Így rombol a füves cigi

A világ egyik legrangosabb idegtudományi szaklapja, a Nature Neuroscience is közölte a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak kutatási eredményeit. A dr. Katona István vezette kutatócsoport megállapította, hogy a marihuána pszichoaktív hatóanyagának (THC) hat napon keresztül tartó használata mintegy 85 százalékkal csökkenti az idegsejtek közötti kommunikáció finomhangolásáért felelős „antennák” számát.

A szinapszis egy mindössze tíz nanométeres struktúra az agyban. Ezen keresztül „beszélget” egymással az emberi agyban lévő mintegy 86 milliárd idegsejt. A tudósok régóta sejtették, hogy létezik az idegsejtek kommunikációjában egy visszacsatolási mechanizmus, mely leállítja az érintett szinapszist, ha túl sok információ érkezik onnan. A „kikapcsolás” úgynevezett jelmolekulák révén történik, amelyeket a szinapszisok receptorai érzékelnek. Ezek a jelmolekulák nagyon hasonlítanak a kannabisz pszichoaktív hatóanyagára, a THC-re, amely szintén képes aktiválni a receptorokat. Amikor valaki füves cigit szív, a THC elárasztja az agyát, és „elhangolja” az idegsejtek kommunikációját.

Azt viszont csak most sikerült bebizonyítani, hogy valóban eltűnik onnan a receptor. Ez a marihuánához való hozzászokás káros hatásainak tudományos bizonyítéka.

Mint Katona István, a kutatás vezetője elmondta, a vizsgálathoz egy speciális, a tudományos kutatások terén úttörő eszközre, úgynevezett szuperrezolúciós mikroszkópra volt szükség. Ez a találmány tavaly Nobel-díjat ért, bár még csak pár éves fejlesztésről van szó. Egy uniós pályázat megnyerésével az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetéhez került Európa első ilyen eszköze. Ennek segítségével egyszerre 6-8-10 fehérjét is lehet vizsgálni, megfelelő felbontásban. Ez áttörést jelent az idegrendszeri és mentális betegségek eredetének feltárásában is.

Nincs olyan, hogy könnyű drog

– mondja Pajor Tamás dalszerző, költő, a budapesti underground egykori emblematikus figurája
Mi a baj a könnyű drogokkal?
– Először is az, hogy nincsenek könnyű drogok, csak kemény drogok. A THC-t a pszichodrogok családjába sorolják, és ez szerintem nagyon is helyénvaló, hiszen az elmezavarhoz hasonló pszichotikus állapotot hozhat létre. Bár ez nem általános, a marihuánafogyasztók nem jelentéktelen hányada viszont tapasztal ilyeneket átmenetileg, és vannak, akiknél ezek a skizoid, pszichotikus tünetek állandósulnak. A legveszélyesebbek ma az úgynevezett kristályok, a metamfetamin-származékok, azok kegyetlenül kivégzik az embert. Nyilván ehhez nem hasonlítható a marihuána hatása, de a maga munkáját nagyon keményen elvégzi. A kábítószerek rendkívül agresszív behatolást jelentenek az emberi lélekbe. A THC is nagyon intenzív módosított tudatállapotot eredményez, ez nem olyan, mint amikor valaki megiszik két fröccsöt. Amikor azt mondják, hogy az alkohol is tudatmódosító, azt szoktam válaszolni, hogy egyrészt az európai kultúra megtanult vele valamelyest együtt élni, az alkohol nem fosztotta meg a civilizációt annak alapjaitól, amik például a család vagy a munkavállalás. Másrészt ha van egy rossz szokás, miért legalizáljunk mellé egy másikat is? Ma is igaz, hogy aki az igazi kemény drogok világa felé nyit, az THC-val kezdi. Ez az elmélet nem dőlt meg.
Hozzájárulhat-e egy magasabb művészi teljesítményhez a marihuána?
– Ha egy művészi kvalitásokkal rendelkező ember használ ilyen anyagokat, nem lesznek rosszabbak a kvalitásai, sőt, formabontóbb, bizarrabb dolgok is kijönnek belőle. De ezek nem jobbak, csak mások. A kultúra nem egzakt módon mérhető, ezért nem érdemes belemenni, képvisel-e többletértéket egy ilyen alkotás. A marihuánától senki nem lesz tehetséges, sőt, komoly esélye van, hogy tehetségét elherdálja és függővé válik.
Személyesen milyen hosszú távú hatásokról tud beszámolni?
– Figyelemzavart és érzelmi zavarokat eredményez, korábbi füvesek sokkal nehezebben dolgoznak fel olyan eseményeket, ami meg se kottyan másoknak. Ezenkívül komoly lelki traumákat okoz, sokkal sérülékenyebbé teszi az embert és növeli a paranoiára, kényszerképzetekre való hajlamot. Az ilyenek nehezebben tudnak uralkodni a képzelet öntörvényű – tehát nem hasznos és kreatív – működése felett, mely káros, figyelmet von el, akadályoz és nyomasztó.

„A kollégáim azért lepődtek meg, mert a biológiában egy 25-30 százalékos változás is nagyon fontos, ebben a kísérletben pedig a receptorok 85 százaléka eltűnt. A teljes helyreállás pedig hat hetet vett igénybe” – fogalmazott a professzor. A kísérletben – amely a kannabiszkutatók standard modellje évtizedek óta – az egerek hat napon keresztül kaptak THC-t. Tekintve, hogy a legnépszerűbb európai fesztiválok körülbelül ennyi ideig tartanak, Katonáék a jelenséget „rockfesztivál-paradigmá”-nak becézik. A kutatókat a kísérlet végén sokkolta, hogy a ’90-es években jellemző, a mainál alacsonyabb, 3-4 százalékos THC-tartalmú kannabisztermékek is szinte teljesen lesöpörték e kulcsfontosságú szabályozó fehérjéket az idegvégződésekről.

A THC agyra gyakorolt hatásaival kapcsolatban a kutatásvezető elmondta: ők rágcsálókon kísérleteztek, és az, hogy a THC pontosan mit okoz az emberben, függhet a marihuána típusától, a használat gyakoriságától, sőt még a fogyasztó genetikájától is. Egy korábbi amerikai kutatás során olyan kannabiszfogyasztók agyát vizsgálták, akik 10-12 éven át napi 10 füves cigit szívtak, és kiderült, hogy bizonyos agyterületeiken jelentősen csökkent a receptorok száma. Ilyen agyterület például a hippokampusz, mely a tanulásért, memóriáért, az információk lexikonszerű tárolásáért felel.

És hogy miért okoz mégis kellemes hatást a füvezés? Az agyban van egy jutalmazó rendszer, mely az energiaigényes tevékenységek folytatására ösztönöz. Ennek az egyik kulcsa a dopamin, ezt szokták boldogsághormonnak nevezni, pozitív élmény hatására ez szabadul fel az ember agyában. A dopamint termelő sejtek általában „gátlás” alatt vannak. A kannabisz azonban lekapcsolja a gátló idegvégződéseket, így a dopamin elönti az agyat. Katona István megjegyezte, a drogok „alattomossága” éppen ez: minimális energiabevitellel óriási hamis jutalomérzetet keltenek. A dopamin ráadásul megerősíti a viselkedés során éppen aktív szinapszisokat, vagyis az agyban rögzül az a bizonyos viselkedés. A drogfüggőséget éppen azért nehéz gyógyszerrel kezelni, mert nem lehet az összes„emléknyomot” kiradírozni az agyunkból, az a személyiségünk elvesztését jelentené. A dopamin felszabadulásával járó viselkedések pedig beleégnek a személyiségbe, mint egy ösztönös cselekvés, mely még a táplálkozási ösztönt is felülírja esetenként.

Ez a magyarázata annak, hogy a kannabisztól is ugyanúgy függővé lehet válni, nem véletlen, hogy a rendszeres használók 9 százaléka függő. Általában a szenvedélybetegséget okozó anyagokra is igaz, hogy akik kamaszkorban kezdik, azok jóval nagyobb veszélyben vannak: 50 százalék eséllyel válnak függővé. Ennek az az oka, hogy 21 éves korig zárul le a szinapszisok fejlődési stádiuma például a homloklebenyben, ahol a döntéshozatali központunk is van. Tehát, ha valaki 14 éves korától kezdve heti rendszerességgel sörözik, akkor az agy végleges struktúrája úgy alakul ki, hogy ez a szokás „beég” oda.

Katona István ugyanakkor nem ellenzi a THC orvosi használatát, bár óvatosságra int. Ezt egy Charlotte nevű kislány esetével magyarázza, aki egy mutáció által kiváltott betegség miatt heti 300 epilepsziás rohamtól szenvedett, és egyik hagyományos gyógyszer sem működött nála. A gyermek anyja hallott arról, hogy a kannabisznak lehet görcsoldó hatása. A kannabisz hatására a lány rohamainak száma havi háromra csökkent. Miután elterjedt a szenzációs hír a médiában, több száz család Coloradóba utazott, ahol legális a kannabisz, de kiderült, hogy csak néhány gyereknél használt ugyanez a kannabisz törzs – sajnos volt, akinek rosszabbodott is az állapota. Közben ezek a családok otthagyták a klasszikus gyógyítási útvonalat és a korábbi egzisztenciájukat is.

Katona szerint életveszélyes az a hiedelem, hogy a marihuána csodaszer, és mindenre jó. Logikailag ugyanúgy kell kezelni, mint bármilyen más gyógyszert: csak arra a betegségre és abban a dózisban, amelyben igazolt a hatékonysága. Napjainkban elismert, hogy – tízszeres hígítású, gyógyászati dózisban – használható a multiplex sclerosis kezelésében, fájdalomcsillapítóként végső stádiumban lévő AIDS-es és rákos betegeknél, valamint hányáscsillapítóként és az anorexia ellen is. Ennek az a magyarázata, hogy feltehetőleg sokkal több THC-receptor van azokon az idegsejteken, melyek szabályozzák ezeket a jelenségeket.

A drogliberalizációval kapcsolatban a professzor hangsúlyozta: az, hogy mi legális, az adott közösség döntése, és nem a biológusoké. A legutóbbi tanulmányuknak szerinte két fő üzenete van. Az első, hogy nem mindegy, mekkora dózisban jut THC az ember szervezetébe. „Senki nem akarja, hogy egy finomhangoló receptor eltűnjön a szinapszisairól. A legtöbb ezzel foglalkozó szakember visszasírja a hippikorszakot, amikor 1-2 százalék volt a füves cigi THC-tartalma, akkor terjedt el az a nézet, hogy ez egy veszélytelen anyag. Ma 10-13 százalék között van a THC-tartalom, és erre egyetlen kutató sem mondja azt, hogy hasznos. Több olyan, a szakirodalomban leírt esetről tudunk, hogy 20-30 százalékos kannabisz hatására emberek levágták a nemi szervüket, vagy öngyilkosok lettek egy pszichotikus paranoiás roham következtében” – mondta Katona István.

A másik fő üzenet, hogy az általuk vizsgált molekuláris folyamat egerekben visszafordítható, hat hét után helyreáll a receptorok száma. Ugyanakkor más, embereken végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a tanulásért és emlékezésért felelős hippokampuszban néhány hét után még nem állt helyre a receptorszint, és ezzel párhuzamosan a vizsgálati időszak alatt több olyan értelmi képesség teljesítménye romlott, aminek a kódolása a hippokampuszban történik.