Kereső toggle

Az elárult Srebrenica

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Húsz évvel ezelőtt, 1995. július 11-től 18-ig gyilkolták le a szerb csapatok a boszniai muzulmánok által lakott Srebrenica teljes férfilakosságát a kamaszfiúktól az aggastyánokig. A 8700 áldozattal járó szisztematikus tömeggyilkossághoz – amely a második világháború óta a legszörnyűbb háborús bűncselekmény volt Európában – asszisztáltak a város védelmére rendelt holland békefenntartók.

Oroszország megvétózta szerdán az ENSZ Biztonsági Tanácsában azt a brit határozati javaslatot, amely népirtásként ítélte volna el a srebrenicai tömegmészárlást annak 20. évfordulója alkalmából. Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet azt mondta, Moszkva szerint a brit javaslat „nem konstruktív, konfrontatív és politikailag motivált”. A brit tervezet a legsúlyosabb jelzőkkel ítéli el a Srebrenicában történteket, és emlékeztet arra, hogy a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék 2004-ben, az ENSZ Nemzetközi Bírósága pedig 2007-ben már kimondta: az 1995. júliusi vérengzés genocídium volt.

Srebrenica az 1992–1995-ös boszniai háború idején az ENSZ védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer férfit, köztük kiskorúakat hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A városban és környékén 20 ezer bosnyák nőt erőszakoltak meg Srebrenica eleste után.

„Gyakran álmodok róla. Arról álmodok, hogy megjön, virágot hoz, és azt mondja: Anya, megjöttem. Én megölelem, és azt mondom: Hol voltál, fiam?, mire ő azt mondja, Vlasenicában voltam egész végig” – egy 14 évesen meggyilkolt srebrenicai fiú édesanyja mondta ezt tanúvallomásában Hágában, a vérengzés tetteseinek büntetőperében. A vallomást a tömeggyilkosságról szóló 2003-as, a Népszabadságban megjelent írásában idézte Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője.

Srebrenica, ez a kelet-boszniai város egyike volt azoknak a szerb ostromgyűrű által körülvett muszlim övezeteknek, amelyeket az ENSZ békefenntartói védtek a háború idején. A boszniai szerb vezérkar 1995 márciusában döntötte el, hogy elfoglalja a négy, szerbek megszállta területbe ékelődött muzulmán enklávét, Gorazdét, Zepát, Srebrenicát, és Bihacot. Gorazdét ekkor brit, Zepát ukrán, Srebrenicát pedig holland ENSZ-békefenntartók védték.

A szerb félkatonai alakulatok ekkor Bosznia területének 70 százalékát, Horvátország területének harmadát tartották megszállva. A nemzetközi közösség közönyére építő szerb vezérkar július első felében döntött Srebrenica elfoglalásáról.

A nemzetközi közösség ekkor már három éve megtagadta a volt jugoszláv hadsereg eszközeivel harcoló szerb alakulatok által megtámadott boszniai muzulmánokkal szembeni fegyverembargó feloldását, viszont az ENSZ vállalta a bekerített muzulmán városok védelmét.

Srebrenicában kiderült, hogy mit ér a nemzetközi közösség elkötelezettsége. Miután július 11-én a város elesett, a városban és környékén tartózkodó 400 holland kéksisakos gyakorlatilag végignézte Srebrenica férfilakosságának szisztematikus kiirtását. Az egészen július 20-áig a városban tartózkodó hollandok még a táborukba menekült bosnyákokat sem védték meg a szerbek bosszújától.

1995 véres nyara (és benne Srebrenica tragédiája) egyben a délszláv háború döntő fordulatát is elhozta. Ennek előjelei már két hónappal korábban láthatóak voltak: májusban a horvát hadsereg két nap alatt visszafoglalta az 1991 óta szerb megszállás alatt álló Nyugat-Szlavóniát, ami, mint kiderült, a horvátországi szerb „állam” megdöntésének főpróbája lett. Ráadásul a srebrenicai népirtás, ha későn is, felébresztette a nemzetközi közösség – különösen az angolszász hatalmak – lelkiismeretét. Bojtár B. Endre idézett cikkéből kiderül: a holland kéksisakosok gyalázatos szerepétől megrettent brit kormány (amely attól tartott, hogy Gorazdéban saját békefenntartói kerülnek hasonló helyzetbe, mint a hollandok Srebrenicában) Washingtonnal együtt keresztülvitte a közönyre, félrenézésre és cinizmusra épülő nyugati délszláv-politika megváltoztatását.

Srebrenica elestéből és a nemzetközi közösség cinkos félrenézéséből a boszniai szerb parancsnokság azt a következtetést vonta le, hogy szabad kezet kap a többi muzulmán enklávé elfoglalásához és lakóinak kiirtásához is. A Srebrenica szomszédságában fekvő Zepát sikerült is bevenniük, ám Gorazdét a brit–amerikai szövetség nem engedte elesni. Augusztus 4-én hajnalban pedig minden megváltozott: megkezdődött a Vihar hadművelet, amely négy nap alatt megdöntötte a horvátországi szerbek „államát”. A horvát hadsereg hadművelete Boszniában is áttörést hozott, főként az után, hogy augusztus végén a NATO megkezdte a boszniai szerb erők állásainak bombázását. Végül ez a katonai fordulat hozta el a daytoni megállapodást és a százezer áldozattal járó boszniai öldöklés végét.

Olvasson tovább: