Kereső toggle

Ha nincs palesztin remény, nincs nyugalom

Megelőzhető-e az újabb összecsapás?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy éve robbant ki Izrael és a Hamasz legutóbbi összecsapása, az Erős Szikla Hadművelet (Operation Protective Edge), mely három izraeli fiatal elrablása és meggyilkolása után indult. Az 50 napos hadművelet során 73 izraeli állampolgár, és több mint 2200 palesztin - nagy arányban civilek - vesztette életét. A nagyarányú civil veszteségeket az okozta, hogy a Hamasz rakétakilövő állomásait többnyire kórházak, iskolák közelébe, illetve magán-házakba telepítette, ami megnehezítette a rakéták kiiktatását. Helyszíni beszámoló Izraelből.

Az azóta eltelt egy évben megkísérelték politikailag egyesíteni a két különálló palesztin területet, de végül nem került sor megegyezésre a Palesztin Hatóság és a Hamasz között. Így a terrorszervezet uralma továbbra is töretlen a gázai övezetben, bár súlyos anyagi nehézségei vannak. Jason Pearlman, Reuven Rivlin izraeli elnök nemzetközi sajtótanácsadója a Heteknek nyilatkozva úgy vélekdett, hogy ez volt az egy évvel ezelőtti konfliktus kiváltó oka is: „az első dolog, amit tisztázni kell minden fegyveres konfliktussal kapcsolatban, hogy mi miatt robbant ki. Sok elemző rámutatott, hogy a 2014-es harcok kiváltó oka a Hamasz anyagi nehézségei voltak”.

A Hamasz gazdasági helyzete az összecsapás hatására tovább romlott. Egyiptom 521 Gázába vezető alagutat temetett be 2015 májusáig, blokkolva ezzel a térségbe irányuló illegális importot. Így a Hamasz kizárólag a hivatalos úton behozott árukra kivetett, egyre emelkedő vámokból tesz szert bevételekre, és egyre nehezebben tudja kifizetni mintegy 40 000 alkalmazottját. A Gázai övezet lakosságának jelenleg 41 százaléka munkanélküli, és a reálbérek több mint 4 százalékkal csökkentek az elmúlt időszakban, az importcikkek ára pedig a piaci ár háromszorosára rúg, mivel Izrael, a Palesztin Hatóság és a Hamasz is vet ki rájuk adót. Az anyagi nehézségek ellenére mégis sokat költöttek az elmúlt években katonai kiadásokra. Az Erős Szikla Hadművelet során felfedezett 32 alagút felépítése közel 3 millió dollárba került – egyenként. Ebből az összegből a szervezet építhetett volna 86 házat, 7 mecsetet, 6 iskolát vagy 19 orvosi klinikát. A gázai infrastruktúra és a lakóövezetek fejlesztése egyébként gőzerővel zajlik, ám ezt a munkát nem a Hamasz, hanem az izraeli hadsereg egyik különleges egysége, a COGAT (Coordinator of Government Activities in the Territories) irányítja és felügyeli. A csoport 2014 októberében jött létre, azóta 169 nagyszabású középítkezést hagytak jóvá. Az egység vezetője, Adam Avidan lapunknak elmondta, bár a Hamasszal nem működnek együtt, így is jelentős projektekben vesznek részt, melynek finanszírozói Nyugat-Európa és Észak-Amerika mellett jellemzően az Öböl-menti államok, Katarral az élen. Az Erős Szikla Hadművelet óta több mint 1,3 millió tonna építőanyagot szállítottak a területre, és a határátkelőhelyek bővítésének köszönhetően a teherautóforgalom is megduplázódott. A palesztin területek évente 10 millió köbméternyi ivóvizet kapnak Izraeltől, és a Gázai övezet villamosenergia-igényét is 70 százalékban a zsidó állam biztosítja (jelentős részben az askeloni Rutenberg erőmű révén, mely szintén ki van téve a rakétatámadásoknak). Bár még sok körzet romokban áll, az ENSZ, a Palesztin Hatóság, és Izrael együttműködésének köszönhetően létrejövő Gázai Újjáépítési Mechanizmus (GRM) keretein belül mintegy 90 ezer lakóépület felújítása kezdődött meg az elmúlt időszakban. A teljesen lerombolt épületek helyére pedig újakat építenek, kiegészítve a folyamatot az általános ingatlanhiány enyhítésére szolgáló építkezésekkel. A beavatkozás után sokak kényszerültek ideiglenes szállásokon élni a házukat ért támadások miatt, de a COGAT információi szerint mára nagyrészt megszűnt a lakhatási válság. Az újjáépítés elősegíti az infrastruktúra helyreállítását is, nemzetközi támogatásokból kórházak és iskolák létesülnek. Izrael azért is ellenőrzi, az építőanyagok beszállítását, hogy azokat ne alagutak építésére használják fel.

Az övezetbeli állapotokról megkérdeztünk egy gázai lakost is az Erez határátkelőhelyen. Elmondása szerint az elmúlt időszakban sok ember hagyta el a területet egészségügyi, üzleti, családi, vagy egyéb okokból. Hozzátette, reméli, hogy a folyamat megállítható. Mindeközben 700 palesztin üzletember kapott különleges átkelési engedélyt a határon, ezzel is elősegítve az üzleti élet beindulását a területen.

A GRM célja a humanitárius felelősségvállaláson túl a palesztin lakosság körében tapasztalható elkeseredettség csökkentése. Ugyanis „ha van vesztenivalójuk, jobban át fogják gondolni, megéri-e támadást indítani Izrael ellen. És ha Gázában nyugalom van, nálunk is nyugalom lesz” – szólnak az izraeli érvek. Az újjáépítésen túl az izraeli hadsereg az egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy felkészüljön a további összecsapásokra, különös tekintettel a föld alatti hadviselésre, mely a 2014-es háború egyik fő motívuma volt, és amely döntő jelentőséggel bírhat a jövőben. Bár korábban főleg az izraeli légicsapások elleni védekezést szolgálták a gázai övezetben kiépített alagutak, a 2014-es konfliktusban a támadás eszközeivé váltak. A háború után egy évvel a hadsereg még mindig dolgozik a probléma megoldásán: törekvéseik fő fókuszában a föld alatti hadviselésre specializálódott egység kibővítése, valamint az alagutak felderítésére alkalmas technológia fejlesztése áll. „A többség nem elégedett a hadművelettel, mivel nem végeztünk teljes munkát, nem tettünk meg mindent a terrorcsoport legyőzése érdekében” – jegyezte meg lapunknak Amotz Ejal, a Tazpit izraeli hírügynökség alapítója és vezetője.

A gázai övezethez közel eső izraeli területek lakosai is megosztottak a háború értékelésével kapcsolatban. Nahal Oz városa például rendszeres rakétatámadásoknak van kitéve, amelyekre a hadsereg a település mérete miatt nem ad válaszcsapást. Egy helyi lakos a Hetek kérdésére elmondta, a tavalyi hadművelet során többen elhagyták a közösséget, mivel súlyos trauma érte őket. Izrael déli részén az úgynevezett piros jelzés után 7-15 másodperce van a lakosoknak fedezékbe jutni, azonban Nahal Ozban a sziréna gyakran csak a rakéta becsapódása után szólal meg. És bár a településen mintegy 50 méterenként található óvóhely, mégis volt a háborúnak egy halálos áldozata, a 4 éves Daniel, aki saját otthonában vesztette életét. Több aggódó szülő döntött ekkor a település elhagyása mellett.

A Times of Israel online hírportál kérdésére Adele Raemer, a Nirim kibuc egyik lakója úgy fogalmazott, nem híve a katonai megoldásnak, mivel az sosem fog tudni maradandó békét biztosítani. „Amíg nincs vesztenivalójuk, addig élniük sincs miért. És ha így nevelik a gyerekeiket, akkor a következő generáció is gyűlölni fogja Izraelt”. Hozzátette, hogy sosem hagyná el az otthonát, és bár remélik, hogy egyszer meg fog változni a helyzet, a város polgárai már készülnek a harcok kiújulására.

„A sérülések és károk ellenére nincs más választásunk, vagy visszavonulunk, vagy pedig továbbmegyünk” – nyilatkozta Gadi Jarkoni az Associated Pressnek. Az eshkoli regionális tanács elnöke mindkét lábát elveszítette a konfliktussorozatban, mégsem híve az agresszió folytatásának. „Ideje van a háborúnak, és ideje a békének is – vagy legalábbis a nyugalomnak. És most a nyugalomnak van itt az ideje. Tudnunk kell egymás mellett élni, mert ha a palesztinoknak nincs reménye, nekünk sem lesz nyugalmunk”.

Reuven Rivlin, Izrael elnöke a háború évfordulója alkalmából tartott ünnepi beszédében rámutatott, hogy bár a palesztin területeket ért kár helyreállítása Izrael érdéke, de ez csak akkor folytatódhat, ha az országot nem éri újabb agresszió. A konfliktus társadalmi megítélésével kapcsolatban Jason Pearlman hozzátette: „egy évvel a hadművelet után elmondhatjuk, hogy bár vita tárgyát képezik bizonyos katonai akciók, a beavatkozás jogosságát senki nem vitatja. Ha nem lőnek Szderótra, Nahal Ozra, vagy Ashkelonra, mi sem fogjuk Gázát lőni”. Netanjahu miniszterelnök pedig emlékeztette Izrael ellenségeit – köztük az Iszlám Államot is –, hogyha Izraelre támadnak, csak magukat okolhatják a következményekért. Moshe Jaalon védelmi miniszter úgy véli, az iszlám terrorizmus elleni harc generációkon át fog tartani.

A már idézett hírügynökségi vezető, Amotz Ejal szerint az izraeli társadalmat ugyan nem lehet homogén egészként kezelni, a legtöbb izraeli üdvözölne egy újabb beavatkozást, hogy a hadsereg befejezhesse a megkezdett munkát. A Tazpit hírügynökség pedig folyamatosan készül erre az eshetőségre: az a céljuk, hogy egyre inkább megjelenhessen a nemzetközi médiában az izraeli nézőpont. „Ezért már régóta elkezdtük kiépíteni a gázai jelenlétünket, ugyanis a Közel-Keleten nem lehet megjósolni, mit hoz a jövő. A Sínai-félszigeten is jelen van már például az Iszlám Állam, és nem tudjuk még, milyen hatást fognak gyakorolni a Hamaszra”.

A gázai konfliktus jövőjével kapcsolatban a katonai hírszerzés egyik magas rangú nyugalmazott tisztje elmondta, hogy a Hamasz teljes likvidálása jelenleg nem lehet célja az izraeli akcióknak, mivel az túlságosan össze van fonódva a palesztin néppel. „Izrael többször is a megsemmisülés szélén állt, és ezért még a legnagyobb ellenségeinkkel kapcsolatban is szem előtt tartjuk, hogy nem irthatunk ki teljes nemzeteket – ez a kultúránk részét képezi”.

 

Háborús bűnök mindkét oldalon?

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa még a 2014-es gázai konfliktus alatt megbízott egy független munkacsoportot az esetlegesen elkövetett háborús bűnök feltárásával. A csoport 2015. június 22-én publikálta megállapításait. Mary McGowan Davis, a vizsgálat vezetője szerint a tények és vallomások begyűjtése az elmúlt csaknem egy év során „aggodalmaskodóan objektív” módon történt. A dokumentumról Izrael úgy nyilatkozott, hogy az ENSZ elfogultságát bizonyítja. A vizsgálat előkészítésének vezetője, William Schabas lemondásra kényszerült, miután Izrael kifogásolta, hogy korábban a Palesztin Felszabadítási Szervezet tanácsadójaként dolgozott.
A jelentés kitér mind a palesztin, mind az izraeli fél által elkövetett háborús bűnökre. Kiemeli, hogy a Hamasz részéről a célzás nélkül kilőtt rakéták félelmet és terrort keltettek a lakosság körében. A dokumentum említi az alagutak nagymértékű katonai használatát, de nem tudja „teljes mértékben meghatározni” rendeltetését.
Izrael tekintetében a dokumentum hat esetet említ, amelyekben nem tudták megmagyarázni, hogy miért támadtak lakossági célpontokat. A jelentés legtöbbet idézett mondata szerint az olyan esetekben, amikor katonák és civilek is tartózkodtak egy rakétakilövésre használt épületben, az izraeli válaszcsapások aránytalanok voltak. Ezen kívül haszontalannak tartotta az úgynevezett kopogtatóbombákat és a röplapokat, mert sok esetben összezavarták a lakosságot. A Hamasz szerint a dokumentumot a Nemzetközi Büntetőbíróság által Izrael ellen indított nyomozásban is fel lehet használni. (Grüll Dávid)

Olvasson tovább: