Kereső toggle

A Jobbik és a kivándorlás a favorit

Mi foglalkoztatja a magyar egyetemistákat?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Messze a Jobbik a legnépszerűbb párt a hazai egyetemisták és főiskolások körében, utána jön az LMP, és a harmadik helyre szorult vissza a Fidesz. A hallgatók mindinkább elfordulnak a politikától, a kivándorlást tervezők aránya pedig már 37 százalék, és kevéssé függ a pártszimpátiától. Többek között ez derül ki az Aktív Fiatalok című egyetemista-kutatás idei, harmadik hullámából.

„A politikai elit nem érdekelt abban, hogy az ifjúságot megnyerje magának, illetve sokkal inkább érdekelt a nyugdíjas rétegek megszólításában. Nyugdíjasoknak és fiataloknak szóló diskurzus egy párt kommunikációjába egyszerre nem fér bele, mert gyakran ellentétbe kerülnek egymással. Azt is érzékelem, hogy a politikusok nem értik meg a fiatalokat és a fiatalok gondjait. Egyre többet beszélnek arról, hogy milyen sok fiatal hagyja el Magyarországot, és mennyire nem látják itt a jövőjüket. Ahogy erre ez a kormányzat vagy bármelyik párt reagál, én azt érzem, hogy fogalmuk sincs, hogy itt mi van.” (Interjúrészlet, Miklós, Budapest – Aktív Fiatalok M. 3.)

Idén áprilisban készült el az Aktív Fiatalok Magyarországon kutatócsoport harmadik, országos egyetemista-kutatása, az elsőt 2011–2012 fordulóján, a másodikat 2013-ban végezték el. A legfrissebb kutatási jelentésből kiderül, hogy egy erősen szelektált társadalmi csoport áll a fókuszban, mivel igen alacsony a hallgatók társadalmi mobilitása, azaz többségük diplomás vagy érettségizett szülőkkel rendelkezik. A családi háttér (a szülők iskolai végzettsége), valamint a lakóhely egy jellegzetes törésvonalat ad, és nagyban meghatározza azt a képzési szintet, ameddig eljuthat a hallgató. A diplomás, különösen fővárosi felmenőkkel rendelkező hallgatók 70 százalékos többséget alkotnak a doktorandusz hallgatók között, míg az elsőgenerációs értelmiségi fiatalok legnagyobb arányban (23 %) az alapképzéseken találhatók meg. Ez a törésvonal egyebek mellett a pártpreferenciákban, a demokráciához való viszonyban, a szakválasztásban vagy a jövőképben is megmutatkozik: minden szempontból a fővárosi, illetve diplomás szülők gyermekei vannak a legelőnyösebb helyzetben.

A kutatók, akik a nappali tagozatos egyetemisták és főiskolások politikai, közéleti érdeklődését és magatartását vizsgálták, már 2011-től kimutatták azokat a trendeket, melyek a mai napig érvényesek. Például azt, hogy a Fidesz tartósan elfordult az ifjúsági korosztálytól, és helyét a Jobbik foglalta el. Kezdettől elkülöníthető volt két markánsan különböző csoport, melyeket a kuruc.info, illetve a critical mass nemzedékének neveztek el, előbbivel a radikális jobbikos, utóbbival a demokrata, erőszakmentes LMP-s tábort jelölve.

A pártszimpátiát tekintve az idei adatok – a Fidesz 2013-as, átmeneti megerősödésétől eltekintve, amely egy választási kampányidőszak volt – összecsengenek a 2011-es adatokkal: az összes megkérdezett 60 százalékát teszik ki a pártválasztó hallgatók, akiknek a 35 százaléka a Jobbikra, 25 százaléka az LMP-re, 21 százaléka a Fideszre szavazna, míg az MSZP és a többi baloldali párt összesen 14 százalékot fed le.  (2011-ben ugyanez volt a sorrend, 32, 29, 25 és 13 százalékos adatokkal.)

Látható, hogy a Jobbik mára elhúzott az élen, míg a Fidesz hátrébb csúszott, az LMP pedig átmeneti visszaesés után stabilizálta második helyét, miközben az MSZP-nek alig kimutatható a tábora. Mindez eltér ugyan a teljes népesség pártpreferenciáitól, ahol Fidesz, Jobbik, MSZP a sorrend, de a trendek hasonlók. A Jobbik előretörését minden hazai kutatás alátámasztja, az Ipsos méréseiben például idén először fordult elő, hogy a 30 év alattiak körében a Jobbik megelőzte a Fideszt.

„Fontos látni, hogy nem a teljes hazai fiatalságról beszélünk, hanem annak egy átlagnál felvilágosultabb értelmiségi rétegéről, akik mintaadók a többi ifjúsági csoport számára. 2011–2012 fordulóján, az első adatfelvételi hullámunk idején a bal–jobb ideológiai tengelyen középtájt volt az LMP, ami egy alapvetően nyugatias, zöld ideológiájú párt volt, kicsit bal, kicsit liberális, bizonyos mértékig kicsit konzervatív nézetekkel, tehát pont olyan világszemlélettel, mint amit az egyetemisták, főiskolások képviselnek. Ezért evidens volt, hogy mindazok a felvilágosult fiatalok, akik elutasítják a mainstream pártokat, azaz a Fideszt és az MSZP-t (a fiatalok szemében mindkettő nagyjából ugyanaz a kategória), azok kizárásos alapon az LMP-t választották. Ők elvi okokból, tudatosan utasítják el a Jobbikot” – mondta el lapunknak Szabó Andrea kutatásvezető.

A Jobbik országos lefedettségre tett szert, Budapesten kívül mindenhol erős támogatottsága van. A fővárosi hallgatók, különösen a nők körében átlagnál magasabb az LMP, a baloldali pártok, és – különösen egyes osztatlan képzéseken (orvosi, jogi) – a Fidesz támogatottsága. Szabó Andrea elmondása szerint továbbra is az észak-alföldi, észak-magyarországi és nyugat-magyarországi főiskolák és egyetemek azok, ahol az átlagosnál jóval nagyobb a Jobbik támogatottsága. Ezen belül is főleg az elsőgenerációs, férfidomináns szakokon erős a párt, ilyenek az informatika, műszaki és agrárképzések. Vonáék még mindig a legfiatalabbak, a húsz év körüliek körében a legnépszerűbbek, de támogatói körük szélesedik, és olyan hallgatói csoportokban, illetve szakokon is megjelennek (például egészségügyi képzések), ahol eddig nem voltak divatosak. Összességében elmondható, hogy a korral és képzési szinttel felfelé haladva csökken a Jobbik népszerűsége, illetve nő az LMP-é.

A kormányzópártok megítélése jóval negatívabb, mint eddig bármikor. A Fidesz szavazóbázisa nem változott, csak zsugorodott: támogatóinak egyértelmű vonása a tradicionális vallásosság. Az egyházi középiskolákból kikerülő, illetve az egyházi felsőoktatásba járó fiatalok adják a párt legnagyobb szocializációs bázisát: körükben a Fidesz támogatottsága tartósan 50 százalék feletti. A vallásosság vízválasztónak tűnik, hiszen az LMP a nem vallásosak, a Jobbik pedig a maguk módján vallásosak körében a legnépszerűbb.

A kutatás egyik korábbi megállapítása volt, hogy a fiatalokat nem csupán a bulik és romkocsmák világa érdekli, hiszen ha a politika nem is annyira, de a közéleti, társadalmi témák erősen foglalkoztatják őket. Azóta a közéleti érdeklődés (53 százalék) alig, a politika iránti érdeklődés (27 százalék) viszont erősen lecsökkent, aminek az okát a kutatók egyértelműen az elmúlt időszak kormányzati korrupciós botrányaiban látják. Ezt támasztja alá, hogy a fiatalok szemében a „politika”szó minden eddiginél negatívabb kifejezésnek számít, amiről a korrupció, a hazugság, a csalás és Orbán neve ugrik be nekik elsőként. Úgy tűnik, a tüntetési hullám is lecseng, miközben az egyik legérdeklődőbb és legaktívabb csoportot mindmáig a Fidesz egyháziasan vallásos bázisa jelenti, ők a legoptimistábbak, és ők akarnak a legkevésbé külföldre menni.

A politika mind negatívabb megítélése összefügg a jelenlegi demokráciával való elégedetlenséggel, valamint azzal is, hogy nőtt azoknak az aránya (29-ről 32 százalékra), akiknek mindegy, milyen rendszer van, s ez független a pártpreferenciától. A szkeptikus hozzáállás mellett ugyanakkor erősödött a demokrácia iránti elkötelezettség (42-ről 47 százalékra), és különösen jó hír, hogy jelentősen, 29-ről 21 százalékra csökkent a diktatúrát bizonyos körülmények között elfogadók aránya.

„A miskolci általános iskolámból tíz emberből három él már csak odahaza, a többiek Németországban, Angliában, Skóciában élnek. Ők nem diplomásak, középfokú végzettséggel mentek ki. A középiskolai osztálytársaim között kisebb az arány, mert érettségi után mindenki diplomás lett, de közülük is 20 százalék külföldön él. Az egyetemi évfolyamtársaim között körülbelül 30 százalék az arány. Az én szakmámban pedig azok mennek el, akik budapestiek, illetve jobb anyagi körülmények közül jöttek, ők jobban vágynak külföldre. Aki vidékről került Budapestre, és a szülei nem diplomások, az általában elégedett azzal a fizetéssel, amit kap.” (Interjúrészlet, Édua, Bázel)

Általánosságban véve az anyagi helyzetüket és jövőjüket jobban ítélik meg a fiatalok, mint két éve, és mindössze egynyolcaduk jövőképe bizonytalan.  Ennek ellenére jóval többen terveznek közülük tartós külföldi munkavállalást (52 százalékuk), vagy akár külföldi letelepedést (37 százalékuk), mint korábban. Sőt, az egyetemisták kivándorlási potenciálja jócskán meghaladja a hazai 18–29 éves korosztály Tárki által mért migrációs hajlandóságát (40 százalék tartósan, 25 százalék végleg), ami Szabó Andrea szerint azt jelenti, hogy a legképzettebb réteg megy el, ami rendszerszintű, pótolhatatlan veszteséget okoz. Számuk az alapképzési szinttől a doktori felé haladva egyre nő, és a drága, osztatlan képzéseken, például az orvosi egyetemeken is jelentős. Fővárosi, értelmiségi hátterű, jó nyelvtudású, illetve külföldi tapasztalatokkal bíró hallgatóknál hatványozottabb a kivándorlási esély, de az elsőgenerációs értelmiségieknél is magas. Az ok mindenekelőtt anyagi jellegű.

Náluk is az a tendencia, amit a Tárki az össznépességre nézve megállapított, miszerint a 2010–2012 közti felfutást követő megtorpanás után tavaly óta tovább nőtt a külföldi munkavállalást vagy letelepedést tervezők aránya, ami jelenleg az 1993 óta mért legmagasabb értéket mutatja.

Az elvándorlási kedvet a pártpreferencia is befolyásolja: a leginkább elvágyódók a bizonytalan szavazók, az LMP-sek és a baloldaliak; valamivel kevésbé a jobbikosok (37 százalék); és legkevésbé a kormánypártok szavazói, bár nekik is a korosztályi átlagnál nagyobb részük, 29 százalékuk vándorolna ki. Ezen kívül a fideszesek és jobbikosok között van egy markáns, de szűkebb réteg, aki nemzeti és családi okokból nem szándékozik külföldre menni.

Szabó Andrea szerint egy elődeihez képest rendkívül racionálisan gondolkodó generációról van szó, amely mind pártválasztását, mind a jövőjét tekintve pragmatikus, maximálisan kihasználja a kereteit, de nem lépi át azokat, és nincsenek világmegváltó tervei.

Olvasson tovább: