Kereső toggle

Mi lesz a betlehemi jászollal?

Keresztények elvándorlása Júdea-Szamáriából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Betlehem, Jézus Krisztus születési helye ezelőtt 70 évvel még 80 százalékban  keresztények által lakott település volt. Mára a legvalószínűbb a 15-20 százalékos keresztény és 75 százalékos muszlim arány, de a polgármesteri hivatal adatai is maximum 40 százaléknyi krisztushívő lakosságról számolnak be. Az üldöztetések ellenére vannak, akik kitartanak. „Jézus Krisztus születési helyén évszázadokon át folyamatos volt a keresztény jelenlét, és az arra irányuló felelősségtudat, hogy ezt megőrizzük, mindannyiunkat ösztönöz” – fogalmazott a Heteknek Betlehem evangéliumi keresztény pásztora, dr. Naim Khoury és szintén lelkész fia, Steven Khoury.

„Akármilyen erős legyen is az ember hite, ezek a körülmények ki fogják kezdeni” – kezdte a Heteknek adott beszámolóját dr. Naim Khoury, a júdea-szamáriai Szentföldi Missziók alapítója és vezetője. Az, hogy a pásztor és családja nyilatkozott lapunknak, már önmagában is nagy bátorságra vall, ugyanis elmondásuk és több beszámoló alapján a palesztin keresztények az esetek 99 százalékában nem mernek beszélni a helyzetükről. A hagyományos görögkeleti családból származó dr. Khoury és felesége, Elvira 1979-ben kezdte meg szolgálatát Betlehemben az Első Baptista Gyülekezet megalapításával. Az alapoktól kezdték: csupán ketten voltak, és egy kétszobás lakásban laktak. Családjuk négy gyermekkel és unokákkal gyarapodott, és tizenegy gyülekezetet igazgatnak Izraelben, ebből ötöt palesztin területeken: Betlehemben, Kelet-Jeruzsálemben, Jerikóban, Hebronban és Jeninben, továbbá együttműködnek keresztény csoportokkal Gázában. Elmondásuk alapján néhány százas nagyságrendben érkeznek hívők az összejöveteleikre hétről hétre; emellett saját médiaszolgáltatót és kisebb imacsoportokat is működtetnek. Azonban sikereiket beárnyékolja a keresztények elvándorlása.
„2000 és 2008 között ezrek hagyták el a térséget, és költöztek Amerikába, Ausztráliába és Európába, azon belül Hollandiába vagy a skandináv országokba. Ez a kivándorlás mindmáig tart, hiszen az emberek békés, az emberi méltóságukat tisztelő körülmények közt szeretnének élni” – mondta a Heteknek Steven Khoury, hozzátéve, hogy gyülekezetük az egyetlen arabok alkotta evangéliumi keresztény gyülekezet Júdea és Szamária területén, amely az Ó- és Újszövetség teljességét Isten kijelentett beszédének vallja. Naim és Elvira Khoury fia, édesapja örökségét felvállalva a kelet-jeruzsálemi gyülekezetük vezetője. Keresztény nagybátyját iszlám radikálisok meggyilkolták, amire Steven Khoury a meghátrálás helyett a Kálvária Baptista Gyülekezet megalapításával válaszolt 2004-ben.
Az elmúlt 35 évben szinte folyamatosak voltak a gyülekezetet érő támadások. „Apám nagyon lelkes és szókimondó volt a szolgálata első pillanatától kezdve, ami nem tetszett a muzulmán erőknek. Rögtön célkeresztbe kerültünk: a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején megszokott volt, hogy kőzápor, nem ritkán Molotov-koktélok becsapódása mellett tartottuk az összejöveteleinket. Az első intifáda, majd a második intifáda a kétezres évek elején szintén felfordulást okozott, de érdekes módon összességében javult a helyzetünk: mivel a palesztinok az izraeliek elleni offenzívával voltak elfoglalva, rólunk valamennyire elterelődött a figyelem. Ma már nem jellemző, hogy a gyülekezetet erőszakos támadások érnék, viszont a nyomás nem szűnt meg. Nagy hangsúly került az egyének különféle eszközökkel történő megdolgozására, ugyanis a muzulmán arabokat zavarja, ha honfitársaik más hitre térnek” – mondta. Elmesélte egy muzulmán fiatalember esetét: a fiú elkezdte látogatni az összejöveteleiket, majd három és fél hónap után megosztotta az édesanyjával, hogy keresztény hitre tért. Az anya annyira megijedt, hogy a fiát agymosás érte, hogy riasztotta a családot. Az apa, a testvére és a nagybátyja megverték a fiút, és kihívták rá a Palesztin Hatóságot, akik pénzbüntetést és hétnapos elzárást róttak ki rá „istenkáromlás” vádjával.
A Szentföldi Missziók nyílt utcai evangelizációkat nem tud tartani, viszont az összejöveteleikre és bibliatanulmányozó köreikre folyamatosan látogatnak újabb és újabb érdeklődők. Bár a honlapjukon vannak információk, biztonsági megfontolásból sok mindent – például az összejövetelek konkrét időpontját – csak direkt megkeresés révén lehet megtudni tőlük. „A szájról szájra terjedő hír a legjobb reklám, hozzánk a legtöbben így jutnak el” – árulta el Steven Khoury. Kérdésünkre válaszolva megosztotta: történelmi keresztény és iszlám vallásos háttérből is születnek újjá emberek. „Rengetegen belefáradtak a vallásukba, élő és valóságos megtapasztalásra vágynak, keresik a Jézussal való közösséget” – fogalmazott. Naim Khoury hozzátette: a próféciákról és Jézus visszajöveteléről való tanítások ragadják meg leginkább az embereket. A Khoury család más gyülekezeti szolgálókkal együtt folyamatosan járja a világot, hogy megosszák személyes bizonyságaikat, és az iszlám hitű emberek felé való szolgálatról beszéljenek – tudatában ennek minden veszélyével.
A többségi muszlim társadalom nyomása egyre erősebb, ami jobb esetben csak közvetetten hat a hívők életmódjára, például az alkoholfogyasztás vagy a nők öltözködésének területén, rosszabb esetben földelkobzásokban, fizikai bántalmazásokban, kényszerházasságokban, erőszakos áttérítésekben és emberrablásokban nyilvánul meg. Szintén beszédes az egyik imám legtöbb muzulmán által is elítélt mondata:
„A szombat után jön a vasárnap” – ami arra utal, hogy a zsidók után a keresztényekkel terveznek végezni.
„A részleges és törékeny békességhez az is hozzájárul, hogy amennyire lehet, igyekszünk távol maradni a politikától. A Palesztin Hatóság addig nem lép fel, amíg az egyház a gyülekezeti ház falain belül marad, és nem kezdi el kritizálni a politikájukat. Sokszor sajnos ez sem segít, a katakombagyülekezetek működését is megfigyelik. Isten igéjéből természetesen nem engedünk, ezért is maradtunk egyedül a Nyugati parton” – folytatta Steven Khoury. Megjegyezte: nem tudnak másik palesztin gyülekezetről, amelyik ne hinne a helyettesítési teológiában, és ne Izraelt hibáztatná a nyomorúságos helyzetért. A ciszjordániai arab keresztények nagy része – megerősítést nyerve a nyugati sajtóorgánumok által – a gazdasági problémákat, a kiszámíthatatlan biztonsági helyzetet és az elszigetelődésüket mind az izraeli megszállás és biztonsági kerítés számlájára írja. Khouryék különc, Izrael-párti állásfoglalása nem maradt büntetlenül: a Palesztin Hatóság 2010-ben megvonta tőlük a hivatalos egyházi státuszt. „Ha a Palesztin Hatóság nem ismeri el az evangéliumi keresztény mozgalmat, hogy várhatják el a világtól, hogy elismerje őket?”– teszi fel a kérdést Steven Khoury. A Szentföldi Missziók és a többi arab evangéliumi gyülekezet közötti együttműködés is kevésbé jellemző, habár a kereszténységgel szembeni általános ellenállás mindannyiukat érinti.
Az 1900-as évek elején még 90 százalékos keresztény arány mostanra 20 százalék alá süllyedt. A Betlehemből és Ramallah-ból kivándorolt dél- és észak-amerikai keresztények száma mára túllépi az 1948-as anyaközösségükét. A The Washington Postban 2013-ban megjelent A palesztin kisváros, Betlehem visszavárja turistáit és keresztény lakosait helyzetértékelő riportjával ellentétben – amely elsősorban Izraelt teszi felelőssé a kereszténység radikális megfogyatkozásáért a térségben – a valóság azt mutatja, hogy a Közel-Keleten Izrael az egyetlen olyan ország, ahol mindmáig nő a keresztények száma. Az állam 1948-as megalakulásakor 34 ezer fős keresztény lakosság mára több mint 150 ezer fősre duzzadt. A The Huffington Post politikai szerkesztője, Mehdi Hasan 2014 karácsonya előtt jelentette meg Ha József és Mária ma próbálnának meg eljutni Betlehembe, valószínűleg megrekednének egy ellenőrző ponton című sokszor idézett, szintén az izraeli védelmi rendszert karikírozó írását. „Vajon Izrael az ártatlan civilek és a palesztin keresztények elszigetelésére húzta fel a biztonsági falat? Nem gondolnám!” – válaszolta meg saját költői kérdését Steven Khoury. Több nyugati parti város, mint például Hebron, Jerikó és Betlehem is – különös tekintettel Ráhel sírjának környékére – évekig a terrorista szervek melegágya volt, és a támadások ellen a zsidó államnak védekeznie kellett. Az idő igazolta a biztonsági lépés jogosságát: a fal felhúzása óta a terrorcselekmények száma Izraelben radikálisan visszaesett, már az építkezés megkezdésének évében csupán harmadannyi terrorcselekményt hajtottak végre, és kétszer annyit akadályoztak meg, mint egy évvel korábban.
Lapunknak több izraeli polgár is megerősítette, hogy az elmúlt két évtizedben szemmel látható változás tapasztalható az arab lakosság körében: a kilencvenes években farmert és pólót hordó arab lányok képét mára hijabos, nem ritkán csadoros és nikábos nők képe váltotta föl. A helyiek szerint ez az általános iszlamizációból és a Hamasz megerősödéséből fakadó közösségi nyomásnak tulajdonítható. A Palesztin Hatóság továbbra is keresztény polgármestert nevez ki a korábban keresztény többségű városok, Betlehem és Ramallah élére, ám ez mára egyre kevesebb jelentőséggel bír.
Bár Betlehem Izraelhez tartozik, az oslói megállapodás értelmében kizárólag a Palesztin Hatóság ellenőrzi. Az állandó katonai jelenlét mellett hatalmas vörös táblák is figyelmeztetik az izraeli állampolgárokat, hogy számukra tilos a belépés, amelynek a megszegésével az életüket is kockára tehetik. Ilyesmit a másik oldalról nem tapasztalunk: a palesztinok szabadon átjöhetnek az izraeli területekre, és munkavállalói engedélyhez is folyamodhatnak. A zarándokok továbbra is látogatják Betlehemet – a Palesztin Hatóság turizmusból származó bevételének kétharmadát az itteni forgalom teszi ki. Steven Khoury szerint nemcsak a keresztény, de a mérsékelt muszlim palesztinok nagy része is szívesebben tartozna Izraelhez, mint a Palesztin Hatóság alá.
Amikor azt kérdeztük a Khoury családtól, hogy mi a kitartásuk titka, úgy válaszoltak: a rendíthetetlen imádkozás és az erős elhívástudat. „Jézus Krisztus születési helyén évszázadokon át folyamatos volt a keresztény jelenlét, és az arra irányuló felelősségtudat, hogy ezt megőrizzük, mindannyiunkat ösztönöz.”

Olvasson tovább: