Kereső toggle

Már a jövő sem a régi

A technológiai fejlődés kifulladását jósolja a PayPal alapítója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb buborék készül kipukkadni, vagy csak egy megfáradt Szilícium-völgyi milliárdos apokaliptikus gondolatairól van szó? A PayPal egyik alapítója szerint nincs jövője az informatikai befektetéseknek, ugyanis lelassult a technológiai fejlődés, amely végleg ki fog fulladni. Peter Thiel azt állítja, nagyobb bölcsesség olyan iparágakba fektetni, ahol a fejlődéshez nincs szükség technológiai újításokra, sőt, amelyek lényegében visszavisznek minket a 19. századba.

Thiel 2011-ben indította el a vitát, azt állítva, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az a technológiai fejlődés, amelybe sokan a bizalmukat és a pénzüket fektetik, a jövőben is biztosítja majd a gazdasági növekedést, visszahozza a 2008-as gazdasági válság előtti stabilitást, és garantálja az amerikai álom lehetőségét. A milliárdos, aki vagyonát maga is tech-cégekből szerezte, úgy gondolja, hogy a technológiai fejlődés kezd kifulladni, és akinek van magához való esze, az nem fektet többet ebbe a szektorba. Állításait a National Review-ban megjelent esszéjében fejtette ki, amely A jövő vége címet viseli, és kiinduló állítása a Jelenések könyvében található – az apokalipszis fekete lovasára hivatkozik, akinek a mennyei hang megtiltja, hogy „bántsa” a bort és az olajat, vagyis a természeti kincsek jelentőségét még egy „világvége” sem tudja megingatni. 

Furcsa megközelítés ez azokban az időkben, amikor az egyetemek, kormányok és vállalatok évi 1,4 ezer milliárd dollárt költenek kutatási-fejlesztési tevékenységre. A mindennapi ember számára is úgy tűnik, hogy minden évben kijön valamilyen új elektromos játékszer, ami tele van technológiai újításokkal, és a technológia az élet minden területén egyre inkább átveszi az uralmat. Thiel viszont azt állítja, hogy az elmúlt fél évszázadban az újdonsült milliárdosok közül 11 szerzett vagyont a technológiai fejlődésből, míg 25 másiknak ez ilyen jellegű innováció nélkül is sikerült. Sőt, a világ legtöbb országában a technológia fejlődése nemhogy nem gyorsul, egyenesen stagnál.

Thiel szerint a tech-cégek az utóbbi évtizedben az Egyesült Államokban is sokkal lassabban növekednek, mint a ’90-es években: a múlt század végén alapított Amazon és a Google összértéke még mindig két-háromszor nagyobb, mint a 2000 óta alapított összes Szilícium-völgyi technológiai vállalat összértéke. Arra figyelmeztet, hogy legalábbis nyitottnak kellene maradni arra az eshetőségre is, hogy a technológiai fejlődés sem tart örökké. A következő évtizedekben egyre inkább tanúi leszünk annak, hogy a most leginnovatívabbnak tűnő cégek, mint az Apple, az úgynevezett technológiai roncstemetőben végzik majd, főleg ha azt nézzük, hogy az újabb és újabb iPhone-ok között – kis túlzással – annyi különbség van, hogy az egyiknek az alján van a fülhallgató-csatlakozó, míg a másiknak a tetején. De nagy valószínűséggel a roncstelepre kerül majd a Dell, a HP, az Oracle, de maga a Microsoft is – nincs ugyanis valódi technológiai újítás, amely akkora forradalmat lenne képes hozni, mint a telefon vagy a távíró feltalálása.

Mindezek mellett az új szabadalmak mennyisége is jelentősen csökken a húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest, a közlekedés és szállítmányozás sebessége sem növekszik tovább. Sőt, sokkal tovább tart eljutnunk a világ egyik pontjáról a másikra, hála a fejlett technológiával felszerelt nemzetközi repülőterek biztonsági protokolljának. Thiel szerint a jövő zálogának tartott űrkutatás is egyértelműen mutatja, hogy nem sikerült elérnünk a Vissza a jövőbe készítői által megálmodott szintet, sőt, mivel a költségek igen nagy mértékben megemelkedtek, az űrkutatók nagy része inkább átnyergelt a Wall Streetre.

A mezőgazdaságban sem tudták kiaknázni a technológiai fejlődést: sikerült ugyan a termésátlagokat 26 százalékkal növelni, ám ez nem éri el a Föld népességének növekedési arányát, és nem tudta megakadályozni, hogy az élelmiszerárak az egekbe szökjenek, és azt sem, hogy egyre nagyobb tömegek éhezzenek.

Ezzel szemben az olyan iparágakban, mint a bányászat, innováció nélkül is lehet nagy vagyonokra szert tenni. A zöldenergia, amelyhez olyan nagy reményeket fűztek a múltban, nyilvánvalóan sokkal drágább és nehezebben előállítható, mint a kőolaj, vagy a még inkább környezetszennyező, de az olajnál is sokkal olcsóbb szén. Ha megnézzük, hogy a világ egyik legvagyonosabb befektetője, Warren Buffet – aki nem tőzsdei spekulációkból, hanem jól kiszámított befektetésekből gazdagodott meg – milyen területeket részesít előnyben, egyértelműen látszik, mi az, ami a tech-befektetések ellenpólusaként nagy haszonnal kecsegtető forrás lehet. Buffet a legnagyobb befektetéseit jelenleg a vasútban, jobban mondva a BNSF Railway nevű vállalatban tartja, amely 40 százalékát birtokolja a vasúti szénszállítmányozási jogoknak. Thiel szerint ebből egyértelmű, hogy „Buffet arra spekulál, hogy a 21. századi valóság sokkal inkább hasonlítani fog a 19. századra, mint a 20.-ra, ugyanis ha a tiszta energia megbukik, és az olaj elfogy, vissza fogunk térni a vasúthoz és a szénhez”.

Thiel szerint a fejlődés stagnálásának oka lehet az is, hogy Hollywood a technológiát pusztítónak, destruktívnak állítja be. A ’60-as években a Star Trek-sorozat, vagy akár a ’80-as években a Vissza a jövőbe filmek azt a képet sugallták, hogy a technológia pozitív, ami jó hatással volt a fejlesztésekre is. Ez most egyértelműen megváltozott: a technológiai fejlődés a jelenlegi topfilmek szerint apokalipszishez, az emberiség – csaknem – teljes pusztulásához vezet. Negatív hatást gyakorol az állami kontroll is, amely gúzsba köti a kreatív gondolkodást – Thiel állítja, hogy a legnagyobb fejlődésre a szabályozatlan piacok képesek a leginkább, ahol kialakult a piaci szabályozás, ott szinte azonnal jelentősen lelassult, majd teljesen meg is állt a fejlődés.

A kérdésben több hasonló Szilícium-völgyi befektető is megszólalt Thiel álláspontjával szemben, köztük Marc Andreessen is, aki ugyancsak olyan illusztris tech-cégek igazgatótanácsainak tagja, mint az E-bay, és többek között ő alapította a Netscape-et, és fejlesztette ki többedmagával a Mosaic nevű webböngészőt. Andreessen az Economist által szervezett vitában próbált Thiel gondolataival szemben érvelni a tech-világ védelmében, és azt állítja, hogy a Twitter hasonlóan nagy jelentőségű, mint annak idején a telefon, ugyanis azonnali, globális üzenetküldésre ad lehetőséget ingyen.  Még akkor is, ha az emberek elsődlegesen ezt arra használják, hogy mindenkivel megosszák, hogy a macskájuk aznap mit reggelizett, ebédelt vagy vacsorázott.

Hasonló vitát kezdeményezett Thiel érveiről a Wall Street Journal is, ahol a milliárdos Andy Kessler befektetővel, újságíróval ütköztette véleményét.  Kessler volt az elnöke a Velocity Capital Management nevű befektetési társaságnak, amelyben a ’90-es évek végén jelentős tőkenövekedést sikerült elérnie. Kessler szerint a történelemben mindig is jobban kerestek azok, akik a technológiai fejlődésbe fektették a pénzüket – bár ez alapvetően nem cáfolja Thiel érveit azzal kapcsolatban, hogy a technológiai fejlődés egyértelműen lassuló tendenciát mutat, akkor is, ha még nem állt meg teljesen. 

A kérdésben számos más szakértő is megszólalt, viszont igazán meggyőző érvekkel mindeddig nem sikerült előállniuk a kritikusoknak a fenti gondolatokkal szemben.

Thiel szerint azonban alapvetően optimista hozzáállással kell a jövőbe tekinteni. A megoldás ugyanis adva van, ehhez csupán fel kell ismerni a jeleket, és még azelőtt váltani kell, hogy újabb buborék pukkanna ki az utóbbi évtizedek egyre sűrűbben előbukkanó és egyre gyorsabban kifulladó „feltörekvő iparágai” között. A szakember Marc Andreessennel folytatott vitájában azt javasolja, hogy oda kellene figyelni a tudósok létszámára, akik ma százszor annyian vannak, mint a ’20-as években, és jelentősen kevesebb az innováció most, mint akkor, így az a legkevesebb, ha ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikusabbak vagyunk. „Az utolsó negyven évet a sivatagban bolyongva töltöttük, és közben azt gondoltuk, hogy az elvarázsolt erdőben vagyunk. Ha meg akarjuk találni a kivezető utat a sivatagból a jövőbe, ahhoz az első lépés, hogy belássuk, hogy mindeddig a sivatagban voltunk” – állította Thiel.

Névjegy

A 46 éves, német származású Peter Thiel a Facebook egyik első befektetői közé tartozik, és a Palantir Technologies nevű informatikai tanácsadó cégben is ő birtokolja a legnagyobb részvénycsomagot, amelynek értéke több mint 1 milliárd dollár. A Palantir olyan online felületek fejlesztésével foglalkozik, amelyek nagy mennyiségű adat kezelésére és feldolgozására alkalmasak, többek között titkosszolgálati vagy pénzügyi elemzési céllal. Thiel mindezek mellett a PayPal egyik alapítója is, és még mindig tagja a Facebook igazgatóságának, habár részvényei nagy részét már eladta. Vagyonát a Forbes magazin 2,2 milliárd dollárra becsüli.

Olvasson tovább: