Kereső toggle

Halálbiznisz

Modern nagyvállalatként működik a gyilkos iszlamista szekta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Iszlám Állam – elnevezése és vezetőinek törekvései ellenére – nem nevezhető hagyományos értelemben vett államnak, ám működése alapján szinte teljes egészében leírható modern nagyvállalatként. Deklarált és pontos célkitűzések, stratégiai szintű tervezés, professzionális menedzsment, szakértő gazdálkodás és pontos könyvelés, valamint profi marketing jellemzi tevékenységét – derül ki a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelye és a Kossuth Kiadó által jegyzett Az Iszlám Állam – terrorizmus 2.0 című kötetből, amelyet lapunk megjelenésének napján mutatnak be.

„Ez a mi labdánk, bőrből készült” – írták ki a Twitterre a 2014-es futball-világbajnokság idején az Iszlám Állam terroristái egy iraki rendőr levágott fejét ábrázoló kép kíséretében. A sokkoló fotó tömegekhez jutott el, köszönhetően annak az „újításnak”, hogy az üzenetet #WorldCup és #WorldCup2014 hashtaggel jelölték meg – így abba a felhasználók széles köre akaratlanul is „belefutott”.

Csiripelő gyilkosok

Ez a példa is jól mutatja, hogy az Iszlám Állam – hangsúlyozza a terrorszervezet történetét, ideológiáját és propagandáját egyaránt alaposan feldolgozó tanulmánykötet vonatkozó fejezete – új szintre emelte a pszichológiai hadviselést. Ezt nem önmagában az internet, sokkal inkább a közösségi oldalak megjelenése tette lehetővé – a korábban egyirányú információközlés két-, illetve többoldalú kommunikációvá tudott fejlődni. A terrorszervezetek a nyolcvanas években még videokazettákon és nyomtatott kiadványokban terjesztették ideológiájukat, titkos összejöveteleken tárgyalták meg ügyeiket, ez azonban lassú és veszélyes volt. Ugyanakkor az internetes honlapok, fórumok és chatszobák is könnyen felderíthetőek és törölhetőek voltak, ezért jelentett áttörést a terroristák számára az olyan hálózatépítő-, közösségimédia-szolgáltatások megjelenése, mint a Facebook, a Twitter, a YouTube, az Instagram, illetve ezek regionális megfelelői. A terrorizmust, szélsőséges ideológiákat vagy például a bombakészítést népszerűsítő oldalakat ugyan ezeken is törölni lehetett, ám az úgynevezett Twitter-jelenséggel az Iszlám Állam túljárt a rendszer eszén. Kiaknázta az alkalmazás által nyújtott olyan lehetőségeket, mint a „Who to follow” ajánlások vagy a #hashtag-rendszer, amellyel elképesztő számú felhasználóhoz juthat el egyszerre a közölni kívánt tartalom. Az Iszlám Állam nemcsak a foci vb-t használta erre, hanem olyan aktuálpolitikai témákat is, mint 2014 augusztusában a skóciai függetlenségi népszavazás (#VoteYes és #VoteNo.6).

Mi több, egy iszlamista webfejlesztő készített egy Android-alapú Twitter-applikációt, amellyel a dzsihadisták egyrészt üzeneteket, figyelemfelkeltő szalagcímeket és hirdetéseket tudtak eljuttatni a felhasználókhoz, másrészt információt tudtak gyűjteni arról, hogy hol és mikor használták az applikációt. Sőt, képesek voltak megszerezni a felhasználó mobilszámát, valamint tweeteket is küldhettek a nevében, megsokszorozva a rendelkezésükre álló erőforrásokat. Az így közvetített fotók és videók cunamiként érték el a felhasználók tömegeit. Az alkalmazást hamarosan törölte a Google és a Twitter, utóbbi pedig minden addiginál szigorúbb eljárást vezetett be, hogy visszaszorítsa a szélsőséges tartalmakat. Emiatt – nem meglepő módon – a terroristák megfenyegették a Twitter vezetőit és alkalmazottait – természetesen a Twitteren (is).

A könyvből kiderül: az Iszlám Állam rendelkezik egy „közösségimédia-zászlóaljnak” nevezett, mintegy 3000 fős, részben automata robotokból álló csoporttal, amelyet az Egyesült Államokban, jómódban nevelkedett, majd 2004-ben Irakba vándorolt Ahmad Abú Szamrá’ vezet. A szervezetnek van továbbá „Elektronikus Hadserege” is, amely alkalmas elektronikai médiaműveletekre, illetve hacker- és biztonsági feladatok végrehajtására.

Ugyanitt túszok eladók

Bár nem előzmény nélkül, de a dzsihádista ideológia igényes magazinokkal történő népszerűsítését is az Iszlám Állam fejlesztette tökélyre. Az Al-Kaida Inspire címmel próbálkozott már egy online magazinnal, és jelent meg kifejezetten nőknek szóló iszlamista kiadvány is, ám a 2014 júliusa óta rendszeresen publikált Dabiq minden addigi kísérletet „felülmúl”. Az Iszlám Állam angol nyelvű, a nyugati sztenderdekhez mérten is színvonalas magazinját az al-Hayat Media Center adja ki – nemcsak az interneten, hanem nyomtatott verzióban is.

A közérthetően, szinte olvasmányos formában megírt újság címlaptémái általában vallási vagy aktuálpolitikai vonatkozásúak. Minden számban megtalálhatók az „Iszlám Állam” harci, illetve „államépítő” tevékenységének bemutatását, valamint az ellenség – a hitetlenek és az árulók – démonizálását célzó írások. Ahogy már „megszokhattuk”, a lap hasábjain is naturalisztikusan, fotókkal gazdagon illusztrálva mutatják be a foglyul ejtett külföldiek kivégzését. A terrorszervezet államiságát hangsúlyozandó azonban számos békés téma is helyet kap a lapban: vannak írások az egészségügyi ellátásról, az árvákról és idősekről való gondoskodásról vagy éppen az önálló fizetőeszközről. Visszatérő téma a rablók, tolvajok és drogterjesztők kivégzése, a házasságtörés büntetése, illetve a négynél több feleség tartása, az alkoholfogyasztás és a szexuális „devianciák” elleni fellépés, valamint az elkövetők megbüntetése.

Mint egy „normális” magazinban, itt is vannak hirdetések, bár ezek nem minden esetben nevezhetők „normálisnak”. Az egyik számban egy norvég és egy kínai fogoly megvásárlására buzdítottak – mindkét szerencsétlen egy-egy oldalas, fotókkal illusztrált reklámot kapott.

„Jihadwood”

Az Iszlám Állam erre szakosodott médiaügynökségei – az al-Hayat Media Center mellett ilyen az al-Furqan és az al-Itisam – hollywoodi filmekre hajazó propagandaanyagokat is készít. A „Jihadwood” termékei között vannak olyanok, amelyek az Iszlám Állam pozitív oldalát igyekeznek kihangsúlyozni. Az Áldozat-ünnepi üdvözlet a Kalifa országából című filmben például vallási szertartásokat és a játszótéren önfeledten nevetgélő gyermekeket mutató, igényesen összevágott képsorok mellett külföldről érkezett dzsihádisták beszélnek arról, hogy mennyire jól működik a saría alapján álló kalifátus, ahol nincs se demokrácia, se kommunizmus. Persze vannak az elrettentést szolgáló, véres csatajeleneteket bemutató propagandafilmek is, mint például a Kardcsattogás című, amelynek állítólag fontos szerepe volt abban, hogy a Moszúlért vívott harc során iraki harcosok látványosan – egyes esetekben egyenruhájukat hátrahagyva – futamodtak meg az előrenyomuló dzsihádisták elől.   

Az Iszlám Állam kommunikációja kiterjed az elektronikus média szinte minden területére: a karikatúra- és mémoldalaktól kezdve a népszerű videojátékokig, amelyek közül a „Grand Theft Auto V”-öt „Salil al-Sawarim 4” néven egy az egyben átültették háborús környezetbe, ahol amerikaiakra és nyugati szövetségeseikre kell lövöldözni.

Hazugsággyár és brandépítés

A tanulmánykötet szerint a dzsihádista propaganda szerves részét képezi a hazugság és a dezinformáció. Példaként említhető a moszúli bankból ellopott mintegy 400 millió dollárnyi betétről szóló hír, amelyet az első napokban még helyi illetékesek is megerősítettek, és csak később derült ki, hogy nagy valószínűséggel nem felelt meg a valóságnak, csupán a terrorszervezet pénzügyi lehetőségeit volt hivatott stabilabbnak feltüntetni.

A halálszekta vezetői külön hangsúlyt tesznek arra, hogy az Iszlám Állam egyfajta márkanév legyen. Ennek eszköztára a jól ismert fekete-fehér zászlótól a videókban feltűnően sokszor megjelenő modern terepjárókon és a guantanamói narancssárga rabruhán keresztül egészen a szuvenírekig terjed. Ez utóbbi nem tévedés: a dizshádisták által uralt területeken megnyílt „ajándékboltokban” logós, feliratos, különféle képekkel ellátott tárgyakat, ruhákat lehet vásárolni.

Olvasson tovább: