Kereső toggle

Ha a médiaháborúban elbukunk, a harctéren is nehezebb a dolgunk

– mondja Ariel Harel, az Izraeli Védelmi Erők volt alezredese

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Amit Magyarország tesz, és ahogyan teszi, az száz százalékig helyes, hiszen meg akarja védeni a polgárait” – mondta a Heteknek nyilatkozva Ariel Harel, az Izraeli Védelmi Erők volt alezredese az európai migránsválság és a magyar kerítésépítés kapcsán. A katonai szakértő az izraeli terrorhullám elleni védekezésről és Oroszország közel-keleti szerepvállalásáról is beszélt.

Milyen kihatással van Izrael nemzetbiztonságára az orosz katonai jelenlét Szíriában? Veszélyezteti-e ez a Szíriával közös határ védelmét?

– Amerika ma már nem tudja vagy nem akarja azt a szerepet betölteni a Közel-Keleten, mint régen, ráadásul Izrael és az USA kapcsolata sem a régi, és így kialakult egy vákuum, amit Oroszország mint szuperhatalom szeretne betölteni. Ez Izrael számára nem feltétlenül előnytelen. Természetesen az várható, hogy például az orosz–iráni szövetség csak ideig-óráig fog fennállni, amíg az érdekek ezt kívánják.

Egy esetleges katonai konfliktus során Izrael számíthat segítségre Washington vagy akár Moszkva részéről?

– Számunkra világos, hogy Izrael államának nincs szüksége sem az USA, sem pedig más nagyhatalom részéről katonai támogatásra. Fel vagyunk készülve és százszázalékosan meg tudjuk magunkat védeni, rendelkezünk a megfelelő kapacitással és technológiával az ország határain kívül és belül is.

Ezzel szemben viszont hatalmas szükségünk van politikai „barátokra”. Ezek pedig a legjobb esetben is csak érdekbarátok. Azt, hogy Oroszország milyen szerepet fog betölteni a jövőben, még korai lenne meghatározni, ahhoz ők még túlságosan is új szereplők.

Hogyan értékelik Izraelben Benjamin Netanjahu ENSZ-ben elmondott beszédét? A társadalom egyetért az ebben elhangzottakkal?

– Netanjahut az egész ország szinte egy emberként támogatja, egyetértenek mind az elmondottakkal, mind pedig az ENSZ-ben képviselt politikájával az Iráni megállapodás kapcsán. De magát a szervezet jelentőségét és annak hitelességét már erősen megkérdőjelezik. Több dolgot is problémásnak tartanak. A szavazati arányoknál nem feltétlenül eredményez reális döntéseket, ha a Fidzsi-szigeteknek és az USA-nak ugyanolyan szavazati súlya van. Az arab országoknak automatikus többségük van az Izrael-ellenes kérdések tárgyalásakor, így azok szinte automatikusan átmennek.

Milyen válaszlépésekre lehet számítani az izraeli kormány részéről az elmúlt egy hét terrortámadásaira? Elképzelhető katonai művelet is?

– Elképzelhető, de ez csak egy a lehetséges opciók közül. Mióta kivonultunk Libanonból, két évente van katonai hadművelet a terrorista sejtek ellen. Rengeteg információ van felhalmozva azok vezetőiről és működéséről a hírszerzésnél, amelyek segítségével bármikor sikeres ellentámadást tudnánk végrehajtani. Most az a kérdés, vajon romlik-e tovább a helyzet. Ha igen, akkor ez egy lehetséges szcenárió.

Gázát nézve ismét ott tartunk, hogy egy politikai és gazdasági kérdés, hogy visszafoglaljuk-e, mert ha igen, az magával vonja, hogy kétmillió ember megélhetéséről és védelméről gondoskodni kell. Ezért is ilyen nehéz kérdés ez. Mindenesetre azt a világos üzenetet küldjük a terrorista sejteknek: „ha nem álltok le, veszélyben az életetek”.

Van végleges politikai megoldás az izraeliek szerint, vagy a kormány csak a status quót tartja fenn?

– Ahogy Izrael már megtette, most az egész világnak szembe kéne néznie azzal a ténnyel, hogy a terrorizmus mindig is a világ rákfenéje volt és az is lesz. Az izraeli–palesztin konfliktus pedig a szokásosnál is több sebből vérzik. Addig, míg nem történik egy szemléletváltás, és nem fogadják el a zsidók jelenlétét, nem várható a helyzet javulása. Golda Meirt idézve: „A béke akkor jön el, ha majd az arabok jobban szeretik gyermekeiket annál, ahogy minket gyűlölnek.”

Hogyan alakulnak Izrael és a gazdag öbölmenti országok diplomáciai kapcsolatai az iráni nukleáris megállapodás megkötése óta? Valóban közelebb hozta a feleket a közös ellenségkép?

– Egy új kapu nyílt meg ez által a szövetségkötésre, hiszen a síita Irán ugyanolyan ellenség a szunnita országok számára, mint nekünk. Ez egy politikai frontvonal, ami által eddig elzárt területekre is betörhetünk. Először is szükség van most egy olyan vezetőre, aki kilép és kiaknázza az ebben rejlő lehetőséget. Hiszen azt, amit mi nem tudunk megtenni a palesztinokkal, nevezetesen, hogy a rólunk szóló kérdésekben megváltoztassák a véleményüket, azt a gazdag és mérsékelt muszlim országok elérhetik.

Mennyire gerjesztheti tovább a feszültséget az, hogy az izraeli hatóságok korlátozzák a hozzáférést a Templomhegyhez, illetve az Óvároshoz? Lehet számítani további összecsapásokra a palesztinok és a rendőrség között Jeruzsálemben?

– Ez itt a Közel-Kelet. Itt nem lehet megjósolni a jövőt. Abból, ami tegnap volt, nem minden esetben lehet kiszámolni, hogy holnap mi lesz. Ami eddig működött, például, hogy nem engedünk be bizonyos korú palesztinokat az Óvárosba, vagy hogy leromboljuk a merénylők házát, holnap már nem biztos, hogy ugyanígy meghozzák a várt eredményt.

Máskülönben pedig a feszültség és az ezzel együtt járó atrocitások állandóak – az, hogy vannak támadások, nem tegnap vagy tegnapelőtt kezdődött. Ami most sokszor „csak” lokálisan valósul meg az a ’40-es ’50-es években például az egész országra jellemző volt.

Magyarországot sok nemzetközi kritika éri a határmenti kerítés megépítése miatt. Hogyan látják Izraelben az európai menekültválságot? Izrael milyen eszközökkel tudta-tudja kezelni a vallási-kulturális különbségeket a társadalomban?

– Amit Magyarország tesz, és ahogyan teszi, az száz százalékig helyes, hiszen meg akarja védeni a polgárait. Ahogy most önöknek, úgy nekünk is szükségünk volt egy hatékony védelmi rendszer kiépítésre az érintett határszakaszokon. A kerítésépítésen túl drónok és folyamatos járőrözés is a védelem részét képezik. Bár minden esetben heves vita követi a hasonló beruházásainkat, utólag kivétel nélkül bebizonyosodik, hogy jó döntést hoztunk.

Németország viszont lábon lőtte magát ebben a kérdésben. Az első hatalmas hiba, hogy megnyitotta határait egy olyan menekültáradat előtt, ami fölött nem volt és most sincs ellenőrzése. A számok szabályozásán túl azt is látnia kell az Európai Uniónak, hogy nem egy egységes tömegről van szó. Természetesen vannak igazi menekültek, akik szenvednek, és emiatt el kellett hagyniuk az otthonaikat, viszont a tömeg másik fele annyira sem nyomorult vagy üldözött, mint ahogy a média akarja őket bemutatni. Ők azok, akik ezzel a hullámmal akarják magukat becsempészni az EU területére.

Korábban említette, hogy katonai színtér helyett inkább politikai területen folynak most a csatározások. Magyarországot is hasonló támadások érik, mint Izraelt a politika és a média területén. Izrel ezt hogyan kezeli?

– A harctér ma már nem csak fizikai. A 20-21. század ebben is nagy változásokat hozott, a médiában folytatott küzdelem jelentősége csaknem ugyanolyan súlyú, mint a fizikai harctéren folytatott csatáké. A média ellenünk van, de ebbe nem szabad belenyugodni, nem szabad engednünk, hogy bekerüljünk a vélemények alá, hanem egy folyamatos, kitartó ellentámadásban kell lennünk. Ez a nyertes stratégia, és ha ezt nem értenénk meg, akkor a más területeken aratott győzelem is megkérdőjeleződne.

Olvasson tovább: