Kereső toggle

Házassági problémák

Repedeznek a társadalom tartópillérei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tartós párkapcsolat nélkül élők aránya Európában lassan eléri, Magyarországon már meghaladja a házasságban élőkét. Ugyanakkor még mindig a házaspároknál születik a gyerekek többsége. A kutatók szerint a családformák változása és a népességfogyás modernizációs tendencia, ami évtizedekkel ezelőtt Nyugat-Európában kezdődött el, fáziskéséssel érkezett ide, és aligha lehet visszafordítani.

Európában az ötven év alattiak egyre kisebb része, jelenleg alig fele él házasságban, viszont a gyermekek közel négyötödét ők nevelik. Ez azt igazolja, hogy még mindig a tradicionális családi állapot, azaz a házasság biztosítja leginkább a társadalom számára az utódvállalást – derül ki Utasi Ágnes Állandó partner nélkül Európában című értekezéséből, amely a European Social Survey 2008-as adataira támaszkodik. A házasságkötések csökkenése tehát összefügg a születésszámok csökkenésével, illetve a házasságon kívül születő gyerekek számának növekedésével, ami korántsem éri el a házasokra jellemző termékenységet. Magyarországon 2013-ban az újszülöttek 46 százaléka született házasságon kívül, ami nemzetközi viszonylatban nem is kirívó arány.

Hazánkban a rendszerváltás előtt még a harminc év alattiak 90 százaléka házas volt, de a kilencvenes években elindult a házasságkötések háttérbe szorulása. Először a jómódú, jól képzett, önálló egzisztenciával bíró nagyvárosi harmincasok körében ütötte fel a fejét a szingliség – pontosabban a halogatás –, de ma már a jelenség Utasi szerint az egész harmincas korosztályra, sőt a fiatalabbakra és az idősebbekre is kiterjed, anyagi helyzetüktől függetlenül. Ebben modernizációs, nyugati tendenciát lát, többek közt előretörő emancipációt, individualizmust, fogyasztói értékrendet, az erkölcsi normák fellazulását, a társadalmi és gazdasági viszonyok átalakulását. A ritkább házasságkötés átlagéletkora Európa-szerte kitolódott a harmincas évekre, és többnyire tartós együttélés előzi meg.  

„Sajátos, ellentmondásos társadalmi értékpreferenciát jelez, hogy miközben az európai országok többségében a meleg párok küzdenek partnerkapcsolatuk hivatalos házasságkötésként való elismeréséért, a hetero partnerek alig törődnek az állandó partnerkapcsolat hivatalos formáival” – jegyzi meg a szociológus. Megállapítása szerint nemcsak a házasságkötések száma csökken, de tartós párkapcsolatok is egyre nehezebben alakulnak ki: az állandó partnerkapcsolat nélkül élők magas aránya (átlag 41 százalék) ma általános jelenség az európai civilizációban. Érdekes módon ebben a jelentősen eltérő kulturális és vallási gyökerekkel bíró társadalmak között nincs nagy különbség. Az egyedülállók aránya Oroszországban, Svájcban és Nagy-Britanniában kirívóan magas (50 százalék), míg Dániában és Törökországban viszonylag alacsony (30 százalék).

Kortünet, hogy állandó partnerkapcsolat nélkül is jelentős arányban születnek gyerekek, amit Utasi az erkölcsi normák változásával magyaráz. Magyarországon a korábbi kapcsolatból származó gyermek a harmincas nők 19, uniószerte 15 százalékánál van jelen – az egyedülállók az összes gyermek 10 százalékát nevelik. Ha a hivatalos családi állapotot vesszük, Magyarországon az özvegyek a házasokkal hasonlóan magas arányban nevelnek gyerekeket (72 és 80 százalék), míg ez a regisztrált élettársak 52, az elváltak 58, a volt élettársak 28 százalékára jellemző. Gyermektelenség szempontjából a fővárosi és a magasan iskolázott nők a legveszélyeztetettebbek.

Mind a magyar nők, mind a férfiak körében magasabb az állandó partner nélküliek aránya, mint az európai átlagban, amit többnyire a rendszerváltás óta tartó labilis társadalmi-gazdasági viszonyokkal magyaráznak. Spéder Zsolt demográfus számításai szerint a kilencvenes évek közepén a születések visszaesése mögött még egyértelműen a halogató, kiváró magatartás dominált, viszont 2004 óta már kimutatható a gyermekvállalási kedv csökkenése is. A gyermektelenség tömegessé válása együtt jár annak társadalmi elfogadásával, s a tendenciára a gazdasági válság csak ráerősített. Dávid Bea és Albert Fruzsina szociológusok kutatása azt tükrözi, hogy még a mai huszonévesek szülei is, akik pedig tradicionális életutat jártak be – a családalapítást az anyagiak elé helyezve –, maguk is támogatják gyermekeik fordított értéksorrendjét.

Utasi szerint a társadalmi-gazdasági folyamatok Európa-szerte az emberi kapcsolatok beszűkülését, a párkapcsolatok kiüresedését idézik elő, s úgy tűnik, az európaiak ehhez a maguk módján alkalmazkodnak. Legalábbis az adatok azt mutatják, hogy az állandó párkapcsolat nélkül élők közérzete nem sokban tér el a tartós kapcsolatban élőkétől. Ez az egyedülállók intenzívebb társadalmi életével és baráti kapcsolataival éppúgy indokolható, mint a párkapcsolatok átalakulásával.

 

Gyermektelen magyarok

Magyarországon a 15 évesnél idősebbek körében 2004-ben szűnt meg a házasságban élők addigi többsége, és azóta a nem házas népesség túlsúlya egyre erőteljesebb. A házasságkötések száma – az első világháborús évektől eltekintve – 2010-ben érte el mélypontját, akkor 35500 pár állt az anyakönyvvezető elé. A csökkenés az azt követő években megállt, és lassú emelkedés kezdődött: a házasságkötések száma 2013-ban 36 900-ra nőtt – derül ki a KSH Magyarország 2013 című kiadványából. Az összegzés szerint európai tendencia az élettársi kapcsolatok arányának növekedése, éppúgy, mint a gyermekvállalási életkor kitolódása. Évtizedeken át a 20–24 éves nők vállalkoztak a legnagyobb arányban az anyaságra, az 1990-es évek közepétől azonban már a 25–29 évesek, 2010-től pedig a 30-as éveik elején járók. A mai szülőképes korú nők 44 százaléka gyermektelen. Elsősorban a 25-34 éves gyermektelen nők száma nőtt 1990 óta – mintegy háromszorosára.
 

Befékezett népesedés

Thomas Malthus (1766–1834) angol nemesi családból származó demográfus a Tanulmány a népesedés törvényéről című munkájában dolgozta ki a népességnövekedés hatásairól szóló elméletét. Benjamin Franklin egyik 1751-es, a népességszaporodást jótékonynak feltüntető esszéjére reagálva arra jutott, hogy a népesség jelentős mértékű növekedése nyomán élelmiszerhiány keletkezhet, ami miatt éhínségek, háborúk, járványok törnek ki, amelyeket „biztos fékek”-nek nevezett. Értekezésében egy másik lehetőséget is felvázol, amit „megelőző féknek” nevez. A családtervezés és önmegtartóztatás útját, amikor a családapa inkább azt választja, hogy kis családja legyen (2-3 gyermek), akiket taníttathat, elláthatja őket, ahelyett, hogy 6-8 éhes szájat kellene etetnie. Malthus arra a következtetésre jut, hogy mivel mindenképpen életbe lép valamelyik fék, jobb tudatosan használni a „megelőző féket”, és nem vállalni sok gyermeket. Annak ellenére, hogy Malthus nem vette figyelembe, hogy a mezőgazdasági termelés hatékonyságát a technológiai innováció megnövelheti, mindmáig hallani olyan véleményeket, amelyek a malthusi szemléletet tükrözik.
Az emberiség szaporodásának gyors növekedését korlátozó törekvések új lendületet vettek Paul Ehrlich biológus, a Stanford Egyetem professzorának A népességbomba című 1968-as könyvével. A könyv azzal a felütéssel indul, hogy az emberiség táplálásáért folytatott küzdelmet már elvesztettük. Ehrlich szerint, mivel szemben a más energiaforrásokkal helyettesíthető fosszilis tüzelőanyagokkal, az ivóvíz nem pótolható semmi mással, az emberiség létszámának robbanásszerű növekedése meg fog állni. Egyúttal szintén összekötötte a népesség számának kérdését jogi hiányosságokkal. „A népességprobléma megoldása nem fogja megoldani a rasszizmus, szexizmus, vallási intolerancia, háború, gazdasági egyenlőtlenség problémáit. De ha a népességproblémát nem oldjuk meg, a többit sem fogjuk” – vélekedett. Ehrlich a megoldást a népességszabályozásban látta.
Nem tudományos alapon ugyan, de a Mátrix című kultuszfilm főgonosza, Smith ügynök is problémásnak tartja az emberiség „túlszaporodását”: „Minden emlős kialakít egy egyensúlyt a környezetével, de az ember nem. Az ember addig szaporodik, míg minden erőforrást felemészt, majd továbbterjed. Egyetlen más szervezet követi csak ugyanezt a mintát: a vírus. Az emberiség egy betegség, a föld rákja”.
A Mátrix előtt is megjelent már az utópisztikus irodalomban a túlszaporodás „problémaköre”. A sci-fi regényeiről ismert Isaac Asimov szerint a demokrácia, az emberi méltóság, a kényelem és az illem nem élheti túl a túlnépesedést, mivel azáltal az emberi élet értéke a megszűnésig csökken, és az egyén nem fog számítani többé. Aldous Huxley Szép új világ című disztópiájában az eljövendő globális diktatúra fenntartásának egyik kulcsaként említi az emberi szaporodás kiiktatását és a központilag irányított reprodukciót.
A könyvben Malthusról nevezik el a fogamzásgátlás eszközeit és módszereit.
A túlnépesedést több híres személyiség is az emberiség legfőbb problémái közé sorolja. Fülöp herceg, az angol királynő férje egy nyolcvanas évekbeli interjújában arról nyilatkozott, hogy ha reinkarnálódhatna, akkor egy halálos vírusként szeretne visszatérni, hogy hozzájáruljon a túlnépesedés problémájának megoldásához. A Természetvédelmi Világalap (WWF) alapítója, Sir Peter Scott úgy vélekedett a veszélyeztetett fajok megmentéséért folytatott küzdelmükről, hogy „kudarcot vallottunk, egy fajt sem sikerült megmentenünk. Bárcsak az összes pénzt óvszerre költöttük volna, talán valami jót tettünk volna.”
A népesség növekedésének szabályozása a 20. század második fele óta egyre inkább a filantróp kezdeményezések körébe tartozik. John D. Rockefeller III 1952-ben alapította meg a Population Councilt (Népesség Tanács). Tevékenységei főleg a családtervezési szolgáltatások és fogamzásgátlási eszközök köré csoportosulnak. Kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetnek a fiatal szakembergárda kiképzésére, kutatás-fejlesztésre, így a megalapítás után tizennégy évvel arra a szintre jutottak, hogy egyetlen nemzetközi projektjük során több mint egymillió nő részesült a kívánt terhesség utáni „családtervezési eljárásban”.
Az alapítvány támogatói között olyan (cég)neveket találunk, mint a Hewlett Packard, a Ford, Warren Buffet és Bill Gates, akik dollármilliókat áldoznak a szexuális nevelés és a családtervezési programok támogatására. Gates a kulturális, tudományos és politikai elit egyik találkozóján, a 2010-es TED-konferencián úgy fogalmazott: „A világon ma 6,8 milliárd ember él, és ez a szám a 9 milliárd felé tart. Ha sikerrel járunk az új oltások, egészségügy, reproduktív egészségi szolgáltatások terén, ezt a számot talán 10 vagy 15 százalékkal is csökkenthetjük”. Felesége, Melinda egyik fő profilja a női fogamzásgátlás elérhetővé tétele, különösen azokban a kultúrákban, amelyeket tradicionálisan nagy családok alkotnak.
A 20. század nagy tanulsága viszont, hogy a népességszám drasztikus növekedése mégsem hordozza magával a járványok szaporodását – sőt, azok drasztikusan visszaszorultak. A kialakult konfliktusok is inkább politikai és vallási okokra vezethetőek vissza, mintsem az erőforrások allokációja körüli nézeteltérésre. (Kocsor Dániel, Király Dániel)

Olvasson tovább: