Kereső toggle

A „Rokonok” és a csökkenő alkotóerő

Miért van bóvliban még mindig a magyar gazdaság?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben számtalan területen kedvezőek a magyar gazdaság alapadatai, a nagy minősítő intézetek nem minősítik fel az ország besorolását. Nem ütik rá a pecsétet, hogy itt minden rendben van. Vezető közgazdászok szerint ennek az az oka, hogy komoly problémák is észlelhetőek a magyar gazdaság teljesítőképessége esetében.

A magyar állampapírokat továbbra is befektetésre nem ajánlott (nem tartoznak az investment grade-be) kategóriába sorolják, vagyis az átlagosnál magasabb kockázattal bírnak. Ezeket a kötvényeket a kockázatos junk bondoknak nevezik a közgazdászok. A legoptimistább forgatókönyvek szerint talán jövőre Magyarország visszanyeri befektetési ajánlású hitelminősítői adósosztályzatát.

Róna Péter közgazdász, az Oxfordi Egyetem Blackfriars Hall gazdaságtörténeti kutatója és tanára a Heteknek kifejtette, hogy legalább négy ok áll annak hátterében, hogy eddig elmaradt Magyarország felminősítése, és ezzel az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának az elismerése. Egyrészt a magyar nemzetgazdaság csak külföldi forrásból fejleszt, ami három „elemből” áll: az európai uniós forrásokból, a Magyarországon fejlesztő multik pénzéből, illetve a külföldön élő magyar „vendégmunkások” hazautalásaiból.

„A közgazdászok között vita van arról, hogy a »vegytiszta« magyar tulajdonú gazdaság stagnál-e vagy zsugorodik. Én inkább azt vélem, hogy stagnál, de ez is azt mutatja, hogy a magyarok versenyképességével, az alkotóerejével van valami baj” – fogalmazott Róna. A közgazdász kiemelte, a hitelminősítők tízéves távlatokban kénytelen előretekinteni, hiszen az államkötvények jelentős része ilyen hosszú lejáratú „államhitel”. Az előbbi adatokból viszont azt szűrik le, hogy a magyar nemzeti gazdaságban elmarad a beruházás, és a termelőeszközök amortizációja sem történik meg. A alacsony beruházási ráta azt mutatja, hogy kockázatos a magyar gazdaság jövője, hiszen nincs igazi utánpótlás, nincsenek kellő számban új eszközök, nincsenek kellő mértékben innovatív termelésbővülések. „Ha a magyar gazdaság nem képes saját erejéből fejleszteni, hanem csak az uniós pénzek és a multik jelentenek innovációt, az azt mutatja, hogy a magyar nemzetgazdaság kockázatokkal terhelt” – tette hozzá az egyetemi tanár.

A felminősítés elmaradásának második indoka az, hogy a magyar kormány adósságcsökkentési elkötelezettségében elbizonytalanodtak a londoni elemzők. Legalábbis ezt állította lapunknak Róna Péter, aki ezt arra alapozta, hogy a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt években a forint árfolyamának gyengülésén elért mintegy 600 milliárd forintnyi nyereséget nem fordította a magyar adósságarány csökkentésére. „Az MNB a magyar állam tulajdona. A kormány a füle botját sem mozdította, hogy a jegybanknál keletkező gigantikus hasznot átforgassa az államadósság csökkentésére, hanem teljesen rábízza ennek az összegnek a felhasználását a Matolcsy György vezette jegybankra. Noha a kormány részben vagy egészben megtehetné, hogy ezt az összeget elkéri” – érvelt Róna Péter.

A harmadik indok a nemzetközi pénzpiacokon elterjedt félelem egy közelgő recessziótól. A világ gazdasági elitje aggódik, hogy mi lesz Kínával, miközben olyan, korábban a nemzetközi globális gazdaságban jelentős szerepet betöltő szereplők, mint Oroszország, Törökország, Brazília és Dél-Amerika, recesszióban vergődnek. „Jelentős a félelem a nemzetközi recessziótól, ami kapcsán az a meggyőződés Londonban, hogy ez esetben a gyengébb láncszemek esetében lesz a legjelentősebb baj. Mivel a feltörekvő piacokat, és ide tartozik Magyarország, tartják a gyenge láncszemnek, ezért létező félelem, hogy egy nemzetközi krach okozta tőkekivonási pánik fokozottan érinti Magyarországot” – emelte ki az Angliában élő közgazdász. Róna nem mellesleg felhívta a figyelmünket, hogy bizonyos mértékben már lehet tapasztalni tőkekivonást Magyarországról, az eddig az ország legnagyobb hitelezőjének számító, nemzetközi óriásbefektető, a Templeton alapkezelő fokozatosan építi le a magyar kitettségét.              

„A negyedik indok elsősorban kulturális jellegű. Azt észlelik a nemzetközi pénzügyi szereplők, hogy Magyarországon erőteljesek a piacgazdaságot bíráló hangok: hallják a Magyarországról érkező Nyugat-ellenes retorikai szövegeket. Azt tapasztalják, hogy az ország elakadt a piacosodás útján, a verseny és a teljesítmény helyett a magyarok inkább a kapcsolatokban és a politikusok közelségében bíznak” – folytatta Róna, aki emlékeztetett arra, hogy ezt az attitűdöt, az uram-bátyám viszonyok fájdalmas kultúráját Móricz Zsigmond kiválóan leírta a Rokonok című remekművében. 

A lengyel tőzsdén 40 olyan „menő” cég plakettjével üzletelnek, amely a rendszerváltás előtt nem is létezett, miközben egyetlen olyan sikeres magyar tőzsdei cég sincs, amely ne működött volna 1990 előtt. A magyar „blue chipek” (a blue chip egy tőzsdei fogalom, ami ma a tőzsdén a legnagyobb forgalmú, leglikvidebb és legnagyobb kapitalizációjú papírjainak a gyűjtőnevéül szolgál), azaz a MOL, a Richter, az OTP nem új cég. Róna szerint ez azt mutatja, hogy Magyarországon valami gond van az alkotóerővel.

Így hiába mondhatjuk el, hogy Magyarország mindig visszafizette az adósságát, a külkereskedelmi mérlegünk jó és a költségvetés is kézben van tartva, az államháztartási hiány alacsony, az előbb említett négy indok miatt még nem minősítik fel a magyar adósságbesorolást a londoni hitelminősítők. 

Király Júlia, az MNB korábbi alelnöke az ATV Szabad szemmel című műsorában kifejtette, hogy a kiváló államháztartási mutatók árnyoldala, hogy Magyarország évek óta gyakorlatilag nem költ az egészségügyre és az oktatásra. A kiváló makroadatok fényében szerinte teljesen jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért maradt el a múlt héten Magyarország felminősítése a Fitchnél. Ami miatt mégsem következett be a felminősítés, az egyetlen szóval leírható, ez pedig a kiszámíthatatlanság, ami a jogi környezet változékonyságát jelenti, illetve az állam fokozódó beavatkozását a gazdaság folyamataiba – tette hozzá Király Júlia.

Az MNB volt alelnöke kifejtette, hogy Magyarország GDP növekedéséből nagyjából 3,5-4 százalék az uniós pénzeknek köszönhető, további 1,5-2 százalék pedig az MNB növekedési és hitelprogramjának. Ha ez a két tényező nem lenne, Magyarország súlyos és mély recesszióban lenne. Ezzel együtt az uniós pénzeket úgy is fel lehet használni, hogy a gazdaság versenyképessége nem nő, hanem csökken – vélte Király Júlia.

A neves közgazdász szerint a magyar gazdaságra nézve az egyik legjobb hír, hogy jövőre radikálisan csökken a bankadó. Szerinte egyébként nem megalapozottak a bankszektor szereplőivel szemben megfogalmazott vádak, amelyek szerint a bankok nem kínálnának megfelelő mennyiségű hitelt a gazdaság szereplőinek. Ugyanis nem hitelkínálati probléma van a gazdaságban, hanem a hitelképes kereslet hiányzik. Ennek oka pedig az, hogy az EU-pénzek által kiváltott egyszeri fellendülés után ismét negatív a beruházások növekedési üteme. Az üzleti szereplők hangulatát jól jelzi, hogy a gazdaság motorját jelentő exportáló vállalatok 2009 óta inkább kiveszik a pénzt magyarországi vállalkozásaikból, mivel korlátozva érzik a növekedési lehetőségeiket.

Aktív piaci szereplőként Bojár Gábor üzletember a műsorban ehhez azt tette hozzá, hogy tapasztalatai szerint a hazai gazdaságra túlnyomóan rátelepszik az állam. Úgy látja: a gazdaság szereplőinek tevékenységéből túl nagy részt tesznek ki az állami megrendelések, így ezek a szereplők nem tanulják meg, hogy lehet valódi piacon boldogulni. Az pedig végképp rontja a versenyképességet, ha a közbeszerzések győzteseit előre kijelölik – fűzte hozzá Bojár Gábor.

Bojár, akinek cége, a Graphisoft 30 éve kizárólag exportra termel, és nem indul hazai közbeszerzéseken sem, más üzleti szereplőktől úgy tudja, hogy a közbeszerzések lebonyolítása miatt sok vállalkozás el sem indul ilyen tendereken. Ennek a kára elsősorban nem a beszerzések drágulásakor jelentkezik – tette hozzá –, hanem ott, hogy a magyar vállalkozók nem tanulnak meg piaci körülmények között rendes munkát végezni. Szerinte a Magyarországra az elmúlt években beáramlott uniós pénzek sokkal többet ártottak, mint használtak az országnak, mivel a pályázati rendszer a gazdaság szereplőit eltántorítja a minőségi munkától és a piaci körülmények közötti helytállástól.

Olvasson tovább: