Kereső toggle

A szörny életre kelt

Interjú Fúád Állammal, az egyiptomi állambiztonsági szolgálat nyugalmazott vezérőrnagyával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az iszlamista szervezetek csak az agendájukban különböznek egymástól, a céljuk közös: az Iszlám Állam létrehozása” – nyilatkozta a Heteknek az egyiptomi állambiztonsági szolgálat nyugalmazott vezérőrnagya. Fúád Állam úgy véli, a Muzulmán Testvériség „nagy átveréssel” került hatalomra Egyiptomban, ám hamar kiderült, hogy a demokratikus álca mögött megkezdték a szekuláris állam iszlamizációját. A szakértő – akit folyamatosan fegyveresek őriznek, könyve pedig biztonsági okokból nem kapható Egyiptomban – arról is beszélt, hogy szerinte az Iszlám Államot Törökország és az Egyesült Államok hozta létre, ám kikerült az irányításuk alól.

Ha jól tudom, Ön több mint harminc évig dolgozott az egyiptomi állambiztonságnál, és az elsődleges szakterülete a politikai iszlamista mozgalmak. Idén megjelent önéletrajzi könyve is Én és a Muzulmán Testvériség címmel.

– Igen, a könyvem most jelent meg, de sajnos biztonsági okok miatt Egyiptomban nem kapható. A jelenlegi helyzetben, amikor heti rendszerességgel követnek el merényleteket az iszlamisták, nem lenne szerencsés, ha széles körben hozzáférhető lenne. Félre ne értse: nem betiltották a könyvet, egyszerűen a kiadóval úgy ítéltük meg, hogy veszélyes lenne most megjelentetni, mert azonnal célponttá tenne engem. Így is fegyveres őrök állnak az ajtó előtt.

Egészen pontosan kettő. Az után rendelték ki őket, hogy pár hete szélsőséges iszlamista terroristák meggyilkolták az egyiptomi főügyészt?

– Nem, az állami munkám miatt állnak itt, és itt is fognak maradni, amíg élek. Túl sok iszlamista emlékszik a nevemre, nem engedhetem meg magamnak, hogy őrizet nélkül maradjak. Az előző kérdésére válaszolva: 1957-ben kezdtem el a fegyveres erőknél rendőrként dolgozni, ez után kerültem a Belügyminisztériumhoz Szuezben, ahonnan egyenes út vezetett az állambiztonsági szolgálathoz, vagy az „általános nyomozóhivatalhoz”, ahogyan akkoriban nevezték. Harminc éven keresztül dolgoztam a hivatalban, három elnököt kísértem el: Nasszert, Szadatot és Mubarakot.

Nasszer ellen sikertelen merényletet követett el a Muzulmán Testvériség Alexandriában. Szadat elnököt azonban már meg tudta gyilkolni a Testvériségből kinövő Iszlám Szövetség (al-Gama’a al-Iszlámijja). Most, Murszi elmozdítása után újra terjedni látszik a terror Egyiptomban. Várható volt, hogy ez fog történni?

– őszintén szólva szerintem senki számára sem volt újdonság, hogy a Muzulmán Testvériség átértékelte a politikáját, végtére is azzal, hogy az elnökük megbukott, egy több mint harmincéves folyamat zárult le a Testvériségben. A Szadat elnök elleni merénylet után sikeresen számoltuk fel a terrorizmust az országban: ez úgy volt lehetséges, hogy egy olyan kulturális, politikai, gazdasági, vallási, valamint biztonsági helyzetet hoztunk létre, melyben a fegyveres dzsihád mint olyan, szalonképtelen volt, és nem nagyon talált támogatókra. Nem történt jelentős incidens, néhány elszigetelt esettől eltekintve. Ezt egyébként maga a Testvériség is felismerte, éppen ezért jelentette be a ’70-es években, hogy elhatárolódik az erőszaktól. Legalábbis a hivatalos álláspontjuk ez volt. E mögött is politikai érdek lapult természetesen. Látva a nyugati demokráciák, elsősorban az Egyesült Államok befolyását a térségre, elemzőik úgy gondolták, hogy előbb-utóbb lehetségessé fog válni egy „demokratikus” hatalomátvétel, és ehhez persze szalonképesnek kell látszaniuk a nyugati világ számára. Ezt sikeresen el is érték Murszi megválasztásával. Utána kezdődtek a problémák.

Murszi eltávolítását sokan katonai puccsnak nevezik. A kérdés azonban ennél jóval bonyolultabb. Gyakorlatilag az egész ország az utcán követelte a Muzulmán Testvériség kormányának bukását, úgy is fogalmazhatnánk, hogy Murszi eltávolítására az időközben elnökké választott Sziszi ezredesnek többségi felhatalmazása volt. Mi vezetett idáig? Előtte mégiscsak megszavazták az iszlamista Murszit.

– Működött a nagy átverés, mindenki elhitte, hogy egy vallásos, de demokratikus szervezetről van szó. Miután Murszit megválasztották, egyértelmű volt, hogy hosszú kormányzásra és az állam teljes átalakítására készül. Ebben egyébként az Egyesült Államok a partnere volt. Ismerve a Muzulmán Testvériség hosszú távú terveit, az elképzelés az volt, hogy egy nagy iszlamista államot hozzanak létre, melynek a tagja Egyiptom, Szaúd-Arábia, Kuvait és a többi öböl menti ország. Ennek érdekében megtámadták az állami szekuláris intézményeket, és megkezdték az ország iszlamizálását belülről – amivel gyakorlatilag a társadalom szinte összes rétegét sikerült magukra haragítaniuk. Emellett Murszi egy saját hadsereget is létrehozott. Szabadon engedte a terrorizmus vádjával börtönben ülőket, illetve megengedte azoknak a hazatérését, akik elhagyták Egyiptomot. Gyanítható, hogy ezek a radikálisok ezután remek kiképzést kaptak a Gázai övezetben, a líbiai polgárháborút kihasználva pedig modern fegyverekhez is jutottak. Ez ellen harcol most a Sínai-félszigeten a kormány. A ’70-es évektől egészen a ’90-es évekig nem volt terrorizmus, illetve terrorista sejtek a Sínain, a működésük közvetlenül Murszi időszakára tehető. Az iszlamisták, akik a szélsőségeseiket ott gyűjtötték össze, kihasználták a térségben tomboló szegénységet és nyomort, hogy toborozzanak a helyiek közül.

Én jártam a Gázai övezetben a Murszi-kormány idején. Akkoriban az egyiptomi oldalon óriási üzemanyag- és gázhiány volt, míg Gázában 2006 óta először fordult elő, hogy nem volt humanitárius krízis. Mi a kapocs a Hamasz és az egyiptomi Muzulmán Testvériség között?

– Kezdetben azon kívül, hogy mindkettő iszlamista szervezet, direkt politikai kapcsolódásuk nem volt. Ez változott meg lassan az évek során, közeledtek az elképzeléseik. Ehhez nagyban hozzájárult az az Egyesült Államok és Izrael által is támogatott elképzelés, hogy a palesztin államot a Sínai-félszigeten kellene létrehozni. Ez vezetett el odáig, hogy gyakorlatilag, amíg kormányra nem kerültek a Gázai övezetben, a Hamasz az egyiptomi Testvériség „fegyveres szárnyaként” működött. Ezért cserébe juttatott minden, a Sínai-félszigetre irányított forrást Murszi a Gázai övezetbe.

A Muzulmán Testvériségen kívül több iszlamista terrorszervezet is ismert, a legjelentősebb az al-Kaidából alakult Iszlám Állam. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz ezek a szervezetek?

– Először is, az iszlamista szervezetek csak az agendájukban különböznek egymástól, a céljuk mindannyiuknak közös, egy iszlamista állam létrehozása. Persze mindegyikük azt állítja magáról, hogy a saját elképzelése az egyetlen igaz, és minden más eretnekség, de nagyon jól megvannak egymással, amíg van egy jól beazonosítható közös ellenségük, a szekuláris állam. A Muzulmán Testvériségnek, az Iszlám Államnak és a Hamasznak közös a célja, ez pedig egy iszlám állam létrehozása, ez minden esetben egy nevezőre hozza őket. A különbségek ott jelennek meg, hogy az adott szervezetek ezt hogyan tervezik elérni, és ki fogja vezetni ezt az államot.

Ideológiailag azt, hogy muszlimot is lehessen ölni, a Muzulmán Testvériség teoretikusai dolgozták ki, elsősorban Szájed Khutb, de Haszan al-Banna is. ők találták ki, hogy nem mindenki igazi muszlim, aki muszlimnak vallja magát, ők majd eldöntik, ki érdemes az életre, ki nem, ki muszlim és ki káfer (hitetlen – a szerk.). Ez az alapja a dzsihádista terrormerényleteknek mindenhol a világon, így a Muzulmán Testvériséget a modern kori iszlám terrorizmus atyjának is nevezhetjük. A nagy törések a Testvériség és az összes olyan, abból alakult fiókszervezet között, mint a Hamasz, az al-Gama’a al-Iszlámijja, a Palesztin Iszlám Dzsihád, de az al-Kaida is, akkor történtek, amikor az előbbi elutasította a fegyveres dzsihádot, és megpróbálta a saját kis kalifátusát létrehozni demokratikus eszközökkel, pedagógiával és szociális juttatásokkal. Addig voltak a demokrácia, szólás- és vallásszabadság elkötelezett hívei, amíg hatalomra nem kerültek.

Az, hogy újra az egész Közel-Keleten fellángolt a terrorizmus, a Testvériség „békés” politikájának a kudarcára vezethető vissza?

– Igen. Az ország önvédelmi reakciója gyakorlatilag alapjaiban rengette meg az egész szervezetet, amelynek az lett az eredménye, hogy visszatértek az erőszakhoz. Persze a hivatalos orgánumaik ezt cáfolják, de elég, ha megnézi, kik követik el az akciókat. Ezek mind volt Testvériség-tagok, akik éppen beálltak valamelyik szervezethez.

2014-ben majdnem fél Irakot elfoglalta az Iszlám Állam.

– Azért ehhez több is kellett, mint hogy összeálltak a csalódott iszlamisták, és a dzsihád útjára léptek. A személyes véleményem az, hogy az Iszlám Állam Törökország és az Egyesült Államok bábáskodásával jött létre, többek között azért, hogy megbuktassák Aszadot és bosszút álljanak Malikin, mert hazaküldte az amerikai katonákat Irakból. A szörnyeteg azonban, amit neveltek, végül túlnőtt rajtuk. Nyilván nem gondolták végig, hogy a szélsőséges iszlamista ideológiában a hitetlennek tett ígéret, illetve esküvés érvénytelen. Az irányítás mindenesetre most már biztosan kikerült a kezükből, és az Iszlám Állam önálló életre kelt.

Az Anszár Beit al-Makdisz (A szent ház őrzői) nevű terrorszervezet,  mely gyakorlatilag minden terrortámadást felvállalt Egyiptomban, nemrég hűséget esküdött az Iszlám Államnak, és felvették a Sínai Tartomány nevet.

– Nem hiszem, hogy sok közük van az iraki szervezethez, ennek a lépésnek elsősorban propagandaértéke volt. A média előszeretettel tesz különbséget a különféle terrorszervezetek között, ami egyébként öreg hiba. Az előbb már elmondtam, hogy a célok tekintetében nincs  különbség köztük, és nem is lehet felszámolni a radikális iszlamista terrorizmust, amíg különbséget teszünk. Mint harminc éve a biztonságpolitikában dolgozó szakértő, úgy gondolok ezekre a szervezetekre, és úgy is bántam velük, mint erőszakos csoportokkal, melyeket le kell győzni és fel kell számolni minden lehetséges eszközzel.

Mit gondol a Sziszi-kormány politikájáról a Sínai-félszigeten? Statárium, kijárási tilalom és folyamatos tűzharcok vannak.

– Ez az egyetlen módja a harcnak a terrorista elemekkel. Még a lakosság áttelepítését is egy járható útnak gondolom.

Olvasson tovább: