlenül fegyverekre költenék a kábítószerből származó profitot, számos szakértő és tisztviselő szerint nagy ennek a valószínűsége.

A libanoni Bekaa-völgyben, mely hosszú idők óta az egyik legnagyobb közel-keleti kábítószer-előállító központ volt, 90 százalékkal visszaesett a termelés, mivel Szíria is megjelent a kábítószerpiacon olcsó amfetaminjával. Ez pedig nem más, mint a híradásokban is megjelenő harci „csoda­drog”, a Captagon, melyet egyébként iszlamista milicisták is előszeretettel fogyasztanak.

„Nem leszel fáradt tőle, nem félsz, nem vagy éhes” – olvashatóak a milicisták beszámolói a drogról a Twitteren. Az eufóriát okozó hatását, melytől vallásilag elvileg tiltottnak kellene lennie, nyilván felülírja, hogy jobban teljesítenek a dzsihád során.

A Captagon nevű szerből származó bevétel egy része valószínűleg az Aszad-ellenes felkelők számláit gazdagítja. A libanoni kábítószer-ellenes bűnüldözési egység 2014 folyamán több mint 12 millió Captagon pirulát foglalt le, melyek nagy része kamionok szállítmányába rejtve Szíriából igyekezett a libanoni kikötők felé, ahonnan a Perzsa-öbölbe szállították volna őket.

Olvasson tovább:

  • Egydolláros fizetés

    Az új amerikai elnököt megválasztó decemberi, hivatalos aktusig, illetve a január 20-i beiktatásig kritikus időszakon megy át az Egyesült Államok.
  • Kiütheti a gazdákat a madárvész

    Híg, véres széklet, és az állat himbálja a fejét – a gazdák jól tudják, hogyha ilyen tüneteket produkálnak a baromfik, akkor nagy a baj.
  • Románia centenáriuma nekünk mást üzen

    December 11-én parlamenti választásokat tartanak Romániában. Úgy tűnik, a magyarok képviselete egységessé válhat, hiszen az RMDSZ az MPP-vel együttműködik, míg az EMNP nem indított jelölteket, csak független indulókat támogat.