Kereső toggle

A Google nem felejt

Érvényesíthető-e a törléshez való jog?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az internet ugyan vitathatatlanul hasznos eszköz, de negatív hatásai sem vonhatóak kétségbe. Míg a korábbi évezredekben az számított kivételnek, ha az információ túlélte a történelem viharait, napjainkban ez megfordulóban van: az internet egy egyre növekvő, sosem felejtő archívum. Ezen végezne ráncfelvarrást az elfeledéshez való jog az EU-ban (right to be forgotten), de a jelenleg kialakult helyzetet inkább tekinthetjük egy rosszul sikerült sminknek.

Bár az 1995-ös európai adatvédelmi irányelv is tartalmazta már az elfeledéshez való jog alapelvét, a gyakorlatban mégis csak idén májusban jelent meg először. Egy spanyol férfi szerette volna, hogy a Google-ben a nevére rákeresve ne legyen a találatok között egy többéves, már lezárult aukció a házáról. A keresőóriás azonban nem működött együtt, ezért a férfi kénytelen volt az Európai Bírósághoz fordulni. A bíróság kimondta, hogy annak ellenére, hogy a Google nem tárol adatokat, csupán azok rendszerezését végzi és kereshetőségét biztosítja, mégis köteles a törléshez való jogot is biztosítani mindenki számára az Unióban.

Tehát az EU polgárai beleszólhatnak, hogy mely webcímek jelenhetnek meg, amikor nevükre keresnek. E célból 2014. május 30-ától a Google üzembe helyezett egy űrlapot, amelyen igényeket lehet beküldeni, amennyiben valaki úgy érzi, hogy elévült vagy irreleváns találatok jelennek meg a nevére keresve. Csak az első napon tizenkétezer kérést kaptak, azóta pedig körülbelül százezret, és a benyújtott kérések körülbelül felében pozitívan bírálták el az igényeket.

A Google érthető módon nem rajong az új kötelezettségeiért, és úgy tűnik, hogy a fő problémát a jogkövető magatartás bonyolultsága okozza – miként azt közleményük tartalmazza. Azonban az is valószínű, hogy elvi problémája is akad a cégóriásnak, hiszen saját bevallása szerint a küldetése az, hogy „a világ információit rendszerezze, és mindenki számára elérhetővé és hasznossá tegye”. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a cég üzleti modellje a számos forrásból begyűjtött és összefésült információ értékesítésére épül, érthető lesz, miért nem kívánatos, hogy egy harmadik fél beleszólhasson az adatok felhasználásába – főleg ha maga a termék dirigál (lásd keretes írásunkat a következő oldalon).

Azonban az EU-nak sincs ínyére az, ahogy a helyzetet a Google kezeli. Alapvető problémának látják, hogy a kifogásolt és eltávolított találatok csupán az EU-n belüli kereséseknél tűnnek el, márpedig ugyanazt a keresést végrehajtani a nemzetközi keresőben mindössze plusz egy kattintásba kerül. Ezen túlmenően az is szúrja az uniós jogalkotók szemét, hogy a cég értesíti az érintett weboldalakat, amikor az eltávolítás mellett döntenek.

Ámde nem mindenki elkötelezett az új funkció etikus használata mellett. A Google állítása szerint már több újságírótól származó kérést is elutasítottak, akik korábbi munkáltatójuk oldalán lévő írásaikat szerették volna eltávolíttatni. Egy másik esetben a BBC kapott értesítést a Google-től, hogy egy 2007-es, Stan O’Nealről, a Merrill Lynch korábbi vezérigazgatójáról szóló cikkük nem fog látszani a keresőben. Bár nem bizonyos, de vélhetően a cikk egyik megszólalója nyújthatott be kérelmet, mivel a cikk O’Neal neve alatt továbbra is elérhető.

Ez utóbbi eset rávilágít a szabályozás másik, kissé suta oldalára is: amennyiben nem az eltávolítást kérelmező illető nevére keresünk rá, hanem egy másik kapcsolódó kifejezésre, a találatok továbbra is megjelennek.

Eric Schmidt, aki jelenleg is a Google egyik első embere, egy 2010-ben adott interjúban már felvázolta a fenti probléma általa elképzelt megoldását: a jövőben lehet, hogy az embereknek új nevet kell majd választaniuk, hogy el tudjanak határolódni korábbi cselekedeteiktől (amelyek a Google rendszerében archiválva lesznek). A teljes képhez hozzátartozik, hogy Schmidt 2010-es víziójában a jövőbeli Google nagyjából ismeri az embert, tudja, mi érdekli, és hogy kik a barátai (ez a három elképzelés mára valósággá vált), és ez alapján megmondja, hogy igazából mit is szeretne a későbbiekben csinálni.

Ezt nem feltétlenül kell explicit módon értenünk, miszerint a Google életvezetési iránymutatást fog majd adni. Elég, ha csak a választásainkat és döntéseinket befolyásolja, vagy azt, hogy milyen információkhoz juthatunk hozzá. Képzeljük el, ha mindössze csupán a találatok sorrendjébe szól bele a kereséseink során: politikai választások esetén milyen cikkek jelenjenek meg az egyes jelöltek neve mellett, vagy olyan erkölcsi-morális témájú keresések esetén, mint például az abortusz, melegházasság.

Schmidt egy korábbi interjúban is ledegradálta már a privátszférát (2009), mintha ez csupán a bűn rejtegetésére alkalmas eszköz volna: „Ha van valami, amit nem akarsz, hogy mások megtudjanak, akkor először is lehet, hogy nem kellene azt a dolgot csinálnod.” Ez a logika azonban hagy némi pontosítanivalót hagy maga után, hiszen a privátszféra nyújtotta szabadságot számos nemes dologra is használhatjuk. Ráadásul Schmidt sem minden tekintetben híve a teljes átvilágíthatóságnak. A nyitott házasságban élő, eközben két hölggyel is randevúzó cégvezető 15 millió dollárért vásárolt New York-ban egy, a legfelső szinten lévő lakást, majd több millió dollárt költött annak hangszigetelésére, és a portaszolgálat helyett ragaszkodott a saját lift használatához.

Ön internethasználó? Akkor ön egy termék!

A Google és a hozzá hasonló cégek, mint például a Facebook, nem kér pénzt a szolgáltatásaiért cserébe, hanem a felhasználóik által megadott, illetve generált adatokat elemzik és értékesítik tovább, például személyre szabott (úgynevezett célzott) hirdetésekhez. Tehát végül a felhasználó maga lesz a termék. Ez a probléma azonban nem csupán azon szolgáltatásokat érinti, amelyeknél dönthetünk a használatról, mivel ma már de facto ez az üzleti modell a weben. Sok esetben a hírportálok és egyéb médiumok bevételekhez csak hirdetési felület értékesítésével juthatnak, amelyeken célzott hirdetések jelenhetnek meg. Alternatív, szintén gyakran használt lehetőség az úgynevezett webpoloskák alkalmazása, melyek széleskörű adatgyűjtést végeznek a látogatókról, és képesek az egyes fogyasztók tevékenységét weboldalról weboldalra követni.

Olvasson tovább: