Kereső toggle

Az Iszlám Állam a csalódásból táplálkozik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyiptomban, mióta Abdel Fattah asz-Sziszi elnök hatalomra került, tűzzel-vassal üldözik a Muzulmán Testvériséget. Nagyon kevés iszlamista párt tudott a politikai életben maradni, a Hiszb al-Núr („A fény pártja”) azonban ilyen. A politikai iszlamizmus jövőjéről, az egyiptomi politikáról és a szalafizmusról Ámr Mekkivel, a Núr párt külügyi szóvivőjével beszélgettünk.

Amikor legutóbb találkoztunk, az elnökválasztások zajlottak, melyen végül Asz-Sziszi elsöprő többséggel nyert. Az Önök pártja támogatta Asz-Sziszit a júniusi puccs alatt, és végig tagja volt a Muzulmán Testvériség elleni koalíciónak. Hogyan készülnek a parlamenti választásokra?

– Szövetségeseket keresünk, akikkel kardinális kérdésekben egyetértünk. Továbbra is azt gondoljuk, hogy a parlamentben képviselni kell a „Szalafi hívása” mozgalmat, a vallásos muszlimokat, akik nem egyenlők a Muzulmán Testvériséggel. Mi úgy gondoljuk, hogy olyan embernek kell kormányoznia az országot, aki minden egyiptomit képviselni tud, és akivel lehet tárgyalni, ezért támogattuk Asz-Sziszi elnököt.

Tavaly óta hajtóvadászat indult a Muzulmán Testvériség mozgalom ellen, a börtönök megteltek a vezetőikkel, tagjaikkal. Azóta több olyan kormányzati intézkedés is történt, melyek nemcsak a testvériséget, de alapvetően az iszlamista blokkot is érintik. Például szalafi imámokat vettek őrizetbe Kairóban, mert a kormány ellen beszéltek.

– Ahhoz képest, hogy maga szerint hajtóvadászat zajlik a Muzulmán Testvériség ellen, rengeteg tagjuk van szabadlábon. Mit gondol, mekkora az a mozgalom? Több millió fős. Nem, a Muzulmán Testvériségnek messze nincs vége az országban, egyszerűen csak azt tették, amit mindig is tettek az elmúlt száz évben: visszavonultak az illegalitásba. Ugyanúgy működik a rendszer a társadalom legalján, ugyanúgy működtetik a szociális hálójuk egy részét, és ugyanúgy politizálnak – csak ezt már illegalitásban. Arra a kérdésére, hogy valóban érintik-e a „Szalafi hívását” a legutóbbi kormányintézkedések, azt tudom mondani, hogy a mozgalmat talán, de a pártot semmiképpen sem. A mozgalmat is elsősorban azért, mert vannak tanítók, akiknek nincs diplomájuk az Azhar egyetemről. Ezt írja elő a kormány. Mi, a Núr párt azonban egy politikai platform vagyunk, míg a szalafi mozgalom elsősorban vallási mozgalom.

Mi a fő különbség a „Szalafi hívása” mozgalom és a Muzulmán Testvériség között?

– A Muzulmán Testvériség egy pillanatra sem törekedett konszenzusra senkivel sem. Murszi (Mohamed Murszi, Egyiptom – a hadsereg által 2013-ban elmozdított – elnöke; a szerk.) saját mozgalmának akarta a hatalmat, mindenkit kizártak a döntéshozásból. Mi mindig is szövetségeseket kerestünk, akikkel egyet tudunk érteni bizonyos kérdésekben, és nem ragaszkodtunk a végsőkig ahhoz, hogy például az iszlamista blokkból érkező elnöke legyen Egyiptomnak. Az alapvető különbség azonban az, hogy a „Szalafi hívása” mozgalom nem politikai mozgalomnak indult, ellentétben a Muzulmán Testvériséggel. Amikor lehetővé vált pártot alakítani, akkor jött létre a mozgalom politikai szárnya, a Núr párt.

Időközben kitört egy háború is a Sínai-félszigeten. Különböző, magukat „szalafinak” nevező szélsőséges szervezetek robbantgatnak.

– Igen, elképesztő, mi történik a határvidéken. Ezért elsősorban a Muzulmán Testvériség felelős, de megtalálhatóak „idegen elemek” is. A probléma a Sínai-félszigettel azonban nem új keletű: jelenleg annak tudható be az ilyen szintre emelkedett konfliktus, hogy a mai napig sokan tisztán iszlámellenesnek gondolják a kormányzat cselekedeteit, valamint a 2013-ban történteket, és jogszerű dzsihádnak tartják a fegyveres harcot. Óva inteném azonban attól, hogy ezeket a terrorszervezeteket az alexandriai „Szalafi hívása” mozgalommal azonosítsa. A kormány sem teszi ezt. A szalafi az iszlámban az elődöket, a tiszta muszlimokat jelöli. Ezt a jelzőt önkényesen is lehet használni. Mi elsősorban a vallási puritanizmust jelöljük ezzel: az eredeti iszlámot követjük, újítások nélkül.

Azt mondja, sokan léptek dzsihádra.

– Igen, de ez nemcsak Egyiptomra igaz, hanem tendencia az egész Közel-Keleten. Vegyük például az Iszlám Államot. Az arab tavasz elmúltával és a szekulárisok hatalomra kerülésével nagyon sokan érezték úgy, hogy nincs helyük a saját országukban. A párbeszéd hiánya a kormányok részéről – annak a hiánya, hogy megszólítsák a politikailag aktív muszlimokat – vezetett odáig, hogy egyrészt létrejöhetett az Iszlám Állam, másrészt, hogy folyamatosan csatlakoznak hozzá. Az Iszlám Állam azoknak a csalódásából táplálkozik, akik csalódtak a forradalmakban és a demokráciában. Akik úgy érzik, hogy nem jelenik meg a politikai akaratuk a döntéshozásban. Ne úgy képzelje el az Iszlám Államot, hogy ott mindenki egyetért az al-Kaida-doktrínával. Nem, azoknak az embereknek a nagy része, akik csatlakoztak az Iszlám Államhoz, nem feltétlenül a szervezet céljaival ért egyet, pláne nem a módszereivel. Arról van szó, hogy érzelmi döntést hoztak, fenyegetve érezték a saját muszlimságukat a saját országaikban. Ez persze egy pillanatra sem menti fel sem az Iszlám Államot, sem a módszereit. Egyszerűen csak árnyalja azt a képet, hogy hogyan jöhetett létre. Nem a semmiből került elő pár százezer dzsihádista. Valamire válasz volt az, hogy dzsihádra léptek.

Mire volt válasz?

– Arra, hogy az új kormányok nem vették a fáradságot, hogy elmagyarázzák, mit miért tesznek. Hogy nem kezdtek párbeszédbe, nem hallgatták meg ezeket az embereket. Nézze, a tömegek nem nagyon tájékozottak, az érzelmeik és az indulataik vezérlik őket. Megfelelő magyarázat hiányában könnyedén értékelhetőek a kormány lépései iszlámellenesnek, még ha a legjobb szándék vezérelte is őket. Mi most is ugyanazt mondjuk, mint amikor kitört a felkelés Maliban: nem fegyverrel kell odamenni, hanem meg kell hallgatni, hogy mit akarnak ezek az emberek, és megegyezésre jutni. Az erőszak nem fogja megoldani ezt a problémát. Minden meghalt dzsihádista helyett újak fognak jönni, a körből pedig egy mindenki számára vállalható konszenzus útján lehet majd csak kijutni. Mi ezt sürgetjük a Núr párttal.

Mit gondolnak az Iszlám Államról?

– Mi elutasítjuk az erőszakot és annak minden fajtáját. Nem gondoljuk, hogy a prófétai jövendölés teljesülne be általa, és ezt tanítjuk a követőinknek is. Nem a „Szalafi hívása” mozgalom követői lépnek dzsihádra és utaznak Szíriába, hanem azok, akiknek el lett engedve a keze.

Jelenleg egy nemzetközi koalíciós erő harcol többek között az Iszlám Állam ellen. Ennek tagja Egyiptom is. Le lehet győzni az Iszlám Államot?

– Katonai sikereket el lehet érni. Meg lehet ölni a dzsihádistákat, vissza lehet foglalni a területeket – az már egy más kérdés, hogy újra és újra ki fog termelődni ez a kritikus tömeg. A fegyveres harc mellett égetően fontos lenne azoknak a társadalmi problémáknak a felszámolása, melyek odáig vezettek, hogy egyáltalán az Iszlám Államról beszélünk. Beszélni kell azokkal az emberekkel, akik megtámadva érzik a vallásukat, elkerülhetetlen a párbeszéd.

(Az interjúban elhangzó állítások nem tükrözik lapunk és a cikk szerzőjének véleményét az Iszlám Államról.)

ROSSZ TESTVÉREK

A Núr párt 2011-ben alakult az alexandriai „Szalafi hívása” mozgalomból, és a Muzulmán Testvériség után a második legnagyobb iszlamista platformmá nőtte ki magát Egyiptomban. 2012-ben a pletykák szerint a Muzulmán Testvériség szivárogtatása nyomán zárták ki elnökjelöltjüket, Abu Iszmáilt az elnökválasztásokból. A két mozgalom között ekkor mérgesedett el a viszony végérvényesen: a szalafik nem támogatták az iszlamista Mohamed Murszi jelölését, és nem is szavaztak rá. 2013-ban teljes mellszélességgel álltak ki a Tamarrud („lázadás”) mozgalom mellett, és támogatták az Asz- Sziszi vezette katonai puccsot. Jelenleg ők a legnagyobb bejegyzett iszlamista párt Egyiptomban.

Olvasson tovább: