Kereső toggle

Beszélgetés a „Zöld Herceg” egykori tartótisztjével

Valószerűtlen barátság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gonen Ben Jichak szervezte be az izraeli titkosszolgálat eddigi talán legnagyobb fogását: a Hamasz-alapító Hasszan Juszef sejk fiát, Moszab Hasszan Juszefet. A Sin Bét tisztje tíz éven keresztül „alkalmazta” Juszefet, majd mikor a nyilvánosságra való lépése után a „Zöld Herceg” élete veszélybe került, Jichak tartótisztből baráttá avanzsálódott, és mindent kockára téve a segítségére sietett.

Gonen Ben Jichak közel tizenöt éven át dolgozott Izrael belbiztonságáért felelős titkosszolgálati szervének, a Sin Bétnek vagy más néven Shabaknak. A kormányfő által ellenőrzött szervezet működési területe kiterjed többek között az állambiztonság fenntartására, merényletek megelőzésére és terrorszervezetek, illetve terroristák felfedésére és hatástalanítására – mindez kizárólag az állam nemzetközileg elismert területén, valamint a Nyugati Parton és Gázában. Jichak a Media in Conflicts Seminar nemzetközi újságíróképzés keretében szervezett exkluzív beszélgetésen elmondta: jogásznak és pszichológusnak tanult, ám Jichak Rabin miniszterelnök meggyilkolása után úgy érezte, valamit tennie kell a hazájáért. Nem sokkal azt követően, hogy felvételt nyert a szervezethez, a különösen kemény diónak számító ramallahi térségbe helyezték.

Juszef 1997-ben fegyvert vásárolt, és izraeliekre akart támadni. Ezzel a szervezet és egyúttal Jichak látókörébe került. „Egyetlen lehetőséget sem mulasztunk el, hogy az elfogott terroristákat megpróbáljuk beszervezni. Juszefnél az elejétől kezdve éreztem, hogy sikerrel fogunk járni” – mesélte Jichak. A Sin Bét érthető módon különösen nagy lehetőséget látott az akkor 17 éves fiúban. „Hasszan Juszef sejknek, a Hamasz nyugati parti legbefolyásosabb vezetőjének fia olyan volt számunkra, mintha a másik oldalról az izraeli miniszterelnök fiát akarták volna beszervezni” – magyarázta az egykori tartótiszt. Miután Juszef a börtönben saját szemével látta a Hamasz-tagok egymással szembeni kegyetlenségét, kiábrándult apja „életművéből”.

A palesztin foglyok százával kínozták halálra egymást attól tartva, hogy áruló van köztük. Juszef a fogságból kiszabadulva megértette, hogy mindez alaptalan volt. Onnantól kezdve, hogy az izraeliek oldalára állt, csupán a tartótisztjével állt kapcsolatban, és teljesen önmagáért felelt. Mindent a normális kerékvágásban kellett folytatnia: befejezni tanulmányait, gondot viselni testvéreiről és forgolódni apja közelében. Így volt számukra a leghasznosabb, hiszen ahhoz, hogy valóban a kulcsszereplők közelében legyen, idő kellett. Hasszan Juszef sejk megbízott legidősebb fiában, és egyre több információt adott át neki. A fiatalember élete egy folyamatos, feszültségekkel teli színjátékká vált: egyrészről elárulta a családját, a népét, a kultúráját – másrészt ártatlanok százainak életét mentette meg a terroristákról való információk kiszivárogtatásával. Mindehhez nagyfokú bizalomra volt szükség. A Sin Bét etikai kódexe alapján a tartótiszt csak biztonsági őrök jelenlétében találkozhat a hírforrással, és kerülnie kell az érzelmi alapú kapcsolat kiépülését. Jichak azonban érezte, hogy Juszef esetében nem fognak máshogy működni a dolgok.

„A Sin Béten belül Zöld Hercegként emlegettük, amit hamar megértett, és úgy is kezdett viselkedni. Semmi méltóságon aluli feladatot nem vállalt el” – mondta. Így történhetett, hogy Jichak a szabályokat áthágva kettesben is találkozott a fiúval, amiről tudta, hogy számára elég alap lesz a bizalomhoz. Tartótisztből és hírforrásból barátokká váltak, és valószerűtlen kapcsolatuk nyomán sikerült elejét venniük többek között Ibrahim Hamid, a Hamasz egyik ciszjordániai vezetője, illetve Abdallah Barghouti, a terrorszervezet katonai vezetője, az öngyilkos támadások szellemi atyja által kitervelt merényleteknek.

A szervezet alapvető szabályait így sem lehetett büntetlenül áthágni. Tízéves együttműködésüknek Jichak bíróság elé állítása és a Sin Béttől történő elbocsátása vetett véget. Ettől fogva Juszef sem találta a helyét a szervezetben, és hosszabb időre Amerikába utazott. Megpróbált beilleszkedni, de amikor megnyílt újdonsült barátai előtt, azok megrémültek a fiatal férfi sötét múltja hallatán. Teljesen magára maradva érezte, hogy egyedül a nyilvánosságra lépés jelenthet megoldást számára. Felhívta az édesapját, bevallotta neki az izraeliekkel való évtizedes együttműködését, majd megírta A Hamasz fia című könyvét. Groteszk módon az amerikaiak nem a bámulatos pálfordulást, hanem a terrorista múltat olvasták ki a soraiból, és a bíróság ki akarta toloncolni az országból. Jichak újságolvasás közben bukkant rá Juszef címlapfotójára, ami nagyon felzaklatta. „A Zöld Herceg a Sin Bét legdiszkrétebben kezelt titkai közé tartozott.

Az, hogy egyszer a címlapon fogom viszontlátni, fel sem merült bennem” – fogalmazott. Az egykori tartótiszt megértette, hogy barátja veszélyben van, hiszen a családja kitagadta, az al-Kaida pedig vérdíjat tűzött ki a fejére. Így a visszatoloncolás az életébe kerülhetett volna. Tudta, hogy ő lehet Juszef egyetlen reménye. A Sin Bét tájékoztatása nélkül az Egyesült Államokba repült. Tanúságtétele után a hatóságok úgy határoztak, hogy Juszef maradhat Amerikában. „Nem támogattak, de nem is állítottak meg. Szerintem ez volt a Sin Bét passzív támogatása ahhoz, hogy Moszabnak segítsek” – tette hozzá.

Juszef azóta is Amerikában él, míg Jichak ügyvédként tevékenykedik, és Tel-Avivban telepedett le családjával. Barátságukat ápolják, hetente beszélnek telefonon. Jichak gyerekei Juszefet „Moszab nagybácsiként” emlegetik.

A beszélgetés részeként feltettük a kérdést: hogyan lehetséges, hogy Juszef tíz éven keresztül képes volt titokban tartani az apja és egyéb Hamasz-vezetők előtt, hogy a legnagyobb ellenségük kezére játssza az információkat? Jichak a válaszában kiemelte, hogy a Sin Béten belül különös figyelmet fordítanak arra, hogy ne exponálják a hírforrásukat. Hasszan Juszef sejk fia esetében nem volt könnyű dolguk, hiszen itt valóban a szervezet legbelső köreiről beszélünk. A lelepleződés elkerülése érdekében többször börtönbe kellett zárniuk Juszefet is, fenntartva a látszatot, hogy a potenciális merénylők bizalmasaként őt is veszélyesnek tartják. Egyszer pár perccel azután, hogy Juszef kimenekült a házból, razziát tartottak az otthonában.

Az édesanya ellenállása ellenére, elszántságukat demonstrálandó, a nappalit is felrobbantották. Juszef ekkor ténylegesen veszélyben volt, ugyanis a Sin Bét egy speciális egységén kívül az izraeliek közül sem tudta senki, hogy a férfi voltaképp az ő oldalukon áll. Más esetben, még ha értesültek is róla, hogy akár egy tucat merénylő terrorcselekményre készül, a gyanú elkerülése érdekében inkább nem léptek fel. Mindez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Juszef tovább szerezhessen be információkat onnan, ahol más nem lett volna képes erre. Jichak állítása szerint a Nadav Schirman által 2014-ben rendezett film, ahol Juszef és ő is önmagukat alakítják, tökéletesen megfelel a valóságnak. „Csupán azt bánom, hogy a palesztinok nem akarták megnézni; a Nyugati Parton nem is vetítették” – mondta.

Szintén lapunk kérdésére adott válaszában Jichak elmondta, hogy folyamatosan vannak hasonló példák arra, hogy palesztinok a terrorizmus helyett az izraeliekkel való együttműködést választják – az életmentés érdekében vállalva kultúrájuk és rokonaik elárulását. Mindazonáltal nem vitás, hogy Juszef esete kivételes. Jichak több hírforrással is együtt dolgozott, de az összes többi példára vonatkozó kérdést diszkréten hárította.

Az egykori titkosszolgálati tiszt az aktualitásokra utalva elmondta: a Hamasz és az Iszlám Állam között maximum annyi különbséget lát, hogy az előbbi nem lefejezi az embereket, és valamelyest más stratégiával él, mindazonáltal a két szervezet motívumai ugyanazok. „Ugyanazon gonoszság más névvel fémjelezve” – összegezte Jichak.

Olvasson tovább: