Kereső toggle

Szabolcs, az orrfestő

Egy ezerszázalékos ember

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sárközi Szabolcs mindenbe beleüti az orrát. Amikor verset ír vagy amikor honlapot szerkeszt, az orrával kezeli a klaviatúrát. Képeket is úgy fest, hogy ezt a „végtagját” használja ecset gyanánt. Kezét és lábát korai gyermekbénulása miatt alig tudja használni, a szerető légkörben fogant kreatív ötletek azonban mindig erőt adnak ahhoz, hogy kivitelezze azt, amit elgondolt. A Szeged-közeli Üllés településen, egy városszéli házban él édesanyjával és nővérével.

„Sárgát kérek” – mondja Szabolcs édesanyjának, aki a megfelelő színű Bio- color festékeket kitölti a palettára. Szabolcs finoman belemártja az orra hegyét, majd gondosan kiszínezi az előtte lévő tájképet. Arra a kérdésre, hogyan látja azt, amit fest, így felel: „a fejemben van minden”, majd orrát vizes szivacsba törli és színt vált. 

Sárközi Szabolcs az ezredforduló idején, az üllési Fontos Sándor Általános Iskolában ismerkedett meg a festészettel. Mindez úgy történt, hogy diáktársai mind saját képet készítettek a szüleiknek, ő azonban nem nagyon boldogult az ecsettel, amelyet a szájába helyeztek. Mire való azonban az ember orra, pláne, ha olyan karakteres? Belemártotta a festékbe, s elkészítette élete első, szívhez szóló alkotását: egy szívet, anyák napjára. Felbecsülhetetlen ajándék ez annak a személynek, aki a nap 24 órájában gondozza őt. Első sikerét hamarosan követte a másik, egy pályázaton elnyert díjazás. Mára már több száz – ha nem ezer – kép került ki az orra alól, falunapokra, pályázatokra, különböző rendezvényekre. Leg-újabb alkotásait is csak azért nem láthatjuk most, mert épp Mórahalmon vannak egy kiállításon.

Szabolcs fontos munkaeszköze a számítógép is, amelyet szintén az orrával „kezel”. Írni a Google fordítóprogramjának segítségével sikerült megtanulnia, hiszen a ceruzát nem tudná úgy megfogni, ahogyan kell. Amikor azonban a klaviatúrán az orrával érinti a karaktereket, a fordítóprogram hangszórón kihangosítva rögtön visszajelez, hogy helyesen írta-e a szöveget. A kihangosított szövegekkel  jól tud már levelezni, vagy éppen honlapot szerkeszteni. A funkcióbillentyűket pedig már jobban ismeri, mint akárki más. Hamarosan tanúi leszünk annak is, miképp tudja Szabolcs orrával behozni kedvenc weboldalát, a Budapesti Állatkert honlapját. „Az állatkert nagyon szép, és Pest is nagyon tetszik” – mondja. Pestet valójában jobban ismeri, mint Szegedet, ahol gyógykezelték. Amikor például a múlt év őszén egy csoporttal – a helyi polgármester vezetésével – Pesten jártak, Szabolcs javította ki a GPS által mutatott irányt – meséli Erika. Ahol a fia egyszer megfordult, azt a helyet rögtön az elméjébe vési.

Szabolcs szobája teli van plüssállatokkal, amelyeket igazán jó dolog simogatni, s kinn a kertben ott vannak az igaziak is, egy valódi állatkert: madarak, kétéltűek, emlősök, rágcsálók, több mint félszázan.

Az üllési kisállatkert

Fekete kiscica sétál be az ajtón. „Bagira” – mutat rá Szabolcs, mert a fekete párducra emlékezteti, majd kimegyünk az udvarra. Szabi az elektromos autójával teszi meg a rövid utat a miniállatkert miniatűr kapujáig, amely a Budapesti Állatkert bejáratát képezi le kicsiben. Térden csúszva folytatja, amelyet nemcsak neki, hanem a nadrágnak is ki kell bírnia. „Az ott a mosómedvém” – mutatja büszkén a bejárattól jobbra lévő ketrecet, balra pedig holland búbos tyúk, pávagalamb, aranyfácán. Középen mesterséges tó, meglehetősen méretes ékszerteknősökkel, odébb pedig újabb tavacska futókacsákkal és vadkacsákkal. Külön épületben vannak a hullámos papagájok, a tengerimalacok, a törpenyúl, a degu, néhány zebrapinty, sirályka, és különböző baromfifajták. A galambfészekben tojások: a galambszülők pedig felváltva ülnek azokon, a hím nappal, a tojó éjszaka – tudjuk meg. De van itt Óceánpalota is halakkal, Lepkekert leendő lepkékkel, és Pálmaház elektromos csobogóval. Amint magyaráz, egy parókás galamb foglal helyet Szabi vállán, a gazdi nagy örömére.

Szabolcs gyerekkora óta rajong az állatokért, s amikor Szegedre mentek kezelésre, a legtöbbször egy kisállattal tértek haza. Hatéves korában kapta meg az első palotapincsi kutyáját, amelyet annyira szeretett volna megsimogatni, hogy ennek hatására sikerült kinyitnia a markát. Előtte csak ökölbe szorítva tudta tartani.

Reggelente az első inzulinadag után legtöbbször az egész napját az állatok közt tölti. Ezekből sosem elég, jelenleg mintegy hatvanan vannak, de szeretne még egy sárga kiscicát, valamint egy cukormókust is a többi állat közé. Rossz idő esetén azonban többet van az internet előtt, s „elméleti képzés” gyanánt tanulmányozza őket.

 Szabolcs születése

„Ikerterhességem volt, s amikor Szabikát megszültem, kiderült, hogy a másik baba már korábban meghalt. Ettől kapott fertőzést, és végül ez okozta a bénulást” – meséli édesanyja. Az, hogy a komplikáció miért nem derült ki időben, valamint hogy miért kapott a baba egy olyan, diftéria elleni oltást is, amit nem lett volna szabad megkapnia, messzire vezetne – a tényeken azonban nem változtat. Kilenc hónapos kora körül vált szembetűnővé, hogy Szabi másként mozog, mint a többiek, egyéves korától kezdve pedig hetente kétszer gyógytornára kellett vinni. Ötéves korában cukorbetegséget diagnosztizáltak nála, amelynek oka a kevés mozgás lehetett. „Azóta napi háromszor kap inzulint, s mivel egy kiflit sem tud megenni egyedül, ezért teljes idejű gondozást kíván” – mondja Erika, akitől már többen megkérdezték, miért nem adta intézetbe a fiát. „Ezt én el se tudnám képzelni” – jelenti ki magától értetődően. Pedig nem veti fel őket a pénz, hiszen az ápolási segélyből, Szabolcs rokkantnyugdíjából és a fogyatékosság miatt kapott pótlékból – összességében mintegy 100 ezer forintból – kell kijönniük havonta. A Szabolcs weboldalán (www.sarkoziszabolcs.hu) is megtekinthető képek eladásából sikerült már finanszírozniuk az állatkert egyes kiadásait.

Az elektromos kisautót, amellyel Szabolcs a ház előtt elhaladó bicikliútra is ki tud menni, a település polgárai finanszírozták.

A gyűjtést Nagy Attila Gyula polgármester szervezte, aki egyébként is szívén viseli a fiú sorsát. „Szabolcs az én kis barátom, aki az apró örömöket is hatalmas örömként éli át. Nem csoda, hiszen neki mindenért, amit mi könnyen elérünk, ezerszázalékos erőfeszítést kell hoznia – mondta lapunknak a polgármester – Szabolcs a különleges ünnepi események fontos vendége, aki akaraterejével és talentumaival jó hatással van a falu polgáraira, életére.”

 

Sárközi Szabolcs: REMÉNY

Ne add fel a reményt, amíg kék az ég,
Zöld a táj, simogat a napsugár!
Ne add fel a reményt, amíg a réten van virág,
Simogat a napsugár!
Addig ne add fel álmod, reményed,
Amíg azt el nem éred!
Meglátod, van miért élned!
Isten megáldott, s hidd el:
SZERET IS TÉGED!!!

Olvasson tovább: