Kereső toggle

Milyen erőt tulajdonítanak a Szent Koronának?

A korona hatalma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Szent Korona kalandos sorsa „jól jelképezi Magyarország és a magyar állam több mint ezeréves viharos históriáját” – írja Pálffy Géza történész, az MTA „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője legújabb könyvének bevezetőjében. A történelmi ereklyével kapcsolatban azonban nem pusztán a szakemberek részéről folyamatos az érdeklődés. A korona – ahogy a múltban is – ideológiai, államszervezési, legitimációs, sőt spirituális, misztikus szerepet is betölt sokak szemében.

A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona állami jelképi funkciójára épült a Szent Korona-tan, a magyar államjog fejlődésének egyik kiindulópontja. Ez a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a második világháború végéig.

A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona, és mint jogi személy a Magyar Államnak felel meg. A történelmi hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I. István magyar király a Szent Korona formájában fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Ezzel elkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek során a Magyar Királyság koronázási ékszeréből a magyar államiság jelképe lett.

A Szent Korona-tan a középkorban kialakult magyar hagyomány, mely a hatalom forrását a Szent Korona „testének” elképzelésével a király személyétől elválasztotta, és az uralkodótól függetlenítve jelenítette meg az államiság fogalmát. A Szent Korona „tagja” volt az uralkodó mellett a Magyar Királyság földje és uralkodó osztálya, ami a korai középkorban a bárókat jelentette (később a nemességet és köznemességet is). Az 1848-as jobbágyfelszabadítás nyomán már minden magyar állampolgár a „Szent Korona tagjává” vált, később pedig beleértették az ország területén élő nemzetiségeket is.

A Szent Korona-tan és a Szent István-i állameszme szerint a magyar királyok apostoli királyok, és nem úgynevezett „apostoli jellegű” királyok, mint például a német-római császárok voltak. Ez a különbségtétel azt jelenti, hogy a magyar királyok egyenrangúak Jézus Krisztus tizenkét legközelebbi tanítványával, a tizenkét apostollal, míg a német-római császár az apostoloknak és a pápának csak követője. Az apostoli magyar királyt a világ egyetlen Szent Koronájával koronázzák meg, így saját királyság(ai)ban egyházi-kormányzati szempontból egyenrangú a római pápával.

Az első világháború után kiépült Horthy-rendszerben a Szent Korona-tan adott ideológiai alapot a nemzeti-keresztény államberendezkedéshez, és segített ébren tartani a területi revízió reményét, ugyanis igazolta a Magyar Királyság jogos igényét a teljes Kárpát-medence feletti igazságos hatalomgyakorlásra. A Szent Korona-tanra építve egy olyan politikai berendezkedés működött, ahol a Szent Korona nem egy felkent királyon és a királynak alárendelt államszervezeten keresztül uralkodott, hanem ahol egy abszolút hatalommal rendelkező kormányzó a többpártrendszer ellenére évtizedekig meghatározhatta és megszabhatta az emberek mindennapjait. A nemzeti-keresztény alapokon álló, államhatalmat működtető elit elfojtott és üldözött minden más eszmét és világnézetet.

Eredetmítosz és sámánkorona

Napjainkban egyre inkább megfigyelhető, hogy az évszázadokon keresztül folyamatosan változó Szent Korona-tan keveredik és integrálódik a magyarok ősvallásának tartott sámánizmussal és a szkíta (szittya)-hun-magyar származást hirdető nézetekkel.

A szerteágazóvá vált misztikus Szent Korona-tan hívei szerint a Magyar Királyság Európa egyetlen archiregnuma, azaz „királyságok közötti első állama, főkirálysága”. Ez azt jelenti, hogy különbözik minden más európai nemzettől, mert a magyar nemzetet alkotó magyarság származása és eredettudata visszavezethető egészen a Vízözön korszakáig. Addig a Biblia által is megemlített Nimród sumér királyig, aki véleményük szerint a magyarok ősapja.

Nimródtól, az első királytól való közvetlen származás miatt, azaz a szkíta (szittya)-hun-magyar közös eredet miatt a Magyar Királyságot alkotó magyar nemzet isteni küldetéstudatot és felelősséget hordoz. Szerintük az ősi magyar nemzet az isteni örök igazság letéteményese a ma élő népek között, kiválasztott nép. A Szent Korona ennek a kiválasztottságnak az újszövetségi frigyládája. A Szent Koronának az állami berendezkedés csúcsán lévő jelenléte, sugárzása biztosítja Isten támogatását és védelmét az igazságos kormányzáson keresztül a Kárpát-medencében élő népek számára.

A magyarság így alapvetően nem etnikai csoport, hanem államot alkotó szakrális, erkölcsi közösség. Az isteni rendelés szerinti közösségi és állami irányításon keresztül megvalósulhat Isten uralma. Nincs szükség szakrális hierarchiára, elkülönült vallásfogalomra, mert a közösség és az állam sorsát irányítók személyén keresztül az Isten előtt vannak az államban élő emberek mindennapjai. Így kvázi az uralkodó eliten keresztül Isten uralma valósul meg a magyarok királyságában. A Szent Korona természetfölötti erejét és az Árpád-házi királyok szakrális kiválasztottságát és erkölcsi küldetését igazolja szerintük az uralkodóházból származó harminc szent, és még számtalan boldoggá avatott személy. II. Andrástól fogva a magyar királyok Jeruzsálem királyának címét is hordozzák, ami szintén a magyar királyok felelősségét, elsőségét és tekintélyét bizonyítja a keresztény világban.

A keletről érkező honfoglaló magyarok a Kárpát-medencébe történt letelepedésük előtt már találkoztak a kereszténységgel, ami összekeveredett az ősi „szkíta rítussal”. A Szent István által államvallássá tett római katolicizmus ezt az ősi hitet integrálta, elfogadta. A honfoglaló magyarok ősi vallásában élő ünnepeket, személyeket és mítoszokat átnevezve, más jelentéssel felruházva meghagyta (keresztfa-életfa, Istenanya – Istenszülő Nagyboldogasszony stb.). A misztikus Szent Korona-tan hívei szerint így a kereszténység előtti ősi magyar vallás nem a zsidó-keresztény kinyilatkoztatáson alapuló hamis istenkultusz, hanem olyan igaz istentiszteleti forma, ami Jézus Krisztusban nyert tiszta értelmet, miközben a belső tartalma nem változott.

Mindezekből egyenesen következik, hogy a magyarság, mint nemzet, és állama, az Apostoli Magyar Királyság történelmen átívelő harcai mögött a Jó és a Gonosz, a Sátán és Isten természetfölötti síkon zajló harca húzódik meg. A misztikus Szent Korona-tan mai híveinek világnézetében a magyarság ősi sámáni vallása összeegyeztethető az Ó- és Újszövetség hitével. Amikor a kettő között doktrinális összeütközést tapasztalnak, akkor azt a zsidó-keresztény kinyilatkoztatáshoz ragaszkodó emberek bibliahamisításának és az idegen érdekeket szolgáló történelmi egyházak klérusa részéről megnyilvánuló hatalmi ambícióval azonosítják. Így a Biblia kinyilatkoztatásaihoz ragaszkodó zsidókat és keresztényeket az Isten által kiválasztott magyar nép ellenségeinek tekintik.

A misztikus és ezoterikus koronaelméletek egyik legismertebb képviselője, Pap Gábor közvetlen összefüggésbe hozza a Szent Korona származását és kialakítását bizonyos szibériai sámánkoronákkal is. Tanításában a korona tetején lévő kereszthez a „szellemi antenna” analógiáját használja, amivel viselője a láthatatlanból tud jeleket venni. Ez az elmélet teljesen jól mutatja, hogyan lehet az ősi magyar vallást, a sámánizmust és a katolicizmust a magyar államiság első számú jelképén keresztül összegyúrni. Mások azt fejtegetik, hogy mivel a szakrális valóságban személyként lehet meghatározni a Szent Koronát, akkor szentként lehet tisztelni és működtetni is.

2012 márciusában nagy visszhangot váltott ki, hogy egy Budapestre látogató szibériai sámán engedélyt kapott arra, hogy szakrális táncot lejtsen az Országház kupolatermében kiállított, a magyar keresztény királyságot jelképező Szent Korona körül.

Régi-új szerep az ezredforduló után

A Szent Korona-tan évszázadok óta bevett változatának hirdetői szerint a magyarországi törvényesség alapja a koronához, mint szent tárgyhoz köthető történeti alkotmány, ami a 2011-ben elfogadott Alaptörvény Nemzeti Hitvallásába is bekerült.

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista »alkotmány« jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét. …

Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”

Ezekből a kijelentésekből az következik, hogy a törvényesség addig állt fenn az országban, ameddig a Szent Koronán alapuló alkotmány és törvények voltak érvényben, mert a Szent Korona uralkodott Horthy Miklós politikai rendszerén keresztül is. Így válik érthetővé, milyen óriási világnézeti akadálya van annak, hogy egy nemzeti-keresztény politikai gondoldású személy szembe tudjon nézni Horthy Miklós rendszerének azon, történelmileg letagadhatatlan bűneivel, amelyek a német megszállás időpontja elé estek.

Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor válik érthetővé a Szent Koronának a magyar törvényhozás épületébe, a Parlamentbe való áthelyezése 2000. január 1-jén. Az államalapítás tiszteletére rendezett Millenniumi év egyik záró eseményeként 2001. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén ezért szállították a Szent Koronát Esztergomba, ahol egy szertartás keretében megismételték azt az eseményt, amikor is a magyar államot jelképező Szent Koronát István király felajánlotta a Nagyboldogasszonynak.

A magyar nép második világháborúban való vétlenségét jelképező Szabadság téri emlékműhöz történő feltétlen ragaszkodás, a parlamenti kétharmad birtokában érdemi egyeztetés nélkül végigvitt új Alaptörvény, a Magyar Köztársaság nevének megváltoztatása Magyarországra, a miniszterelnök rezidenciájának a Budai Várba költöztetése mind egy-egy állomása annak a hosszú folyamatnak, aminek célja a Szent Korona uralmának helyreállítása a Magyar Királyság területén.

A Szent Korona uralmának megvalósulását az a több évszázaddal ezelőtti franciaországi felvilágosodással elindult folyamat törte meg, ami mára a nyugati típusú liberális jogállamban testet öltött politikai berendezkedéssel és a 20. századi két totalitárius diktatúra magyarországi kiépülésével teljesedett ki. Napjainkban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában működő, az állam és az egyház, valamint a hatalmi ágak szétválasztásán, a különféle szabadságjogokon alapuló demokratikus jogállam a Szent Korona-tan híveinek szemében az individualista, a felelősség terhe alól felszabadult, gátlástalan életmódot folytató, önmegvalósítást hirdető új világrenddel és erőkkel egyenlő. Mindenhol hirdetett álláspontjuk szerint ez a rendszer a Mammon szelleme által vezérelt embereknek, a nemzeteket kifosztó multinacionális vállalatoknak és bankoknak kedvez, akik minden szakralitást gyűlölnek. Ez az emberi felelősséggel és a szakralitással nem foglalkozó liberális demokrácia nem tudja elhozni az egyén boldogulását és a nemzet felemelkedését a magyar nemzeti keresztény gondolkodók szerint. Az új Alaptörvénybe ezért nemcsak az egyéneket megillető szabadságjogok, hanem az állampolgárok kötelességei is bekerültek.

Olvasson tovább: