Kereső toggle

Elhasznált fiatalok - Nem divat az önmegtartóztatás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyugati kultúrkörben szinte minden téren a generációk összecsúszásának lehetünk tanúi. Az európai és amerikai ifjak hamarabb kezdenek bűnözni, és mind több országban tolódik egyre lejjebb a legális szexuális kapcsolatok életkori korlátja. Ezzel párhuzamosan a fiatalok egyre hamarabb kezdenek szexuálisan aktív életformát; a szüzesség megőrzése régóta nem trendi. Már a keresztények körében sem számítanak annyit az ősi konzervatív értékek.

A napokban egyik pillanatról a másikra Anglia figyelmének középpontjába került az a fiú, aki arcát vállalva hozta nyilvánosságra az iskolaújságban, hogy szűz. Phin Lymanról már rég tudták az osztálytársai, hogy várakozó állásban van, de az okok tisztázatlanok voltak, ezért hozta meg e párját ritkító lépést. A brit sajtó azzal a nyelvi fordulattal illette nyilvánosság elé lépését, mint amikor valaki publikusan beismeri, hogy meleg („coming out”). A The Times is foglalkozott az üggyel, ami csak újabb bizonyíték arra: mekkora szenzáció egy 18 éves szűz, különösen, ha ezt bátran fel is vállalja.
Film, zene, irodalom sok éve a szenvedélyek hajkurászását hangsúlyozza; és a kortársak nyomása is egyértelműen kisebbségi helyzetbe szorítja a szüzeket, szüzességük felvállalását végképp megnehezítve. Igazából az angol fiatalember sem a házasságon kívüli szexet utasította vissza, hanem az alkalmi viszonyokat. Mint mondja: „a szex szerelem nélkül nem éri meg”, és ennek oka szerinte az, hogy a szex amolyan ragasztóként szolgál a kapcsolatban, ami összeköti a feleket fizikailag és érzelmileg, így ha ez szétszakad, csúnya sérüléseket hagy maga után. Az elit Wellington College-ot megjárt ifjú vallja, hogy a szex a szerelem erőteljes szimbóluma, mely elválaszthatatlanná teszi a partnereket. Mélységesen aggasztja, hogy a szüzességüket korán elvesztőknek szerinte 90 százaléka részeg az első szexuális kaland során. Meglátása szerint a fiúk túlnyomó többsége a pornófilmekből látottak alapján csak magára koncentrál az aktus során, míg a lányok romantikára vágynak – ez pedig kölcsönös csalódást eredményez.
Anglia statisztikái az önmegtartóztatás tekintetében meglehetősen szomorúak. A Student Beans szervezet adatai szerint a megkérdezett hatezer egyetemi tanuló közel tizede már 15 éves kora előtt elvesztette ártatlanságát – 2 százalékuk pedig már 14 éves kora előtt  ágyba bújt valakivel. A száz egyetemet érintő felmérés szerint a 16. életévét betöltő fiatalok egynegyede nem szűz; 26 százalékuk meg is csalta partnerét, a fele védekezés nélkül élt szexuális életet, 61 százalékuk pedig részt vett úgynevezett „sexting”-ben, vagyis magukról készített erotikus felvételeket küldtek partnerüknek – közölte a Daily Mail.
Az egyetemi életkorba lépőknek a fele már kivette részét egyéjszakás kalandokból, 6 százalékuk pedig több mint 20 „trófeával” rendelkezik. Nem csoda, hogy egyre többen szólalnak fel e szabadosság ellen, mivel – többek között a Family Education Trust szerint – ez aláássa annak lehetőségét, hogy a fiatalok életre szóló házasságra készüljenek föl. Nem állja meg a helyét az az állítás, miszerint a házasság elavult: a fiatalok jelentős hányada még ma is – ezt nem elősegítő életmódjuk ellenére – előbb-utóbb házasságban kíván megállapodni.
A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat adatai szerint bár az elmúlt pár évben némiképp csökkent a szexuálisan aktív fiatalok (gyerekek) száma, a 15 és 24 év közötti férfiaknak még így is csupán 27 százaléka szűz. Érdekes adat emellett, hogy az iskolások 12 százaléka alkoholfogyasztó, ami viszont – a szabályszigorításoknak köszönhetően – a tíz évvel ezelőtti számnak csupán a fele.
Phin Lyman is arról panaszkodik cikkében, hogy egyre nő a fiatalokon a nyomás, hogy szexuálisan aktívvá váljanak. Szavait tengerentúli statisztikák is alátámasztani látszanak. A Public Health Reports szerint Amerikában a húszévesek 75 százaléka élt házasság előtt szexuális életet; a 40 évet betöltők körében e szám 95 százalékra rúg. Azoknak, akik 20 éves korukig nem feküdtek le senkivel, a 81 százaléka 40 éves koráig feladta önmegtartóztatását a házasság előtt.
A Waiting Till Marriage (Házasságig várni) című oldal szerint az amerikaiaknak csupán 3 százaléka vár a szexszel a házasságkötésig. Az önmegtartóztatók nemi aránya 60–40 százalék a nők javára.
Ezek a mutatók a huszadik században kezdtek igazán lefelé ívelni. A háborúk okozta kiábrándultság, az ebből kinövő beat- és hippigeneráció szexforradalma, az egyre több területen történő liberalizáció, a pornóipar fellendülése és a meleglobbi előretörése általánosságban növelte a szexuális szabadosságot a nyugati féltekén. Az Iowa Egyetem Bölcsészettudományi karának kutatásából kiderül, hogy ez a folyamat a házasság intézményére komoly csapást mért. A szexuális életet tizenéves korban elkezdők körében jóval magasabb a válási arány, mint azok körében, akik a szex megismerésével legalább a húszas éveikig vártak (és itt még szó sincs a házasságig való várakozásról). Az Amerikai Pszichológiai Társaság Családpszichológiai Lapja szerint 22 százalékkal nagyobb a kapcsolat stabilitása, illetve 15 százalékkal jobb a házaspár szexuális élete, ha a gyűrű felhúzásáig nem érintkeznek egymással. A California State University kutatása pedig azt találta, hogy az alkalmi kapcsolatok drasztikusan növelik a depresszió és a szorongás kialakulásának lehetőségét.
Bár a Biblia egyértelműen állást foglal a szexualitás témakörében, még az abban hívő keresztény tömegek sem feltétlenül szeretik e szakaszokat saját életükben realizálni. Az amerikai Családkutató Tanács (Family Research Council) egyik főmunkatársa, Peter Sprigg azt nyilatkozta még ez év elején a The Christian Postnak, hogy: „Úgy tűnik, a keresztényeket ma már jobban befolyásolja a kultúra, mint a Szentírás, illetve felekezetük tanításai.”
A Christian Mingle és a JDate idei kutatása szerint az amerikai keresztények 61 százaléka is él házasság előtt szexuális életet, 56 százalékuk pedig elfogadja az ebben a stádiumban történő összeköltözést egy bizonyos időtartamú ismeretség után. Immár keresztény társkereső portálra is van példa; az imént említett Christian Mingle (jelentése körülbelül: ’keresztény keveredés, vegyülés’) honlaptól még a fent idézett Peter Sprigg is óva int, tekintve, hogy nem biztos, hogy minden felhasználó valójában vallja az ott megfogalmazott „hitelveket”.
Hasonlóan vélekedik Rachel Sussmann pszichoterapeuta és párkapcsolati szakértő, aki szerint sok keresztény nem bibliai módon áll a szexhez. A szakember kifejtette a The Christian Postnak, hogy még ha a közösség el is ítél bizonyos magatartásokat, az érintett felek tömegei feljogosítva érzik magukat, hogy ezt felülírva privát ügyként kezeljék saját keresztényietlen nemi életüket.
Peter Sprigg nem csak a feleket teszi felelőssé: úgy véli, talán a felekezetek hiányossága is, hogy nem képesek hidat verni a szexualitás és a bibliai iránymutatások közé. Ördögi körként jellemzi azt a folyamatot, hogy sok lelkész „ahogy vagy” alapon, a bűnös háttérre való tekintet nélkül fogadja be a híveket, de aztán elmulaszt a bibliai erkölcsre tanítani, mivel fél attól, hogy vaskalaposnak, ítélkezőnek bélyegzik. Sprigg ezért arra biztatja a keresztény vezetőket, hogy „nyíltan és bátran szóljanak a Biblia nemiségre és házasságra vonatkozó tanításairól, és ne féljenek kihívást intézni a jelenlegi kultúra felfogása ellen”.
A kutató és egyben felkent baptista lelkész Sprigg emellett hangsúlyozta, hogy a vadházasságban való együttélés valójában nem az igazi házasság gyakorlása vagy kipróbálása – mint ahogy azt sokan elhitetni igyekeznek –, hanem az elkötelezettség hiányának terméke. Sprigg és Sussmann egyaránt úgy látja, hogy a nemi szerepek egyre inkább felborulnak még keresztény körökben is. A fenti kutatás szerint a keresztények több mint 60 százalékának mindegy, hogy ki a fő kereső a családban. Nyilván nem a 19. századi nemi szerepek visszaállítása a cél, de a teljes egyenlőség és egyformaság szerintük nem működőképes.
A rohamos liberalizáció ellenére több kezdeményezés látott már napvilágot, amely igyekszik a zsidó-keresztény konzervatív értékeket minél szélesebb körben meghonosítani a társadalomban. Az egyik legkiterjedtebb munkát a True Love Waits (Az igaz szerelem vár) nevű szervezet végzi. A csatlakozó személyek vallják a házasságkötés előtti házassági hűséget is. Az általuk megfogalmazott tisztasági fogadalmat 1993-ban, a kampány első évében már több mint százezer fiatal írta alá, majd a katolikus egyház és az Isten Gyülekezetei közösség is átvették. Az amerikai mozgalom azóta is hirdeti nézeteit, különösen Valentin-nap alkalmával. Közösségek százai és amerikai fiatalok milliói csatlakoztak hozzájuk.
Az eredmények azonban nem tökéletesek. Több híresség is hordta a fogadalmat szimbolizáló tisztasági gyűrűt, de jó részükről az eltelt évek során kiderült, hogy nem sikerült tartani magukat a korábbi elkötelezettséghez. Miley Cyrus, Selena Gomez és Demi Lovato egykori Disney-üdvöskékről, jelenlegi színész- és popsztárokról senki sem feltételezi már az absztinenciát, de a lelkészgyerekekből lett sztárbanda, a Jonas Brothers testvértriója közül is a középső fiú bevallottan letette már a gyűrűt, mondván, hogy sosem a példamutatás volt a cél, csak egy gyerekes döntést korrigál.
Az amerikai Barna Group adatai szerint az absztinens programok (akár állami, akár független) jelentős része pénzkidobás, mivel alig van hatással a fiatalokra, beleértve a keresztény ifjúságot, akik sok generációs hívő gyökereik ellenére igazodnak a „modern” trendekhez.
Már egy 2003-as felmérés szerint is tízből hat egyetemista megszegi a tisztasági fogadalmat, míg a fennmaradó 40 százalékot képviselőknek is több mint fele bevallotta, hogy csak technikai értelemben szűz, de más módon bizony aktív szexuálisan (például: orális szex útján). Nem esünk túlzásba, ha megkockáztatjuk, hogy a helyzet azóta csak romlott…
Különböző területeken szakemberek sokasága vizsgálja a freudi vágykielégítés következményeit és potenciális hatásait a jövő generációkra. Egyértelmű, hogy a szexuális szabadosság mind egyéni, mind társadalmi szinten átszabja a korábbi állapotokat. Arányosan nő az abortuszok száma, és hihetetlen mértékben terjednek a különböző súlyosságú nemi betegségek még a fejlett országokban is. A kalkulációk szerint pedig a hagyományos családmodell felborulása és az ennek nyomán (is) bekövetkező népességcsökkenés hamar teljes etnikai átrendeződést hozhat a nyugati társadalmakban, melynek jelei a tőlünk nyugatabbra fekvő fővárosokban már tagadhatatlanok.

Olvasson tovább: