Kereső toggle

Szuperbaba, műsperma, mesterséges méh

A géntechnológia forradalma és az emberi szaporodás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Embriókon hajtana végre génszerkesztési eljárásokat a londoni The Francis Crick Institute egyik őssejtkutatója, ezzel kapcsolatos kérelmét nemrégiben nyújtotta be az illetékes brit hatósághoz. Bár az eljárás nem lépne túl az alapkutatás keretein – vagyis a génmódosított babák nem születnének meg –, a hír újra ráirányította a figyelmet a „megtervezett szupercsecsemők” lehetőségével kapcsolatos vitákra.  Annál is inkább, mert egy másik tudományos hír szerint izraeli és brit kutatók hamarosan képesek lehetnek emberi bőrsejtekből műspermiumot vagy műpetesejtet kifejleszteni.

Korábban már írtunk arról, hogy a géntechnológia elméletileg már ma is lehetővé tenné, hogy genetikailag megtervezett – szupererős csontokkal, betegségekkel szembeni immunitással és felturbózott intellektuális képességekkel rendelkező – újszülöttek jöjjenek világra (Hamarosan megszülethet a szupercsecsemő – A jövő géntechnológiája és a tökéletes ember. Hetek, 2015. április 10.). A molekuláris biológia világába körülbelül három éve berobbant, úgynevezett CRISPR-módszer segítségével ugyanis nagyon precízen lehet géneket szerkeszteni. Nagyon leegyszerűsítve: a rendszer egy programozható molekuláris olló, amelynek segítségével tetszőleges szakaszokat lehet kivágni a DNS-ből és azok helyére más DNS-szakaszokat lehet beilleszteni. Ezt a megoldást kínai tudósok áprilisban állítólag már humán embriókon is alkalmazták.

A The Francis Crick Institute munkatársa, Kathy Niakan engedélykérelme éppen azért váltott ki nagy érdeklődést a tudományos életben, mert a londoni kutatók ugyanezt a CRISPR-módszert alkalmaznák mesterséges megtermékenyítések során „feleslegessé” vált embriókon. A tudósok hangsúlyozták, hogy a génmódosított embriókat kizárólag alapkutatási célra kívánják felhasználni, és két héten belül megsemmisítenék azokat. Vagyis a módosítást nem követné beültetés, a „szerkesztett babák” nem születnének meg. Az Egyesült Királyságban egyébként is tilos a génmódosított embriók felhasználása reprodukciós célokra – ugyanakkor kutatási célokra „alkalmazhatóak”, megfelelő engedély birtokában. A The Francis Crick Institute az első intézet, amely ilyen kérelemmel fordult az Emberi Megtermékenyítési és Embriológia Hatósághoz (HFEA) – döntés egyelőre még nem született. A fejleményeket világszerte figyelemmel kíséri a szakma, ugyanis a HFEA állásfoglalásai globálisan is mérvadónak számítanak a humán embriókon végzett kísérletekkel kapcsolatban.

Táguló horizont

A tudományos világon belül jelenleg hangsúlyos az az álláspont, miszerint a génszerkesztési eljárásokat nem szabad reprodukciós célokra használni, ám – teszik hozzá – ez nem ok arra, hogy a kutatást is korlátozzák. Azonban többen úgy vélik, hogy ezek a kutatások dominóhatás-szerűen olyan folyamatokat indíthatnak el, melyek végül elvezetnek a „dizájner babák” megszületéséhez. Mások attól tartanak, hogy az ilyen kísérletek hatalmas felháborodást okoznak a közvéleményben, ami a CRISPR-technika alkalmazásának globális betiltásához vezethet.

Kathy Niakan és csoportja azonban hangsúlyozta: az engedély birtokában azért szeretnék tanulmányozni az emberi egyedfejlődés legkorábbi állomásait, hogy jobban megérthessék a vetélések okait. Külön kiemelték, hogy kutatásaik eltérnek a kínai kísérletektől, mivel nem klinikai terápia kifejlesztése a céljuk.

Kétségtelen, hogy a génszerkesztési technológiák forradalmian új távlatokat nyitottak meg az emberiség előtt – nem csak a reprodukció terén. Az eljárásokat három nagyobb részre oszthatjuk. Az első és a legnagyobb támogatottságot élvező csoportba azok a módszerek tartoznak, amelyekkel már kialakult vér-, tüdő- vagy egyéb betegségeket próbálnak meggyógyítani. A második csoportba az ivarsejteken és embriókon végzett alapkutatások szerepelnek. A harmadik és egyben leg-ellentmondásosabb terület pedig a génszerkesztési módszerek mesterséges megtermékenyítés során történő alkalmazása. Ez utóbbit hivatalosan jelenleg egyetlen kutatócsoport sem tervezi megvalósítani, mivel a klinikai alkalmazhatóságot nem tartják elég biztonságosnak. Egyrészt az emberi testben előre nem látható káros következmények miatt, másrészt azért, mert a DNS-ben előidézett változások öröklődhetnének.

Szeptemberben az Egyesült Királyság legnagyobb tudományos kutatási szervezetei kiadtak egy közös nyilatkozatot az emberi sejtek génszerkesztéséről. Ebben megerősítik, hogy továbbra is támogatni fogják a génszerkesztési módszerek kutatását, amely magában foglalja az ivarsejteken és az embriókon (14 napos korig) végzendő kísérleteket is. Egy héttel később a befolyásos kutatókat, bioetikusokat és a politikai területen dolgozó szakértőket tömörítő Hinxton csoport közölte, hogy az embriókon végzett génszerkesztésnek óriási jelentősége van az alapkutatásban. Kijelentették azt is, hogy amennyiben az összes biztonsági, hatékonysági és hatósági kérdés tisztázódik, előfordulhatnak olyan esetek, ahol morálisan is elfogadható lesz ennek használata az emberi reprodukciós beavatkozásokban.

Mesterséges sperma, férfi petesejt?

A géntechnológia és az emberi szaporodás kapcsolata azért is egyre izgalmasabb téma, mert izraeli és brit kutatók nemrégiben emberi bőrsejtekből sikeresen állítottak elő olyan korai állapotú sejteket, amelyekből sperma vagy petesejt képes kifejlődni. Az eredmény egyrészt egy lépés a meddőség kezelése felé, másrészt komoly kérdéseket és szabályozási problémákat vet fel. Az eredeti módszert japán kutatók dolgozták ki egereken, még 2012-ben. A kísérlet során a bőrsejteket programozták vissza embrionális állapotú sejtekké. Laboratóriumi körülmények között azonban a sejtek nem váltak igazi ivarsejtekké, ehhez vissza kellett azokat helyezni az egerekbe.

A Weizmann Institute of Science és a University of Cambridge kutatói jelenleg ugyanezen az úton haladnak, de már emberi sejtekkel. Jelenleg a kísérlet első felénél tartanak, a következő lépés az lenne, hogy az „elkészített” sejteket visszaültetik emberekbe, ehhez azonban még számos akadályt le kellene küzdeniük.

A módszert elméletileg arra is lehet használni, hogy egy férfi bőréből petesejtet hozzanak létre, amelyet in vitro meg lehetne termékenyíteni egy másik férfi spermájával, a keletkezett embriót pedig beültetni egy pótanyába. Ezáltal elérhetővé válna, hogy két férfinak is lehessen biológiailag közös gyermeke. Két nő esetében ez még bonyolultabb lenne, ugyanis csak a férfiakban található meg az Y kromoszóma, amely szükséges a spermasejtek kialakulásához.

Szép új világ

A molekuláris biológia fejlődése nyomán felvillant lehetőségek tárháza itt még nem ér véget. Vajon lehetségessé válhat-e, hogy az – akár két férfi sejtjeiből „megalkotott” – embrió ne egy anyaméhben, hanem egy speciális tartályban, úgynevezett mesterséges méhben fejlődjön? Ezt az elképzelést jelöli az úgynevezett ektogenezis kifejezés, amelyet először J. B. S. Haldane brit–indiai tudós használt, 1924-ben. Haldane azt jósolta, hogy 2074-re az emberek 70 százaléka így születik majd meg. A „szép új világ” még várat magára, de a ’90-es évek közepén japán kutatók már sikeresen tartottak életben több héten keresztül kecske embriókat egy szerkezetben, amely magzatvizet tartalmazott. A technológia továbbfejlesztésével elméletileg létrejöhet egy olyan rendszer, amely tartalmaz egy méhlepényt, egy köldökzsinórt, és képes ellátni tápanyaggal és oxigénnel a fejlődő magzatot, valamint elszállítani a salakanyagokat.

Az elképzelések kapcsán egyelőre komoly kétségek fogalmazódnak meg. Az első, hogy igazából nagyon keveset tudunk az emberi méh szerepéről, amelyet egyes kutatók a legkevésbé megértett szervnek tartanak. A második ok, hogy az anya több, mint egy méh. Számos tanulmány kimutatta, hogy az anya terhesség alatti viselkedése nagymértékben befolyásolja a magzati fejlődést. Egy állapotos nőt nem lehet modellezni egy olyan szerkezettel, amely fizikailag képes lebonyolítani az anyagcserét a magzattal.
A harmadik ok, hogy senki sem dolgozik aktívan ezen a projekten.

HOL SZÜLETIK MEG AZ ELSŐ GÉNMÓDOSÍTOTT BABA?

A Nature folyóirat elemzi a humán embriókon végzett génszerkesztési módszerek szabályozási hátterét. Tetsuya Ishii, a Hokkaido Egyetem bioetikusa 39 ország jogrendszerét vizsgálta, és azt találta, hogy 29-ben van valamiféle tiltás a klinikai alkalmazással kapcsolatban. A kutató úgy véli, hogy a génszerkesztés első klinikai alkalmazását azokban az országokban fogják megpróbálni, ahol nagyszámú mesterséges megtermékenyítést végeznek. Ezek alapján Japán vagy India lehet a befutó. Japánban van a legtöbb meddőségi klinika a világon, és nincs jogi tilalom az emberi ivarsejtek és embriók génmódosításával szemben, és ugyanez igaz Indiára is.

Olvasson tovább: