Kereső toggle

Szír sebesülteket gyógyítanak a Golánon

Kórház  a határ szélén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A zsidó állam északkeleti csücskében található Golán-fennsík évtizedek óta heves vita tárgya, mind nemzetközi szinten, mind Izraelen belül. A libanoni határ a 2006-os háború óta nyugodtabb lett, de nem az ott állomásozó hatóságok. A szír polgárháború közelsége ennek ellenére nemcsak védekezésre ösztönzi a zsidó államot, hanem humanitárius segítségnyújtásra is.

Kfar Haruv egy hetvenes években alapított kibuc, amely a Golán-fennsík nyugati peremén található, több mint ötszáz méterrel magasodik a Genezáreti-tó fölé. Ám nem csupán a tavat lehet innen teljes egészében látni; mikor leszáll az éj, és nem túl magas a páratartalom, Tel Aviv, Netanya és Haifa fényei derengenek a messzeségben. Szinte ellátni az ország egyik végéből a másikig. Ez önmagában mutatja a térség stratégiai jelentőségét. A szír határon lévő bazaltplatót Izrael a hatnapos háborúban foglalta el, majd 1981-ben az ország részének nyilvánította. Gázával és az úgynevezett ciszjordániai területtel ellentétben itt ekkor már alig éltek arabok, mivel jelentős részük Szíriába menekült.

A fennsík első nagy szolgálatát az 1973-as Jom Kippur háborúban látta el, mikor az izraeli hadsereg a váratlan támadás szinte minden lépését figyelemmel tudta kísérni a magaslati pontokról. Az általunk is meglátogatott Ben Tal egy ilyen stratégiai hely, ahonnan egészen a Hermon-hegyig ellátni. Zsidó, arab és drúz települések a mélyben, és messzebb már szír városok. Ahogy annak idején az Izrael felé özönlő tankokat, úgy most a szír városok mélyén dúló őrült harcot lehet innen figyelemmel kísérni. A kicsit délebbre fekvő szír területek már javarészt az Iszlám Állam nevű terrorcsoport kezén vannak, ami közvetlen fenyegetést jelent Izrael államára.

A közelség adta lehetőségeket kihasználva az IDF (Israel Defense Force; Izraeli Védelmi Erők) komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a szíriai polgárháborúban megsebesültek Izraelben juthassanak orvosi ellátáshoz. A Safed határában található Rivka Ziv Medical Center a mészárlások eszkalálódása óta fogadja ezeket a menekülteket. Vannak, akiket ismerősük vagy rokonuk hoz ájult, eszméletlen állapotban. Mikor felébrednek, a főellenségnek kikiáltott Izrael ellátását élvezik. „Nem elég hogy megsebesültek, ráadásul még nálunk is találják magukat” – mondja a Heteknek nevetve Linda, a tzfati Ziv Medical Center nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa.

Az intézménynek külön arab nyelvű munkatársa van arra, hogy a szír sebesülteket felvilágosítsa, hol vannak, mi történt velük, és hogy nincs miért aggódniuk. Fares naponta végzi ezt a munkát, és állítása szerint nincs könnyű dolga, ugyanis a szírek többségének szemében Izrael maga a Gonosz. Gyógyulásuk öröme a hazatérés kockázata miatt mégsem felhőtlen. Mi van, ha felépülésük után árulással vádolja meg őket akár az Asszad-rezsim népirtó gépezete vagy éppen a felkelők valamelyik csoportja? Az árulók büntetése pedig nyilvános kivégzés. Éppen ezért a kórház a kezelés végén angolul adja ki az igazoló papírt.

Egy itt kezelt hatéves szír kisfiúnál viszont másra is figyelni kell. Annak érdekében, hogy később se kerülhessen bajba, az apja és az orvosok is azt tudatosítják benne, hogy még mindig Szíriában van. Mindeközben az apa nagyon is tudja, hogy hazájukban álmodni sem lehetett volna olyan ellátásról, amelyet Izraelben kapnak. A határtól a kórházig 40 kilométert cipelte sebesült kisfiát, hogy ebben a kórházban kapjanak segítséget. Kisfia jobb lába egy rakétatámadásban olyan szinten roncsolódott és égett meg, hogy egy laikus elképzelni sem tudja, hogyan lehet ezen egyáltalán segíteni.

„A legtöbb kórház egyenesen vitte volna az amputálóba, de mi már régóta foglalkozunk ilyen esetekkel és sokkal jobban fel vagyunk készülve. Mindenképp el akarom kerülni, hogy a pácienseim elveszítsék a végtagjaikat. Ennek érdekében fejlesztettünk ki egy fixáló keretet” – meséli Calin Shapira, a kórház egyik főorvosa. A keret darabja háromezer dollárba kerül, amit természetesen nem a szír sebesültek fizetnek ki, és elbocsátásuk után is tulajdonukban marad. Csakúgy, mint a kezelést, ezt is ingyen biztosítja a kórház. A költségek kétharmadát Izrael állama állja, a többit adakozók fizetik. A tétel nem kicsi, hiszen a szír polgárháború kitörése óta hétszáz szír sebesültet látott el csak ez az észak-izraeli kórház. Itt- jártunkkor is több mint kétszázan fekszenek a kórtermekben.

Dr. Alexander Lernernek csillog a szeme, miközben megmutatja, milyen borzalmas állapotból sikerül helyreállítaniuk a szír sebesülteket. „Ez kötelesség és egyben megtiszteltetés számomra” – mondja, és mosolyogva játszadozik egy szír kisfiúval, akiért láthatóan ő is legalább annyira aggódik, mint a szülei. Nem is az egészségi állapota jelenti a gondot, hanem azon törekvésük sikertelensége, hogy félrevezessék őt tartózkodását illetően. A fiú máris felszedett néhány héber szót, így például Shalom!-mal köszön, ami komoly gondot okozhat hazatérése után.

A kórházban nem ritka, hogy egy ortodox zsidó, egy radikális iszlamista és egy keresztény vagy ateista beteg kerül egy kórterembe. Sőt, van hogy a zsidó lakos már csak a folyosón kap helyet a menekültek nagy létszáma miatt. A nyugati színvonalú ellátás és kezelés azonban még így sem elegendő ahhoz, hogy a szírek másként gondolkodjanak Izraelről. Megdöbbentő választ kaptunk az egyik szír férfitól, mikor rákérdeztünk, mennyiben változott meg az ingyenes kezelések alatt a zsidókról kialakított képe: „Valamiben, de nem teljesen.” Nagy kérdés ezek után, hogy a zsidó állam vajon nem potenciális jövőbeni ellenségeket ápol-e, ment meg, majd telepít vissza.

Dél felé haladva a Libanon közeli Gush Halav, Kfar Giladi és hasonló határ menti települések környékén az ember először is azzal szembesül, hogy 2006-ban valószínűleg nem volt itt háztartás, amelyet ne érintett volna a Hezbollah miatt kirobbant konfliktus. Nyolc éve még az Irán által felpumpált libanoni terrorszervezet lőtte rakétáit izraeli területekre.

Döbbenetes látvány, ahogy a déli oldalon épült házak Izrael felé néző falán nincs üveg vagy ajtó a keretekben. A furcsa jelenség oka egyszerű: a libanoni arabok folyamatosan készen állnak az Izrael elleni harcra, ezért a házaikat is úgy alakították ki, hogy egy esetleges összecsapásban azonnal bunkerként lehessen használni őket.

Azt is megtudjuk, hogy bizonyítottan az északi határról is építettek már alagutat izraeli területekre. (Ugyanez a szír határon elképzelhetetlen, hiszen a vulkanikus Golán bazaltkőzetét átfúrni alig lehetséges és cseppet sem kifizetődő.) A gázai Hamaszhoz képest a  Hezbollah gazdag, tehát a libanoni radikálisoknak sokkal több forrása és gazdagabb infrastruktúrája lehet életveszélyes alagutak kialakítására.

Játékkutya és trauma

Mintegy 330 gyerek rakétatámadások miatt kialakult poszttraumás tüneteit kezelik plüsskutyás módszerrel a Gáza környéki izraeli közösségekben. A gyógymód bevállt, úgyhogy várhatóan más területeken is használni fogják a jövőben. A JDC-Israel Ashalim (Joint Distribution Committee) és az Oktatási Minisztérium pszichológiai tanácsadói szolgáltatásait megújítva, közösen hozott létre egy terapeuta projektet, hogy az Izraeli Védelmi Erők (IDF) által elindított, úgynevezett határvédő hadművelet során szerzett lelki sebeket segítsen begyógyítani az izraeli kisgyerekeknek.A terápiás módszer részeként a gyerekek kapnak egy plüsskutyát, név szerint Hibukit (Ölelés), akinek extra hosszú karjai körbeérnek, így adva a gazdának úgymond egy „ölelést”. A program mögötti elképzelés az, hogy amikor egy gyerek kap egy plüsskutyát, akkor azon túl, hogy aktívan törődik vele, meg is kell osztania félelmeit az állattal, és azt, hogy mitől szenved. Ezzel saját érzelmeit oltja Hibukiba. És azzal, hogy törődik a plüssel, a gyerek lényegében a saját traumáját kezeli. A terápiák során tehát – melyek iskolaelőkészítőkben és óvodákban zajlanak – a gyerekek Hibukin keresztül fejezik ki érzelmeiket, és megígérik, hogy segítik új barátjukat és gondot viselnek rá. „Hibuki most szomorú, mert rakétákat lőttek a kutyaházára” – meséli az egyik gyerek. De gyakoriak a „Hibuki most fél a háborútól”, vagy a „Hibuki nem akar meghalni” megjegyzések is.
Ezt a módszert alkalmazták a Gáza körüli településeken, de Rishon LeZionban, Rehovotban, Askelonban és Asdódban is használták az elmúlt hetekben. Eddig körülbelül 330 gyereket értek el a programmal, és további 30 hivatásos terapeuta részesült gyakorlati oktatásban, hogy tágítani tudják a program határait, így akár több ezer fiatalhoz is eljuttassák a gyógyulás esélyét. Ráadásul hasonló tanfolyamokon szülők is részt vehetnek, hogy gyermekeik félelmeit a játékállat segítségével oldják fel. A módszert egyébként a második libanoni háború során szerzett tapasztalatok alapján fejlesztették ki, amikor is egy idő után elengedhetetlenné vált, hogy a fiatalok tudják valaki felé közvetíteni a szorongásaikat. Akkoriban (2006) rengeteg gyerek tapasztalta meg a rettegés és az aggódás fogalmának valódiságát. Maga a projekt a JDC-Israel Ashalim, az Oktatási Minisztérium és a Tel Aviv-i Egyetem Pszichológiai Tanszékének a közre-működésével jött létre és jelenleg is Dr. Flora Mor, Dr. Shai Chen-Gal és Prof. Avi Sadeh vezetik. „A Hibuki-féle figura egy egyszerű megoldás a trauma összetett problémájára” – vallja Dr. Mor. – „A gyerekek megkapják a plüsskutyát a szorongásra való válaszként; arról a szorongásról van szó, amiben ők elmélyültek. A tanárok pedig azt a feladatot adják a gyerekeknek, hogy kezeljék az állatukat és fordítsanak rá időt. Elképesztő, mennyire hamar megmutatkoznak a projekt eredményei” – nyilatkozta a szakember.
Napjainkra körülbelül 60 ezer gyereket kezeltek már ezzel a módszerrel világszerte, amit főként háborús hadműveletek idején alkalmaztak, de autóbalesetek okozta trauma esetén is igen gyakori a használata. A módszer sikerességét tükrözi, hogy a 2011-es japán katasztrófa során maga a japán állam is adaptálta ezt a fajta pszichológiai kezelést. (Hollós Illés)

Olvasson tovább: