Kereső toggle

Terrorveszély Pakisztánban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

December 16-án egy tálibokból álló terrorcsoport rajtaütést hajtott végre egy katonai iskolán Pesavárban. Mindenkire tüzet nyitottak odabent, a vérengzésben 145-en vesztették életüket, főleg diákok. A brutális mészárlás felrázta a közvéleményt, országos szintű megtorlások vették kezdetüket.

Megy le a nap Pakisztán Khyber Pakhtunkhwa (KPK) tartományában. Makori közelében állunk az afgán határtól 70 kilométerre. Egy dombra kellett felmásznunk, hogy még időben tudjuk fotózni a magyar MOL Group központi finomítóját. Nem vezetett felfelé rendes út, a kecskepásztorok ösvényén mentünk felfelé, kerülgetve az aktív kecskeforgalom jeleit.

A hegy tetején beton megfigyelőpontok álltak és egy apró imaház.

Az egész környéket be tudtuk látni, a füves lankákat, a szemközti dombokat. Jól látszottak a finomító őrlángjai a távolban.

Fegyveres őrök kísértek minket.

A tartomány korántsem biztonságos ugyanis. A pakisztáni kormány által létrehozott úgynevezett határmenti rendőrség (Frontier Constabulary) géppuskákkal felszerelt egységei voltak velünk – ők látják el az országban megmaradt egyetlen multi, a MOL védelmét is, akik több kúttal és persze a finomítóval vannak jelen a tartományban. Ennek az egységnek a feladata egyébként – a hadsereg mellett – a rend fenntartása a régióban.

Ami korántsem könnyű. Tekintve, hogy az afgán–pakisztáni határt vonalzóval húzták annak idején, a mai napig rendszeresek a területi villongások a két ország között. Előfordul, hogy az afgán határőrség véletlenül Afganisztánhoz csatol néhány falut a határon, és vice versa. Itt mindenki pastu nyelven beszél, a falusiakat pedig nem igazán érdekli, hogy éppen melyik országhoz tartoznak.

A közbiztonság egyébként siralmas. Külföldiként minden, csak nem életbiztosítás a környéken egyedül elcsatangolni. A túszejtés ugyanis a legnagyobb biznisz az olaj után a határvidéken, egész csoportok szerveződtek köré. Cserélgetik az elraboltakat, akik nem feltétlenül csak nyugati külföldiek, hanem bárki, akiről úgy gondolják, hogy a családja ki tudja érte fizetni a váltságdíjat.

Ezért jött velünk négy géppuskás őr a domb tetejére. Vigyáztak ránk, amíg fotóztunk. A rendőrök mindegyike, akiket kérdeztem a biztonsági helyzetről, azt nyilatkozta a Heteknek, hogy hála a hadsereg terrorellenes hadjáratának Észak-Vazirisztánban, a tálibok harci ereje és befolyása jelentősen csökkent mind a tartományban, mind a tartománnyal határos törzsi területeken.

Ezeket az elképzeléseket zúzta ripityára a pakisztáni tálib Tehrik-i-Taliban Pakistan (TTP) merénylete Pesavárban. Biztosan ők követték el. Már a merénylet másnapján sajtónyilatkozatokban több tálib vezető is éltette a mészárlást, mint jogos bosszút a légierővel, drónokkal és tankokkal végrehajtott észak-vazirisztáni hadműveletért. Pesavár egyébként a KPK tartomány egyik legnagyobb városa. A MOL Group több dolgozója is onnan származik.

Egy komoly belviszály vége

Szörnyű ilyesmit leírni, de nagyon úgy tűnik, hogy a mészárlás nagy politikai nyertese nem más, mint az ország jelenlegi miniszterelnöke, Naúáz Sárif és pártja. A miniszterelnök ellen ugyanis 2014 augusztusa óta tüntetett a fél ország, azzal vádolva az uralkodó elitet, hogy elcsalták a választásokat, valamint hogy a hatalmi pozíciókat az elnök a saját családjának tagjaival tölti fel. Ez utóbbi egyébként elég nyilvánvaló.

Az ellenzék az ismert krikett-szupersztár, Imrán Khán mögé sorakozott fel, aki pártot is alapított Pakistan Tehreek Insaf (PTI), magyarul a Pakisztáni Mozgalom az Igazságért néven. 2014 novemberének végén, amikor az országban voltam, volt szerencsém látni az egyik legnagyobb PTI-tüntetést a fővárosban, Iszlámábádban. Mivel a rendőrség és a hadsereg nagy erőkkel biztosította a parlament előtti helyszínt, komolyabb incidensre nem került sor.

Egy konténer tetejéről néztem végig Imrán Khán beszédét, aki biztosította híveit arról, hogy a végsőkig kitartanak, és addig el nem mennek, amíg a kormányfő le nem mond, és ki nem írják az új évközi választásokat.

Érdemes megjegyezni, hogy a pakisztáni hadsereg sosem arról volt híres, hogy nem vesz részt az ország belpolitikai életében, ezt a lassan fél éve tartó tüntetéssorozatot azonban nem bántották, dacára annak, hogy a miniszterelnök többször is felszólította a rendfenntartó erőket arra, hogy avatkozzanak közbe. Imrán Khán ellen is körözést adtak ki, azzal vádolva a politikust, hogy erőszakra buzdította híveit, és emiatt támadták meg az egyik televízió épületét. A vádból persze nem lett semmi.

Shibli Fáráz, a PTI iszlámábádi alelnöke úgy nyilatkozott a Heteknek, hogy a párt programja és célkitűzései sikeresen szólították meg az ország fiataljait, akik fuldokolnak a korrupcióban, és reformokra vágynak. Arra a kérdésünkre, hogy mi történne akkor, ha a kormányfő engedne a követeléseknek, Fáráz nem tudott konkrét választ adni – elképzelhetetlennek tartotta. Erre a lehetőségre persze sor sem került. Alig három hétre az iszlámábádi tömegtüntetés után történt a mészárlás Pesavárban, abban a tartományban, amely a PTI legnagyobb bázisa Pakisztánban. Válaszul a mészárlásra Imrán Khán december 17-én bejelentette, hogy pártja befejezi a tüntetéseket az országban, és leül a miniszterelnök által összehívott összpárti konferencián, melyet a terrorizmus elleni harcnak szenteltek.

Ellenzéki kényszerpálya

Khánnak más választása nemigen volt. Bár a korrupcióellenes harci szlogenek gyakran elhomályosították egyéb politikai elképzeléseit, azt lehetett tudni, hogy a volt krikettjátékos egészen jó kapcsolatokat ápol a pakisztáni tálibokkal.

Mielőtt a kedves olvasó konspirációkba merülne, ezt úgy tessék érteni, hogy a tálibok nem támadták meg a területeiken áthaladó „Azadi” (szabadság)-meneteket, sőt Khánt „tisztességes és nem liberális” politikusként értékelték, aminek egyenes ágú következménye lett, hogy őt kérték fel, hogy közvetítsen köztük és a kormányzat között.

Khán jó kapcsolatát a tálibokkal és a hadsereggel az magyarázza, hogy az ellenzéki vezető több nyilatkozatában is mélységesen elítélte az Egyesült Államok által vezetett „háborút a terror ellen”, és azt sürgette, hogy Pakisztán lépjen ki a koalícióból, és kösse meg saját békéjét a tálibokkal, akik „amíg amerikai parancsra működik a pakisztáni hadsereg, nem fognak békét kötni”. Ezzel a nézetével – forrásaink szerint – sok magas rangú pakisztáni katonai döntéshozó is egyetértett.

A kormánypárt Khán ilyen nyilatkozatai miatt hamar ráragasztotta a „tálib khán” gúnynevet, de ennek a pesavári mészárlás adott új jelentést. A mészárlás után ugyanis a pakisztáni közhangulat olyan szinten vált tálibellenessé, hogy bárki, aki ki meri ejteni a száján, hogy esetleg a tálibokkal tárgyalni kellene, hamar a periférián találhatja magát. A PTI kényszerpályára került, a terrorellenes harc jegyében pedig gyakorlatilag minden diktátumot el kell fogadnia, melyet Sárif miniszterelnök ad.

A kormánypárt sem késlekedett kihasználni a közhangulatot. A miniszterelnök utasítást adott a terrorizmus vádjával halálra ítéltek – eddig felfüggesztett – ítéletének végrehajtására, melynek egyenes következménye lett, hogy a nagy börtönök, például a fajszalábádi börtön udvarán tömegével lógnak az akasztott elítéltek.

A napokban elkészült a terrorizmus elleni harc forgatókönyve is. Erről egyelőre annyit lehet tudni, hogy egy közös afgán–pakisztáni hadművelet során akarnak újabb csapásokat mérni a hegyekben, a két ország határán rejtőzködő tálibokra. A korrupciós vádak elhallgattak az országban. A kérdés csupán az: meddig marad meg a hirtelen létrejött, törékeny egység, és várhatóak-e sikerek egy olyan hadművelettől, melyet a tömegeket mozgató és a miniszterelnök elmozdítását követelő ellenzék alapvetően ellenez?

Egy bizonyos. A pakisztáni határon jelentős katonai erők fognak felvonulni.

 

Gyász Pesavárban

A december 16-án a pesavári katonai iskolában meggyilkolt gyerekek többségének a szülei a pakisztáni hadsereg tisztjei. Bár nem új keletű, hogy a terrorista csoportok civileket támadnak, de politikai elemzők szerint a célzottan gyerekek ellen elkövetett támadások arra utalnak, hogy a terrorcsoport etikai határai ismét egy szinttel lejjebb csúsztak. Az egyre durvább és kegyetlenebbé váló terrorakciók hátterében az állhat, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet, mely Irak és Szíriai jelentős része felett szerzett ellenőrzést 2014-ben, a hozzá köthető hír- és közösségi portálokon nyíltan terjeszti brutális működését, kegyetlenkedéseit a civil, nem szunnita muszlim lakossággal szemben. Több politikai elemző úgy látja, hogy az etikai határok lesüllyedésében az is közrejátszik, hogy a többi iszlamista csoport is követni próbálja az Iszlám Államot, illetve versenyezni akar vele.

 

MOL-jelenlét

A magyar MOL Group pakisztáni leányvállalata az állami vállalatok mellett az egyetlen Pakisztánban, mely kőolaj- és földgáz kitermeléssel és finomítással foglalkozik. A MOL jelenléte olyan erősen észlelhető az országban, hogy például Iszlámábádot a cég látja el földgázzal. A cég több közösségi projektet is finanszíroz a KPK tartományban, benne voltak a tartományon keresztül vezető Kushalgari híd építésében, de több faluban is finanszíroznak orvosi, közösségi programokat. A cég napi bevételét 3 millió dollárra becsülik. Az afgán határon található Makori Központi Finomító Egység inkább hasonlítható egy erődhöz nagy falaival és őrtornyaival. Az itt dolgozó munkásokra 4 szakasz különlegesen képzett rendőrségi egység, a határmenti rendőrség (Frontier Constabulary) vigyáz. A MOL Group a lehető legszigorúbb biztonsági előírások betartásával operál a vidéken.

Olvasson tovább: