Kereső toggle

Az oroszok kívülről, a nácik belülről fenyegetik Ukrajnát

Két tűz között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Augusztus végén az orosz csapatok beléptek Ukrajna területére, és összecsaptak az ukrán haderővel a Donbász régióban, ezzel megállítva Porosenko elnök terroristaellenes hadműveletét, melyet az oroszbarát szeparatisták ellen indított. Bár szeptemberben állítólag a kijevi vezetés és a szakadárok tűzszünetet kötöttek, ezt nem tartották be a szakadár csapatok. Múlt héten vasárnap új orosz offenzíva kezdődött. Helyszíni riport.

„Itt nem állhatunk meg” – mondja Andrej, a Narodníj Till alapítvány sofőrje úgy nyolcvan kilométerre Mariupoltól. Száznegyvennel száguldunk egy borzalmas állapotban lévő, kátyús úton, érezni, ahogy egy-egy bukkanó után a kocsi kerekei elemelkednek a földtől. – Mesterlövészek lehetnek az erdőben – magyaráz. A régi, orosz golyóálló mellény, melyet a fronton harcoló katonák és szabadcsapatok megsegítésére létrehozott alapítványtól kaptam, belevág a bőrömbe, szinte lehetetlen benne mozogni. Kértem, hogy álljunk meg, hogy megigazíthassam, de nem lehet.

Kijevből 10 óráig tartott leutazni Mariupolba, ahol jelenleg az orosz–ukrán határ kezdődik. Amint beléptünk a donyecki régióba, mindenhol ellenőrzőpontok fogadtak, páncélozott járművekkel álltak keresztben az ukrán haderők az úton. Az elővigyázatosság annak szólt, hogy az erdő hemzseg mindkét fél beszivárgóitól. Az ukránok próbálják kiszűrni őket, hogy megakadályozzák, hogy egy újabb városban bukkanjanak fel a felségjelzés nélküli fegyveresek. Mindennap történik valamilyen incidens, a felek folyamatosan ágyúzzák egymás ellenőrzőpontjait.

Mariupol pont úgy fest, mint ahogyan az ember elképzel egy gyárvárost a Szovjetunióban. Fehér füst gomolyog az ég felé a helyi acélgyár óriási kéményeiből a nedves, szürke időben, megadva az alaphangulatát a paneltömbök hosszú sorának. Az ellenőrzőpont, ahová megyünk, egy benzinkút mellett áll, melyet már hetekkel ezelőtt kilőttek az oroszok. Első világháborús földsáncokat látni a két oldalán, valamint alagút fut be a betonút alá. A fiatal katonák ide húzódnak vissza az ágyúzás alatt. Mindegyiknek az arcára van írva a kialvatlanság, és hogy súlyos poszttraumatikus stressz-szindrómában szenvednek.

Megérkezésünk után szinte azonnal felkelepelnek az 50 kaliberes géppuskák, a Hetek tudósítója pedig behúzott nyakkal rohan fedezékbe, botladozva és átkozódva a ruszki golyóálló mellényben. A lövöldözés nem tart sokáig, de azt megfogadom, hogy azonnal elkezdek pénzt félretenni egy rendes, modern mellényre.

Mikor véget ér a lövöldözés, Artion hadnagy, az ellenőrzőpont parancsnoka bejön velünk a városba meginni egy italt és beszélni arról, mi zajlik a Donyeck - régióban. A kesehajú huszonéves hadnagy sokáig hecceli az érdeklődő újságírót, de végül csak megnyílik. „Vigyázz a nácikkal!” – kezdi mondókáját egy vodka után.

Útonállók és náci zászlóaljak

Mariupolban – leszámítva a város kijáratainál lévő ellenőrző-pontok folyamatos ágyúzását, illetve rakétázását – jelenleg rend van és fegyelem. Ami azt illeti, túlzottan is. Jelenleg a helyi acélgyár munkásaival megtámogatott rendőrség mellett az ukrán nemzeti gárda és a már nemzetközileg is elhíresült ukrán náci önkéntes alakulat, az Azov zászlóalj felügyeli a várost és környékét. Nem, nem olvasta rosszul a kedves olvasó. Igen, egy teljes náci zászlóalj van lent a határon, akik részt vettek a város „megtisztításában” a szakadároktól és jelenleg ellenőrzőpontokon vegzálják a helyieket, gyakran elkobozva autóikat, vagy egy-egy jobb kabátot. A reguláris ukrán hadsereg tud erről, de nem képesek semmit sem tenni ellene, tekintve, hogy emellett tényleg orosz invázió van, és Porosenko elnök bejelentése szerint az ukrán hadsereg gépparkja már 65 százalékban megsemmisült.

Amikor Kijevbe érkeztem, még úgy gondoltam, hogy a nácizás nem több orosz propagandánál. Aztán bementem az Azov zászlóalj kijevi főhadi-szállására, hogy kérjem az akkreditációmat a frontra, de nagyon hamar meggondoltam magam. Náci tetoválásokkal díszített futballhuligánokkal, kijevi szkinhedekkel találkoztam, ők alkotják az Azov magját. Andrej Bileckj pedig, aki a zászlóaljat létrehozta, minden alkalmat megragad, hogy a fehér faj felsőbbrendűségéről tartson kiselőadást a nyugati médiának. Nincs bennem kétség, miért idézi a zászlóalj jelvénye a Waffen SS-t.

Több, mint ezerkétszáz önkéntessel vannak lent a fronton, és külön külföldiekből álló alakulattal is rendelkeznek Michael Skillt vezetésével, akit anno fasiszta nézetei miatt rúgott ki soraiból a svéd hadsereg. A Hetek tudósítójának volt szerencséje együtt ebédelni az úrral, hogy megtudja:

az Azov hadosztály igazi mágnese azoknak a militarimániás szélsőjobbosoknak, akik nem lettek oroszpártiak a konfliktus kitörése óta. Az alakulatban észtek, finnek, svédek és francia nácik is harcolnak. Na, persze nem mindenki náci, tekintve, hogy az országban egyedül az Azov fogadja el külföldiek jelentkezését – de a magam részéről úgy gondolom, hogy aki nácik közé áll, azt egyék meg a disznók.

Mellettük ott van még a helyiek- ből szervezett ukrán nemzeti gárda és a reguláris ukrán hadsereg is, beleértve Artion hadnagyot, akiről biztosan tudni lehet, hogy nincsenek fasiszta nézetei. Ők állnak szemben a hódító Oroszország csapataival, mindannyian érezve a bőrükön, hogy valami nagyon rossz dolog közelít.

Winter is coming

Mindjárt itt a tél, és Ukrajna gáz nélkül fog maradni, ez szinte egészen bizonyos. A szeparatisták (és az orosz csapatok) offenzívában vannak jelenleg, ők ellenőrzik az ukrán gázcsapokat. Orosz gáz többé nem érkezik a fővárosba, Kijevbe. Tekintve, hogy Ukrajna, hasonlóan Magyarországhoz, szintén gázerőművekkel fedezi áramszükségleteinek egy jelentős részét, nemcsak fűtés nem lesz a fagyos tél alatt, de Nyugat-Ukrajnában világítás sem. Ez azonban a kisebbik baj. A nagyobbik a felfegyverzett szélsőjobbal van, akik minden körülmények között háborút akarnak. Boriszláv Bereza, a Právíj Szektor szóvivője már belobogtatta egy új „Májdán” lehetőségét, ha Porosenko továbbra is ezen az úton halad, és egyezkedik az oroszokkal és a szakadárokkal – reálpolitikusnak azonban nincs nagyon más választása, így várható, hogy a határon állomásozó náci fiúk fogják a kalasnyikovjaikat, és visszamennek Kijevbe kirugdosni az elnököt a hivatalból, hogy maguk üzenhessenek hadat az oroszoknak.

Ezzel az a baj, hogy Ukrajna így is alig tudja tartani magát a megszálló ruszkikkal szemben, a hadsereg csak arra elegendő, hogy lassítsa az orosz előrenyomulást. Ez is csak annak köszönhető, hogy Oroszország hivatalosan nincs benne a „buliban”, magyarul nem háborúzik. Ha bármelyik fél bejelenti a totális háborút, az orosz légierő pillanatokon belül szét fog zúzni minden ukrán ellenállást.

Nemsokára parlamenti választások lesznek, ennek pedig nagyobb a tétje, mint bármikor. Porosenkónak alkut kell kötnie az oroszokkal, hogy az ország ne fagyjon meg, és valahogyan kezelnie kell a felfegyverzett nácik kérdését – akik bár kiválóan harcolnak az oroszok ellen a fronton, szinte egészen biztosan komoly problémákat fognak okozni az ukrán politikának, mely megpróbálja a politizálást visszatuszkolni az utcáról a parlamentbe. Ezek a fiúk azonban csak és kizárólag az erőből értenek és semmi másból – ez az, amivel nem rendelkezik az ukrán mérsékelt politikai elit.

Ha Porosenko nem adja meg a náciknak hőn áhított teljes háborújúkat, nagyon úgy tűnik, hogy télen nemcsak a keleti fronton, de Kijev utcáin is folyni fog a vér, egy egészen durva polgárháború keretén belül, melynek vezető „muzsikusai” az immár harci tapasztalattal is rendelkező nácik lesznek.

Másnap reggel ismét találkozunk Artion hadnaggyal a fronton. A hosszúra nyúlt éjszaka után abban maradtunk, hogy ha reggel visszamegyünk, fotózhatunk. A rossz felszerelésben álló, szomorú ukrán kiskatonák portréi hosszú ideig fognak kísérteni – tekintve, hogy ők apolitikusak, egyszerűen csak védik a határt. Azon tűnődöm, hogyan lehet majd elmagyarázni, hogy ebben a konfliktusban nem a náciké a főszerep, csak ők a leghangosabbak, hogy az ukrán belpolitikai válság mellett, mely kitermelt egy náci zászlóaljat, egy tényleges honvédő háború is zajlik. Tűnődésemből az ágyúk dörgése rángat ki.

Poszttraumatikus stressz-szindróma

A szindróma, mint a neve is mutatja, egy komoly stresszhelyzet után lép fel és változtatja meg elszenvedője személyiségét. Súlyos pszichikai állapotot jelent, mely gyakran ingerlékenységgel, álmatlansággal, de akár hisztériával is társul. A harctéri alakulatok tagjainak jelentős része szenved PTSD-ben.

Gáz van

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) csütörtökön sajtóközleményében bejelentette, hogy Magyarország elsődleges szempontja jelenleg a saját gáztározóinknak a feltöltése és felkészülés a télre. Ez igen kemény lesz, ha az oroszok, válaszul az EU-s szankciókra leállítják a gázt Európa felé. Ennek jegyében az FGSZ Földgázszállító Zrt. csütörtökön lekapcsolta a Magyarországról Ukrajnába tartó gázt, a jelek szerint nem juttatunk több földgázt Kijevbe. Az ukrán Naftogaz sajtóközleményében azt állítja, a magyar gázszállítás leállításának oka, hogy Orbán Viktor hétfőn találkozott az orosz Gazprom vezérigazgatójával, néhány órával az ukrán–orosz–EU-gáztárgyalások következő fordulója előtt.

Olvasson tovább: