Kereső toggle

Nemtelen embernemesítők

Eugenetika: cél a felsőbbrendűség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A huszadik század diktatúrái és háborúi között teljesen megfeledkezünk arról, hogy demokratikus jogállamok is polgáraik tízezreinek életét tették tönkre. Mindez törvényes és tudományos keretek között zajlott. Az ideológiát az eugenetika, az eszközt pedig a sterilizációs jogszabályok szolgáltatták.

Az eugenetika rendszerét Darwin unokaöccse, Francis Galton alkotta meg 1865-ben. Galton azt vizsgálta, hogy az emberi faj nemesítése elérhető-e az állattenyésztéshez hasonló módon. Ehhez felhasználta nagybátyja evolúciós elméleteit, valamint a fajnemesítők munkájával is visszaélt, akik a kiválasztás és kizárás mechanizmusával fejlesztették a különböző fajokat. A tenyésztők a gyengébb egyedeket mészárszékre vitték vagy kasztrálták (negatív eugenetika), míg a legjobbakat szaporították (pozitív eugenetika). Ezt emberekre úgy kívánta alkalmazni, hogy sterilizáció útján megfékezi a „hibás” egyének génátadását, míg az előnyös génállománnyal rendelkezőket szaporodásra sarkallja.

Galton kutatásai során nem volt tisztában az öröklődés rendszerével. Nézetei széles körű elterjedését Mendel törvényeinek felfedezése tette lehetővé az 1900-as évek elejére. Ekkora a genetikusokban felmerült a vágy egy felsőbbrendű emberi faj létrehozására, amely Nietzsche szavaival élve „fájdalmas szégyennel” tekint vissza a múlt emberére.

A galtonisták szerint az alkoholizmus, a bűnözésre, prostitúcióra való hajlam és az elmebetegség egyaránt örökletes tulajdonságok. Úgy vélték, hogy a legkézenfekvőbb eszköz a felsőbbrendű ember létrehozására a problémás egyedek szaporodásának megakadályozása. A mendeli örökléstan ilyen szintű kiterjesztése nem vette figyelembe a szülés során bekövetkező negatív változásokat és teljesen kizárta a környezet és nevelés szerepét az ember jellemfejlődéséből. A társadalom faji „higiéniájának” helyreállítását tűzték ki célul, amihez szükség volt a tiszta vérvonal létrehozására. Galton nézetei a demokratikus berendezkedésű országokban örvendtek a legnagyobb népszerűségnek.

Döbbenetes módon az Egyesült Államok volt az egyik legfőbb zászlóvivője az ügynek. Az első törvényt 1907-ben fogadták el Indiana államban. Az eugenetikát 1910-ben megalapozott tudományos nézetként elismerték, és ezzel együtt létrehozták az első intézményét is (Eugenics Records Office). A szervezet vezetője, Harry Laughlin nevéhez fűződik a Modell Törvény megalkotása, amely lehetővé tette a társadalomba beilleszkedni képtelen személyek ivartalanítását. 1970-ig több mint hatvan-ezer embert sterilizáltak. Kaliforniában a bűnözők hivatalos kasztrálása bevett gyakorlatnak számított egészen 1981-ig.

Svédország adaptálta az amerikai gyakorlatot. Először a svéd hatóságok több tízezer embert lefényképeztek és dokumentáltak, majd a felvett adatok alapján kívánatos és kevésbé kívánatos kategóriákba sorolták őket. Ezután jött az „értéktelennek” bélyegzett személyek önkényes ivartalanítása, ami a törvény későbbi módosítása nyomán már automatikusan ment.

1934 és 1976 között volt hatályos a svéd sterilizációs törvény, amely elmebetegség és fogyatékosság esetén engedélyezte a személyek beleegyezése nélküli sterilizációt. Az orvos önállóan dönthetett páciense ivartalanításáról, az érintetteknek, rokonoknak nem volt beleszólási lehetőségük. A svédek után a finnek és a norvégok is átvették az eugenetika tanait, és a törvényhozó szerveken keresztül(verve) tették kötelezővé. Az eugenetikusok szerint az élethez való jogtól meg kell különböztetni az új élet létrehozására irányuló jogot, hiszen a hibás gének továbbítása nemcsak egyéni, hanem társadalmi kárt is okoz. A társadalom védelmét pedig az állam köteles ellátni, így szerintük ezek a beavatkozások teljesen legálisak és az emberi faj fejlődését szolgálják. Az elesettek és gyengék támogatását a galtonisták az evolúció kicsúfolásának vélték.

Az eugenetikusok a túlzott szexuális aktivitást is genetikai rendellenességnek tekintették. Dániában ezért az 1930-as évektől bevett gyakorlat volt, hogy az „erotikusan túlfűtött” nőket Spongö lakatlan szigetére száműzték. Itt a komposra hárult az a feladat, hogy megakadályozza a férfiak partra lépését és a „hibás” nőkkel való érintkezést annak érdekében, hogy azok ne tudjanak világra hozni utódokat.

Az eugenetika sötét foltot képez az amerikai és európai történelemben egyaránt. Sötétsége abból is fakad, hogy nagyon sokáig tabutéma volt. Svédországban 1997-ben született meg az első tényfeltáró cikk a témában, ami a svéd lakosság általános felháborodását váltotta ki: elégtételt és kárpótlást követeltek a tönkretett életekért. Az akkori kormány szerint az áldozatokat nem kell kártalanítani, mivel jogszerűen elfogadott törvények alapján zajlottak a sterilizációs műveletek, nem jogellenesen, így nem volt alapja az anyagi juttatásnak. A svéd nép viszont nem tudott ilyen könnyen túllépni a történteken, azóta is próbálják az eseményeket feldolgozni. Általánosan megfigyelhető, hogy filmjeikben sokszor szerepelnek fogyatékkal élő emberek, amely egyfajta bocsánatkérés a múltban tanúsított társadalmi közömbösségért.

A mai napig folyamatosan zajlanak kutatások az emberi génállomány jobbításával kapcsolatban. Az eugenetika fogalmát kerülik a tudósok, és hangsúlyozzák, hogy a tevékenységük fő célja az emberek egészségesebbé, nem pedig felsőbbrendűvé tétele.

Olvasson tovább: