Kereső toggle

Beilleszkedési zavarok

A problémás gyerekek és a központosítás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nevelési tanácsadókat 2011-ben még meg akarták szüntetni, ám időközben a módszerek finomodtak: a központosítás és pénzkivonás révén lehetetlenítik el az ellátást – állítják az érintettek. A pedagógiai szakszolgálatok dolgozói nemrég nagy harcok árán kapták csak vissza a nyári szabadságukat. Úgy tűnik, veszélybe kerülhet az a szakmai munka és szemléletmód, ami az integrált oktatásra fókuszálva a nevelési tanácsadókban eddig kialakult.

„Eddig sem járt volna” – állítólag így reagált az egyik minisztériumi illetékes arra a kérésre, hogy állítsák vissza a pedagógiai szakszolgálatokban dolgozók nyári pótszabadságát, amit törvényi úton megszüntettek. Balog Zoltán miniszter júniusi bejelentése szerint azonban továbbra is jogosultak a pótszabadságra: ez idén nyáron időarányosan 15, jövőre plusz 25 napot jelent nekik.

„Tudvalevő volt, hogy ha nem rendeződik a szabadságolás kérdése, akkor itt tömeges pályaelhagyás lesz. Ennyi pénzért, nyári szünet nélkül, nulla megbecsüléssel kevesen tudnak megmaradni a pályán” – mondta lapunknak egy gyógypedagógus, utalva arra, hogy így a nyári szünetet a szakszolgálatok teljes üresjáratban végigügyelhették volna. Ez azért is jogtalan lenne, mivel a köznevelési törvény értelmében immár a szakszolgálatok szakemberei is pedagógus munkakörbe, pedagógus életpályamodellbe lettek besorolva. A munkájuk jellegéből adódóan hetente kétszer este 6-ig, 7-ig dolgoznak sok helyen – írta a Pedagógiai Szakszolgálatok Országos Egyesületének vezetője a szakminiszterhez címzett levelében. Azt is kifejtette: megindult az elvándorlás a pedagógiai szakszolgálatoktól, a szakemberhiány miatt sajnos már jelenleg is az ország számos helyén komoly ellátási problémák vannak.

A különböző nehézségekkel küzdő kisgyerekek szűrését, ellátását végző szakembereket – pszichológusokat, gyógypedagógusokat, fejlesztő pedagógusokat stb. – a köznevelési törvény értelmében szakterületek és intézmények szerint, meglehetősen bonyolultan újracsoportosították, a működésüket centralizáltan irányítják. A „normál” ellátórendszert a pedagógiai szakszolgálatok égisze alatt központosították – hozzájuk tartozik a nevelési tanácsadás is –, fenntartójuk a KLIK, működtetőjük az önkormányzat. Az új törvény nem intézményekről, hanem tevékenységekről beszél, a szakszolgálatok feladatköre pedig közel megduplázódott: szakértői bizottsági tevékenység, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás, logopédiai ellátás, fejlesztő nevelés, nevelési tanácsadás, konduktív pedagógiai ellátás, gyógytestnevelés, iskola- és óvodapszichológiai ellátás, tehetséggondozás, pályaválasztási tanácsadás, plusz az adminisztráció – ez mind hozzájuk tartozik.

„Az átszervezések folytán a szakszolgálatok munkája megnehezedett, a munkakörülményeik romlottak, például az útiköltségeik fedezete sincs biztosítva. A gyerekek ellátása akadozik, el is maradhat. Abban az iskolában, ahol dolgozom, van például egy súlyosan magatartászavaros második osztályos kislány, akiről egy éve nem készül megfelelő szakvélemény, ami alapján kezdeményezni lehetne a kis létszámú osztályba helyezését. Most »lebeg a rendszerben«, ugyanakkor az iskolában súlyos problémákat okoz, miközben maga is sérül” – kommentálta lapunknak a változásokat Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke.

Hozzátette: egyidejűleg az iskolákban dolgozó pedagógusok helyzete is megnehezedett, többek között azért, mert a nehézségekkel küzdő gyerekek többsége beilleszkedési, tanulási, magatartási problémákkal küzd, ők korábban duplán számítottak, normatívában is, így kisebb létszámú osztályokba kerülhettek, segítő szakemberekkel megtámogatva, de mindez megszűnt. Ugyanakkor az iskola a körzetes gyereket akkor is fel kell, hogy vegye, ha annak szakértői véleménye van arról, hogy kiscsoportos oktatásra vagy bármilyen fejlesztésre van szüksége, ámde erre ott nincs lehetőség.

A szakértői bizottságok besorolása szerint „alapesetek” a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, röviden BTM-gyermekek, továbbá vannak a súlyosabb nehézségekkel küzdő, úgynevezett sajátos nevelési igényű, azaz SNI-gyerekek. Az SNI-féle gyűjtőkategóriába tartoznak az enyhe értelmi fogyatékos, beszédfogyatékos vagy pszichés fejlődési zavarral küzdő gyerekek éppúgy, mint a mozgásszervi, érzékszervi, középsúlyos értelmi fogyatékos, autizmus spektrum zavarral küzdő vagy halmozottan fogyatékos gyermekek.

A BTM-esek integrált oktatás keretein belül részesülnek fejlesztésben, az SNI-sek nevelése-oktatása történhet teljesen vagy részben integráltan, illetve gyógypedagógiai vagy konduktív pedagógiai intézményben.

A pedagógiai szakszolgálatok, nevelési tanácsadók csak a BTM-es gyerekek és a hozzájuk tartozó pedagógusok, szülők segítését végzik. Ma az általános iskolások 12 százaléka, összesen 108 ezer gyerek tartozik – közel fele-fele arányban – a BTM és az SNI kategóriákba. Szakemberek szerint a BTM-eseket illetően óriási a „szürke zóna”: rengeteg a problémákat mutató, ám segítséget alig vagy egyáltalán nem kapó gyermek – miként azt Csányi Yvonne nógrádi kutatásai is megerősítették. Nógrádban négy falura jut egy fejlesztő pedagógus, aki heti egy alkalommal jut el egy-egy iskolába, ami eleve kizárja a fejenként heti minimum három órában előírt fejlesztést.

Az új köznevelési törvény amúgy részletekbe menően meghatározza, hogy milyen problémát melyik intézmény milyen végzettségű szakembere kezelhet, így ugyanazt a gyermeket egyszerre több szakember segítheti, míg másvalaki foglalkozik a tanárjával, ami eddig elképzelhetetlen volt. Az elégtelen anyagi és szakmai feltételek, a szakemberhiány következtében, valamint az új struktúra kialakulatlansága miatt a gyerekek ellátása sokhelyütt akadozik, a törvényi előírások betartása képtelenség. Például tipikus felállás, hogy egyazon teremben többféle szakember foglalkozik egyszerre több (maximum 4-4) gyerekkel, akiknek eltérőek az igényeik. Ilyen szempontból is a legszegényebb települések – ahol jellemzően nagy a gyerekszám – vannak a legrosszabb helyzetben, az ellátórendszer ott küzd a legnagyobb hiányosságokkal, vezetői pályázatokban balkáni körülményekről számolnak be egyes vidékekről.

„Máig nem tisztázott, hogy a pedagógus szakszolgálat milyen pontokon kapcsolódik a KLIK-hez, a köznevelési rendszerhez. Ahol jó volt az együttműködés, azt megszüntették, például az iskolapszichológusi hálózatot. A VIII. kerületben már több iskolában nincs pszichológus, az óvodapszichológusi hálózat pedig megszűnt. A központosítás másik nagy vesztese a 0 éves kortól zajló korai fejlesztés, ami a halmozottan sérült gyerekek fejlesztését is magában foglalja, de érthetetlen okokból ezt is a pedagógiai szakszolgálatokhoz csatolták. Mindez a gyerekek ellátását akadályozza” – mondta el lapunknak a józsefvárosi Pedagógiai Szakszolgálat pszihológusa. A nagyrészt egyirányúsított rendszerben az óvodák, iskolák a problémás gyerekeket beküldik a szakszolgálathoz, ahol eleve megnövekedett a vizsgálati esetszám, és több hónapos várólisták alakultak ki, miközben az elemi munkafeltételek – terápiás eszközök, helyiségek, szupervízió – hiányoznak. S ha meg is születik a szakvélemény, kiderülhet, hogy a javasolt fejlesztéseket az adott iskola – vagy egyik sem – tudja biztosítani, és azt sem tudni, hova fordulhat a szülő.

Területileg különböző feltételek között kellene az egyénileg is eltérő problémahalmazokat kezelni, amihez a helyi igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, nagyobb önállósággal bíró ellátórendszer passzolna. A régi rendszer közelebb állt ehhez, mint az új. „Az abszolút központi irányítás rendkívül merevvé tette a rendszert. Nálunk tíz éve dolgozik egy szociális munkás, családgondozó kolléganő, a munkája nélkülözhetetlen. Az összes intézménnyel tartja a kapcsolatot, minden családot ismer. Ősszel el kellett volna őt bocsátanunk, mert a törvény szerint a szakszolgálat nem alkalmazhat szociális munkást. Mivel neki van pedagógus végzettsége is, így kineveztük őt pedagógiai asszisztensnek – köznevelési intézményként ezt ugyanis megtehetjük, jóllehet nálunk nem is dolgoznak tanárok” – példázza a pszichológus a szakmaiatlan döntések sorát.

Olvasson tovább: