A zebrahal látszólag túl távol áll az embertől ahhoz, hogy bármi biológiai hasonlóság felmerülhessen, pláne, hogy emberi betegségek modellezésére és kutatására használjuk őket. A valóságban azonban más a helyzet. A hal több sejtféléje megkülönböztethetetlen az emberétől, ugyanúgy rendelkezik az immunrendszer minden elemével, idegrendszere és szinte minden szervének felépítése is nagymértékben azonos. DNS-ének 70 százaléka megegyezik az emberi DNS-sel, emellett a betegségekért felelős gének 84 százaléka megtalálható a zebrahalban is. Ezáltal alkalmas az emberben fellépő egészségügyi problémák mesterséges kiváltására, majd ezek feltérképezésére.
Már pusztán anyagi, praktikus okokból is jelentős az előny: lényegesen egyszerűbb a halak tarthatósága, mint az évtizedekig használt egerekének. A csupán maximum öt centiméterre megnövő kis halaknak sokkal kisebb a hely- és táplálékigénye, ezáltal jelentősen olcsóbbak elődeiknél. Emellett rövidebb az életciklusuk, és sokkal gyorsabb az egyedfejlődésük, így rövidebb idő alatt produkálnak eredményt. Megtermékenyítés után huszonnégy órával már minden szervük látható, negyvennyolc óra elteltével pedig funkcióképes is.
Szintén különböznek az egértől a szaporodásukban: a zebrahal külső megtermékenyítésű, ami annyit jelent, hogy a petesejt az anya testén kívül találkozik a hímivarsejttel. Ezáltal az embriók könnyen hozzáférhetők, összegyűjthetők, és rögtön megtermékenyítés után felhasználhatók kutatási célokra. Nem utolsósorban pedig egyetlen nőstény több mint 100 utódot képes produkálni minden egyes héten. Egyedfejlődésük első három napjában teljesen átlátszóak, így tökéletes alanynak bizonyulnak fejlődésbiológiai kísérletekhez. A mindössze néhány milliméter nagyságú embrióban sejt-szinten minden változás nyomon követhető élőben a mikroszkóp alatt, ami más gerinces modellorganizmusnál nem lehetséges. Emellett egy kémiai vegyülettel további két hétig megakadályozható a pigmentek kialakulása, ami megnöveli a mikroszkopikus felhasználási idejüket.
2014. 12. 05. (XVIII/49)
