Kereső toggle

Háború a határon

Terrorellenes akció oroszbarát ukrán szakadárok ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Április 12-én az ügyvivő ukrán elnök, Olekszandr Turcsinov bejelentette, hogy a kijevi kormányzat egy átfogó terrorellenes akcióba kezd a hadsereg bevetésével az oroszpárti szakadárok ellen, akik fegyveresen szálltak meg több közintézményt Kelet- és Dél-Ukrajnában. Az akció első körben nem járt sikerrel, és miután két ukrán politikus agyonkínzott holttestét megtalálták a hatóságok, az elnök elrendelte az újrakezdést.

„Figyelj, ha a magyar Jobbik nem fogja be a pofáját azonnal, az álvezetői hamarosan koporsóban fognak feküdni. Ti srácok Magyarországon, ezen dolgoztok (az ukrán nacionalisták provokálásán – a szerk.). Mi nem az SS, nem a hírszerzés vagyunk, egyszerűen az embereink sokkal keményebbek” – kezdi Mikháil, a Právíj Szektor aktivistája a Facebookon, amikor arra kérem, hogy kössön össze egy aktivistájukkal a szeperatisták által irányított valamelyik keleti városban, hogy telefoninterjút készíthessünk a politikai helyzetről. Hosszasan győzködöm arról, hogy sem a Hetek, sem a magyar kormány nem foglal el kritikátlan oroszbarát pozíciót a közvélemény előtt, de nehezen meggyőzhető.

Az orosz média, beleértve a Russia Todayt is, ugyanis előszeretettel tudósít a magyar szélsőjobb kiállásáról Oroszország mellett, melyet minden Jobbik-közeli fórumon megtalálhatunk. A Jobbik „független” képviselőt is küldött a Krímbe Kovács Béla EP-képviselő személyében, aki szerint a felségjelzés nélküli, orosz fegyveresek által megszállt félszigeten történt – burkoltan az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló – népszavazás nem sértett nemzetközi jogot. Szimpátiatüntetések szerveződnek a szélsőjobb részéről, van oroszbarát Facebook-csoport is (Kiállunk Oroszország mellett közösség), ahol a putyini médiagépezet minden híre szinte azonnal megjelenik magyar fordításban.

A kuruc.info már „zsidóbarátként”, illetve „zsidóbérencként” nyilatkozik az ukrán szélsőjobboldali szervezetről, de még a magyar neonácik által szerkesztett hidfo.net is fasisztázza és nácizza őket, nem is beszélve arról, hogy a Pax Hungarica Mozgalom vezetője, Domokos Endre János is adott interjút a Russia Todaynek.

A Jobbik nyílt oroszbarát viszonyulásának híre olyannyira eljutott Nyugat-Ukrajnába és Kijevbe, hogy a Majdan tér köré szerveződött ukrán szélsőjobboldali összefogás ennek köszönhetően vált kifejezetten elutasítóvá a magyar sajtóval szemben. Annak dacára, hogy a Krím félszigeten tartott referendumra gyakorlatilag ők segítettek bejutni és szolgáltak helyi kapcsolatokkal a Hetek számára, megkeresésünkre a fenti, facebookos idézettel válaszoltak.

Hosszas győzködés és annak bizonygatása után, hogy Magyarország továbbra sem egyenlő Vona Gáborékkal, végül megkaptuk a Právíj Szektor kijevi szóvivőjének, Boriszláv Berezának az elérhetőségét. Tőle is azt kérdeztük, ami az eredeti elképzelésünk volt: mi történik jelenleg Kelet-Ukrajnában? A hírek ugyanis komoly aggodalomra adnak okot. Április 7-én szeparatista fegyveresek elfoglalták a kormányzati épületeket Harkivban, Doneckben és Luhanszkban, s bár az ukrán kormányzat néhányat sikeresen visszafoglalt, 12-ére gyakorlatilag egész Kelet-Ukrajna lángba borult. A krízis olyan szintűre nőtte ki magát, hogy 15-én Olekszandr Turcsinov bejelentette, hogy a kijevi kormányzat átfogó „terrorellenes akcióba” kezd, több ukrán légi- és páncéloshadosztály bevonásával. A nemzetközi média beszámolói szerint azonban az akció csúfos kudarccal zárult. Bár a harci járművek megindultak a szeparatisták által elfoglalt városok felé, többen átálltak a katonák közül, illetve a harckocsik egy része civilek birtokába került.

Megjelentek az antiszemita provokációk is. Április 19-én ismeretlenek szórólapokat szórtak és osztogattak Donyeck zsinagógáinak közelében, arra szólítva fel a helyi zsidóságot, hogy regisztrálják magukat a szeparatista kormányépületekben, és nyilatkozzanak vagyonukról. A Právíj Szektor és a szeparatisták egymásra mutogattak, mindketten a másikat vádolták provokációval.

Szlovjanszkban, mely a híradások alapján a szeparatisták központjának tűnik, szinte mindennaposak a harcok a városba vezető ellenörzőpontokon. Az önjelölt orosz ajkú szeparatista városvezető, Vjacseszlav Ponomarev sajtónyilatkozataiban többször is személyesen „Vlagyimir Vlagyimirovicshoz” (Putyin – a szerk.) fordult, hogy ha nem is küldi be az orosz hadsereget az orosz ajkúak védelmére, akkor is küldjön fegyvert és élelmiszert. „Kémkedés” gyanújával eddig több újságíróval egyetemben már négy EU-s katonai megfigyelőt is letartóztattak, akiket jelenleg is Szlovjanszk megszállt belbiztonsági épületében tartanak fogva.

Bereza, a Právíj Szektor szóvivője, arra a kérdésünkre, hogy van-e emberük jelenleg a keleti városokban, nem kívánt válaszolni. Egyetlen közlendője annyi volt, hogy a Právíj Szektor nem antiszemita, ez egy kibontakozó honvédő háború, melynek nincsenek vallási felhangjai az ukrán szélsőjobboldal részéről. Megerősítette ugyanakkor, hogy a megkínzott ukrán aktivistákról készült, a nemzetközi sajtót bejárt fényképek teljes mértékben valóságosak. Kelet-Ukrajnában jelenleg mindenkit „elhallgattatnak”, aki nem kérdőjelezi meg a kijevi kormányzat legitimitását, illetve aki nem támogatja a „függetlenség” kikiáltását.

Kijelentéseivel nagyban egybecseng, hogy a napokban több nyugati újság-írót is letartóztattak Szlovjanszkban, többek között Simon Ostrovskyt is, a VICE magazin amerikai kiküldött tudósítóját, akivel a krími népszavazás idején egy szállodában volt szerencsém lakni. Ostrovsky beszámolója szerint több emberrel együtt tartották fogva Szlovjanszk belbiztonsági épületében, ahol rendszeresen verték. „Alkutárgyként tartottak minket fogva a kijevi kormányzattal szemben” – írta Ostrovsky, aki arról is beszámolt, hogy több újságíró mellett egy EU-Majdan aktivistával is raboskodott együtt, aki saját beszámolója szerint a Právíj szektorosokkal érkezett a városba, hogy lefegyverezzék a szeparatistákat.

Bár Ostrovskyt, mivel izraeli–amerikai állampolgár, három nap után szabadon engedték, a belbiztonsági szolgálat épülete elmondása szerint továbbra is tele van tárgyalás nélkül fogvatartottakkal. Április 21-én a kijevi kormányzat olyan fényképeket hozott nyilvánosságra, melyek orosz katonák jelenlétét bizonyították Kelet-Ukrajnában, bár az orosz külügyminisztérium ezt cáfolta. Másnap Turcsinov elnök elrendelte a terrorellenes akció újrakezdését. Nevük elhallgatását kérő kijevi forrásaink szerint a Právíj Szektor felfegyverzett aktivistái indulnak meg a szeparatisták által megszállt városok felé, a hadsereg támogatásával, akik a hadművelet előző felvonásában visszautasították az erő alkalmazását a civil tüntetőkkel szemben.

Eközben az EU vezetői újabb szankciókra készülnek az egyre harciasabb retorikára váltó Oroszországgal szemben, míg a magyar szélsőjobboldal üdvözli az orosz intervenciót. Háború bontakozik ki a határainknál.

Brüsszel a jó irány vagy Moszkva?

„Az ukránok problémája nem az oroszokkal kezdődött, hanem a mindent átszövő korrupcióval: abból lett elegük az embereknek, hogy nincsen szabadság, nem védi meg őket a jog. Mindez Janukovics és Putyin összefonódása miatt csapott át oroszellenességbe, sőt gyűlöletbe” – mondja az ukrán viszonyokat jól ismerő forrásunk. Tapasztalatai szerint az ukránok annyira emocionális alapon közelítik meg a problémát, hogy nem lehet velük tiszta fejjel beszélni, nem tudják reálisan látni a saját helyzetüket. „Pedig nagyon fontos lenne, hogy objektíven értelmezzék a történelmüket és politikai lehetőségeiket. Ők ugyanis valójában oroszok: az ukránok múltja mindössze 300 éves múltra tekint vissza. Ukrajna úgy jött létre, hogy az 1700-as években a római pápa misszionáriusokat küldött a pravoszláv területekre, hogy őket betérítsék a katolikus vallásba. Ezek a misszionáriusok a mai Ukrajna keleti határig jutottak el, és tevékenységük nyomán teret hódított a görög katolikus vallás, ami az ortodoxiának egy olyan ágazata, amely elfogadja a római pápa tekintélyét” – magyarázta. A vallási elkülönülés eredménye lett azután a nyelvi elkülönülés, illetve az ukrán eredettel kapcsolatos mítoszok megszületése. Maga az ukrán nyelv is úgy jött létre, hogy az orosz egyik dialektusát kisajátították, amely 300 év alatt eltávolodott ugyan az orosz nyelvtől, ám ma is nagyon sokan oroszul beszélnek a hétköznapok során. Az Orosz Birodalom bölcsője ugyanakkor a Kijevi Fejedelemség volt. „Egyszerűen az emberek, még az értelmiségiek sem tudnak semmit a történelmükről, olyan erővel működik a történelemhamisítás, hogy gyűlölnek mindent, ami orosz. A napokban vonaton utaztam Ukrajnában, és három órán keresztül beszélgettem egy doktornővel, aki nem tudta megmondani, hogy pontosan mi volt az orosz és az ukrán nép történelmi viszonya. Csak azt hangoztatta, hogy az oroszok őket mindig kihasználták, lenézték. Hasonló kisebbrendűségi érzés van bennük, mint a Osztrák–Magyar Monarchiában volt a magyarokban az osztrákokkal szemben. Erre jött rá Janukovics korruptsága, aki viszont Putyin embere volt. Sőt, sok ukrán szerint maga Putyin volt az elnökük” – fejtette ki interjúalanyunk, aki nemrég tért haza egy ukrajnai kiküldetésből. Hozzátette: érthető, hogy az embereknek elegük van a korrupcióból, az viszont nem mutat előre, hogy sokan egyetlen mondatot sem tudnak kimondani úgy, hogy abban az orosz etnikum gyűlölete ne lenne benne. Azzal kapcsolatban, hogy vajon az ukránok miként látják saját jövőjüket, azt mondta, tapasztalatai szerint nincs igazán kiérlelt víziójuk. „Sokan úgy vélik, hogy az Európai Unióban kolbászból van a kerítés, és mézeskalácsból vannak a házak, és ha belépnek, akkor a sorsuk megváltozik. Ez persze nem feltétlenül igaz, hiszen nehezen elképzelhető, hogy Angela Merkel az adófizető polgárok pénzéből szívesen áldozna például arra, hogy az ukrán városok csatornarendszerét kiépítsék. Meglehet, hogy az ukránoknak az oroszokkal való békülés alternatíváját is végig kellene gondolni, hiszen velük élnek sorsközösségben” – értékelte a helyzetet forrásunk. Megjegyezte: az ország keleti felében nagyon sokan – még az ukránok közül is – Oroszországhoz húznak, ahol jóval magasabb az életszínvonal. Szerinte Putyin is nehéz helyzetben van, hiszen az orosz közvélemény szemében ő egy erős vezető, aki az orosz birodalmat helyreállítja – vagyis ilyen értelemben egy kényszerpályán mozog. Ugyanakkor tudja, hogy sorsközösségben vannak az ukránokkal, és ha háborút indít, akkor a „saját vérük” ellen visel hadat, és nem tudja majd lemosni magáról, hogy „testvéreinek vére az ő kezéhez tapad”. (S.I.)

Olvasson tovább: