Kereső toggle

A kiborgoké a jövő?

Kiterjesztett valóság a totális kontrollért cserébe

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több tavalyi évértékelőben is azt olvashattuk, hogy ismét közelebb kerültünk a valóság és a sci-fi közötti határvonal elmosódásához. Az okostelefonok és táblagépek ma már tömegek számára elérhető eszközök, és számos olyan termék áll fejlesztés alatt, amelyek még mélyebben integrálják a technikát a hétköznapi életbe: az okosvilla például szól, ha túl gyorsan eszünk, az okospohár emlékeztet, hogy többet igyunk, csuklópánt méri a vérnyomásunkat vagy más egészségügyi jellemzőnket.

Ezek többsége mind hasznos eszköz, de a technológia ilyen mértékű behatolása a privát szférába hordoz bizonyos veszélyeket is: alapvetően alakítja át az emberek gondolkodásmódját, a kapcsolatokat, sőt, társadalomformáló hatásuk is igen jelentős. Gondoljunk csak azokra a fiatalokra, akik inkább a Facebookon múlatják az időt délutánonként a személyes találkozások helyett, vagy az Uberre, ami átalakítja a taxizás világát. Közben pedig észrevétlenül hozzászoktatnak bennünket az állandó megfigyeltséghez, azáltal hogy eszközeink a legjelentéktelenebb hétköznapi cselekedeteinkről is „jelentést küldenek” egy távoli számítógépre.

Erre érzett rá néhány francia diák, akik az Omnisense nevű nyári projektjük keretében felvázoltak egy lehetséges jövőképet. Víziójuk szerint egy olyan új korszak előtt állunk, ahol a magasabb szintre felemelkedő elit be van kötve egy globális digitális rendszerbe. Cserébe kiterjesztett valóságot kapnak a csatlakozók, akik egyúttal a rendszergazda szenzoraivá is válnak, aki a rendszernek köszönhetően majd mindent lát. A koncepció legfőbb érdekessége az, hogy nem áll messze a megvalósíthatóságtól.

Az Omnisense képzeletbeli világának központi eleme az O+ egység, amelyet a csuklónál kell a bőr alá beültetni, hogy ezáltal saját maga „továbbfejlesztett verziójává” válhasson az ember. Ezután nem csupán a körülötte lévő valóságot lesz képes érzékelni, hanem a hálózat tudásával és érzékeivel is rendelkezik. Többek között olyan ez, mintha a fizikai világ egyben egy közösségi hálózat volna, ahol egy egyszerű kattintással megnézhetjük valakinek a profilját, és erőfeszítések nélkül kinyomozhatjuk a múltját.

Nem is annyira sci-fi

Az emberek többségét egyelőre valószínűleg nehéz lenne meggyőzni, hogy csatlakozzon egy ilyen rendszerhez, pedig közel állunk hozzá, hogy a fentebb leírtak – még ha kicsit más formában is – a mindennapok részét képezzék. (Valószínűleg a projekt ötletgazdái is ebből indultak ki.) Az okostelefonoknak köszönhetően mára már elfogadottá vált, hogy egy folyamatosan online készülék a személyes szféra állandó részét képezi, és ahhoz is hozzászokhattunk, hogy a web segítségével szinte bármilyen információhoz azonnal hozzáférhetünk.

További, az Omnisense megvalósulását elősegítő újítások pedig a küszöbön állnak. A hordozható kütyük (angolul wearable tech) elterjedése ismét át fogja formálni a mindennapi életet, egyes eszközök állandó részét fogják képezni a hétköznapoknak. Ráadásul a hordozható kütyük az információ megjelenítése és gyűjtése szempontjából is jelentős újításokat hoznak majd. Ott vannak például az okos szemüvegek (mint például a Google Glass), melyek lehetővé tehetik a kiterjesztett valóság szó szerinti megvalósulását (arról nem is szólva, hogy új fejezet nyílik a megfigyelés és lehallgatás történelmében). A korábban már említett intelligens csuklópántok, illetve okosórák egyik fő újítása, hogy számos egészségügyi szenzort tartalmaznak, amelyekkel például mérhető a pulzus vagy a vér oxigéntelítettségi szintje.

Adatvédelmi szempontból kérdéses, hogy az adatok hol lesznek tárolva, kik használhatják majd fel és mire. Hasonlóan aggályos eljárásokkal már ma is találkozhatunk: az egyre olcsóbbá váló DNS-szekvenálás esetén számos cég továbbértékesíti ügyfelei adatait. Ez a ma ártatlannak tűnő gyakorlat később akár komoly anyagi vagy egyéb hátrányt jelenthet: például drágábban elérhető egészségügyi biztosítást vagy bizonyos álláslehetőségekről való kényszerű lemondást, annak ellenére, hogy a DNS elemzése alapján nem lehet százszázalékos következtetéseket levonni.

A kiborgok már köztünk élnek

Az intim szféra veszélyeztetése mellett a fogyatékkal élők számára új reményt jelenthet a hordozható technológia megjelenése. Neil Harbisson született színvak, és emiatt csak szürke árnyalatokban képes látni a világot. Harbisson azonban nem törődött bele az állapotába: egy koponyájához rögzített, a fényt hanghullámokká alakító kamerával végződő antenna segítségével képes „hallani” a színeket. Harbisson láthatólag elégedett ezzel a megoldással, és igyekszik szélesebb társadalmi rétegeket is megnyerni az ügyének: rendszeresen tart előadásokat, beszédeket, és különféle művészeti performanszokkal is igyekszik demonstrálni a technológia képességeit. Harbisson magát kiborg művésznek tartja, a kiborg mozgalom egyik aktivistájaként is tevékenykedik, a Cyborg Foundation egyik alapító tagja.

Egy, a The Telegraphban is megjelent videóban úgy nyilatkozott: nem érzi, hogy technológiát használ, hanem ő maga a technológia, az antenna pedig testének része. Továbbá úgy vélekedik, hogy „ma egy átmeneti korszakban vagyunk, az emberek kezdenek hozzászokni, hogy állandóan hordják a technológiát. A következő lépés, hogy a hordható technológiát le kell cserélni beültethetőre vagy digitális testrészekre”.

Okos implantátumok már jövőre?

Napjainkban több olyan élvonalbeli fejlesztés is zajlik, mely az ember–technológia hibrid létrehozását célozza. Bill Gates alapítványa például egy olyan, hölgyek számára készülő terhességszabályozó chip fejlesztésén dolgozik, aminek a segítségével gombnyomásra (testen belüli hormonális beavatkozással) kikapcsolható lesz a megtermékenyülés lehetősége. A chip hosszú élettartamának köszönhetően akár tizenhat évig is segítheti majd a „családtervezést”. Valószínűsíthető, hogy ennek a kutatásnak is a túlnépesedés csökkentése az egyik fő célja, ami a Bill és Melinda Gates Alapítvány más projektjeinél is felbukkan.

Az okostelefonok szerepéről sem szabad elfeledkezni. A bostoni egyetemen kifejlesztettek egy hasnyálmirigybe ültethető szenzort, amely méri a vércukorszintet, és az adatokat folyamatosan feltölti a beteg okostelefonjára. Ezen fejlesztések alapján várhatóan a szemhez kapcsolódó vagy oda beültethető eszközökre sem kell sokat várni. A Google pedig egy olyan okos kontaktlencsén dolgozik, amely képes a vércukorszint mérésére, ami a látásromlásnak fokozottan kitett cukorbetegeknek jelentene segítséget. A terület egyik úttörője Rob Spence kiborg, aki a szeme helyére egy vezeték nélküli kamerát helyeztetett be, de készítettek már sikeresen bionikus szemet is, amelyet egy megvakult ember testébe ültettek be, és ennek köszönhetően az illető képes volt újra látni. Várhatóan  további hasonló ötletekkel fogunk még találkozni.

 

Digitális „testrészek”

- NeuroPace RNS: ez az agy-implantátum érzékeli az epilepsziás rohamokat, és csillapítja azokat, mielőtt a görcsök elkezdődnének. Laura Hood esetében ez a napi 5 görcsös rohamot havi 2-3 enyhébb esetre csökkentette.
- A cochleáris implantátumok ma már lehetővé teszik, hogy süket vagy komoly hallási nehézségekkel küzdő személyek ne csupán az emberi beszédet hallhassák, hanem akár a zenét is élvezhessék. Sarah Churman születése óta süket volt, és 2011-ben így hallotta először saját hangját.
- A BrainGate agy-implantátum célja újfajta kommunikációs felület megnyitása a számítógép – ember kapcsolatban (kutatás alatt áll).
- Végtagokból sincs hiány. Robotkézzel ma már a legtöbb napi feladat elvégezhető, még az olyan finom műveletek is, mint egy tojás feltörése főzéshez. A bionikus lábak pedig lehetővé teszik a járást, sőt, egyes esetekben a futást, hegymászást (!) is.

Olvasson tovább: