Kereső toggle

Lájkharc indult a szavazatokért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Barack Obama 2008-as kampánya igazi fordulatot hozott a pártok versengésében – és nem csak Amerikában. Az internet, főként a közösségi média mint kampányeszköz az elmúlt években jelent meg. Míg 2010-ben még inkább csak kiegészítő eszköz volt, a 2014-es kampányban már teljes erővel dübörög a pártok web2-es jelenléte. Ez viszont túlmutat a pártok szlogenjein: saját videóikkal, blogjaik hasábjain és főként a hozzászólásaikban a szimpatizánsok is üzennek. Elég egy gyors átfutás a hivatalos oldalakon, és pillanatok alatt felmérhető, melyik párt milyen réteget vonz – és kik számára ellenszenves.

A 2010-es magyar választások a tengerentúli kampányokhoz képest még csak egyfajta szárnybontogatási kísérletként voltak értelmezhetőek az internet vonatkozásában. Jóformán a hagyományos médiából kiszorult Jobbik volt az egyetlen olyan magyar párt, amelyik stratégiai kérdésként kezelte azt, hogy szervezett formában is jelen legyen az interneten. A magyar sajtó megszellőztette a Jobbik Netkampány csapat aktivistáknak készült útmutatóját is, melyben a kampányfőnökség adott tanácsokat, hogyan lehet minél szélesebb internetező közönséghez eljutni.

A jobbikos fölény ellenére a többi párt is igyekezett megvetni a lábát az új médiában. A Societas Baloldali Ifjúsági Mozgalom például több száz fős aktivista hálózata számára klasszikus pontgyűjtő játékot szervezett, ahol hozzászólásaikat, topiknyitásaikat pólóra, bögrére, fődíjként pedig luxusszállodás wellnesshétvégére cserélhették. Később aztán egy olyan levél kavart vihart a stáb körül, mely állítólag a kampányközpont első utasításai közt érkezett. Eszerint a netaktivistáknak hamis híreket, rágalmakat kell terjeszteniük, jobboldalinak, nemzeti radikálisnak kell kiadniuk magukat, valamint a kuruc.info neonáci hírportált kell hirdetniük, s annak szófordulatait kell alkalmazniuk hozzászólásaikban. A cél az állítólagos levél szerint az volt, hogy „eltereljük a figyelmet valódi munkánkról”. A Societas elnöke később tagadta, hogy ilyen levelet küldtek volna.

Ami négy éve inkább a szélsőségek játékszere volt, a 2014-es országgyűlési kampányra nélkülözhetetlen eszközzé vált valamennyi politikai erő számára. A most zajló küzdelem vitathatatlan újdonsága az, hogy a népszerűségi verseny már nem korlátozódik a közvéleménykutatók adataira. A versengés mindennap zajlik, az adatok pedig bárki számára hozzáférhetőek. A legnagyobbtól a legkisebb pártokig minden, a parlamenti helyekre eséllyel pályázó szervezet részt vesz a lájkversenyben.

Ahhoz persze, hogy a közösségi média a politikacsinálás frontvonalába kerülhessen, az is kellett, hogy a zászlóshajó Facebook idehaza is az egyik legkomolyabb platformmá nője ki magát. A négy évvel ezelőtti választási hajrá környékén mintegy egymillió aktív magyar felhasználója volt az oldalnak. A mostani kampányra ez közel megötszöröződött: a friss felmérések azt mutatják, hogy 4,8 millió magyar él virtuális éle-tet Zuckerberg hálóján. A közhiedelemmel ellentétben az oldal ma már nem kizárólag a fiatalok kedvence: Magyarországon is mind több középkorú és idős vesz részt az oldal életében.

A Facebookon – érdekes módon – a támogatottsági adatok ellenére a nagy pártok közel azonos nagyságú rajongói tábort tudtak felépíteni. A kormányváltó összefogás pártjainak oldalait – átfedésekkel – összességében mintegy 300-350 ezer ember lájkolta, a Jobbik 231, a Fidesz 144 ezer internetes rajongóval büszkélkedhet. De az erős emberek és miniszterelnök-jelöltek szintjén is zajlik a mérkőzés. Itt a sorrend már megfordul: Orbán Viktor közel 240 ezer, Mesterházy Attila 207, Vona Gábor pedig 206 ezer követőt toborzott magának cikkünk írásának napjáig. Tőlük valamivel lemaradva találjuk a Kormányváltók közül Gyurcsány Ferencet (97 ezer) és Bajnai Gordont (127 ezer). Az országos pártok és ismertebb nevek közül Szabó Tímea, Schiffer András, Bokros Lajos zárják a sort – nekik összesen 10-15 ezer rajongót sikerült begyűjteniük a kampány hevében.

Nemcsak a számok, de az erősorrend is jóformán napról napra változik. Az MSZP elnöke például sokáig lemaradva, hátulról nézte a mezőnyt: tavaly szeptemberben még alig 41 ezer követővel rendelkezett. A szám nem is változott sokat decemberig, amikor is az akkor 44 ezres közösség gyors vágtába kezdett, és hónapról hónapra mintegy 40 ezer fővel bővülve március közepére átlépte a 200 ezres határt. Hasonlóan éles határ volt megfigyelhető Vona Gábor esetében: a jobbikos politikus hónapokig 130-140 ezres táborát februárt követően szűk másfél hónap alatt mintegy 70 ezer fővel tudta bővíteni.

Érdekesség, hogy a közösségi média oldalak statisztikáival foglalkozó SocialBakers.com weboldal adatai szerint is a politikáról szól a magyar web2. A leggyorsabban növekvő oldalak közé az elmúlt hónapban főként politikusok és pártok tudták magukat beverekedni. A kiélezett versenyben azonban bizonyos pártok kétes eszközökhöz nyúlnak. Több orgánum számolt be arról az elmúlt hetekben, hogy a Jobbik különböző, úgynevezett „lájkvásárló” oldalakon keresztül bővíti rajongói táborát. Ezen oldalak működése lehetővé teszi, hogy az oldalon megjelenő vicces, szomorú, megható vagy éppen vidám fotóra érkező lájkokat közvetlenül a megrendelő – tehát jelen esetben jobbikos – politikus Facebookprofiljára csatornázza át.

De Vona Gábor profiljának elemzése is rejt érdekességeket! A SocialBakers.com elemzése a rajongói tábor országonkénti bontását is mutatja. A szélsőjobboldali politikus lájkolóinak csupán 82,5 százaléka él Magyarországon – és a maradék sem a határon túli magyarság köréből kerül ki. Magyarország után Vona profilján a második Törökország. Jelenleg több mint 11 ezer török rajongó puszta létszámával is sokat tesz azért, hogy Vona ne maradjon le a lájkversenyben. A törököket sorrendben Románia, Németország és Szerbia követi.

A blogok is a pártok érdeklődésének homlokterébe esnek. Tavaly nyáron egy olvasottnak számító blog, az Egyenlítő belső levelezése került a nyilvánosság elé, melyből kiderült: a baloldali, de elvileg pártfüggetlen médiumnak MSZP-s politikusok, párthivatalnokok adtak szerkesztési utasításokat. Igaz, egykori főszerkesztője tagadta ezeket az információkat. A jobboldalon pedig közpénzek elköltése kapcsán irányult rá a figyelem a Mandiner és a Fidesz kapcsolatára. A Magyar Narancs tényfeltárása szerint a blog főszerkesztője, Balogh Ákos Gergely egy olyan, meglehetősen „különös” pályázaton nyerte el Józsefváros honlapjának működtetését három évre 10 millió forintért, ahol az ellene induló két cég barátinak tűnő kapcsolatot ápol a Mandinerrel. Ráadásul Balogh korábban az orbanviktor.hu üzemeltetését is végezte egy ideig.

A már sokadik éve folyó internetes mozgósítás egyébként meghozta gyümölcsét a Jobbik számára. A szélsőséges párt rajongói tábora akkora mennyiségű blogot, YouTube-csatornát, Facebook-oldalt, csoportot hozott létre az évek során, mellyel pillanatnyilag még a legnagyobb pártok sem tudják felvenni a versenyt. A dömping miatt időnként nehézségekbe ütközik, hogy az érdeklődő külön tudja választani a hivatalos csatornákat a rajongók által kezelttől, ám még ezt is a maga javára fordíthatja a párt. Sokszor a szélsőségesebb, direktebb és szókimondóbb üzenet („cigány terrorizmus”, „zsidó bűnözés”, vagy éppen nyílt náci szimpátia stb.) azokon a felületeken jelenik meg, melyek közvetlenül nem köthetőek a párthoz, de ettől függetlenül népszerűek és látogatottak. A nem vagy csak „félig” hivatalos Jobbik-közeli YouTube-csatornákon, blogokon, oldalakon nem megy ritkaságszámba Adolf Hitler éltetése, Szálasi méltatása, vagy a holokauszttagadás „érveinek” és kódszavainak (holokamu, hollókoszt stb.) alkalmazása. A cikkek, képek, videók és egyéb tartalmak cinikusan nyilas hangvételét pedig leginkább Novák Előd pártalelnök szavaival lehet érzékeltetni, aki a kuruc.info kérdésére („tudja-e, hogy holokauszt nem volt, hanem lesz?”) úgy felelt: sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom.

A közösségi média sajátossága, hogy bár jelentős befolyása van rá, de nem kizárólag a tartalomszolgáltató határozza meg azt, mi jelenik meg az oldalon. Kommentek, saját posztok vagy éppen önálló oldalak indításával a közösség is formálja egy-egy párt arculatát. A Kormányváltók oldalain a Gyurcsány-érából itt maradt mozgósító szavak („húzzunk bele”, „gyerünk, csináljuk meg”) mellett a kormánypárt és Orbán Viktor savazása tartja mozgásban a kommentelőket. Utóbbi a mérsékelttől a mérsékelten vállalhatóig tartó spektrum egészét lefedi.

„Ezt kellene a fideszes szektatagok orra alá dugni, hátha felépülnének az agymosás következményeiből!” – írja egy DK-szimpatizáns egy, az „Orbán-rezsim bűneit” számon kérő, népszerű fotó alatt. Mások a „fidesznyikok” elleni testi erőszakkal fenyegetnek, a legtöbben mégis az országot féltik, és nem nagyon bíznak április 6-ban: „még négy évet nem vészelünk át, mert Orbán cunamiként ront majd az országra” – írja lemondóan egy nyugdíjas.

Ez a hangnem nem a baloldal sajátja. A kormányoldal szimpatizánsi körében is minden szónak megvan a maga ellentétpárja: Orbán-hívők helyett „Gúnár Gordon”, „Gy Fecó” és „meseházi Attila” kerül elő, az „országrontók” epitenon ornans parallelben pedig nemes egyszerűséggel komcsi. Érdekes módon az „elmúltnyolcévezés” már nem kimondottan jellemző, bár egy-egy vita hevében még előkerül érvként az, hogy „a szocik csak lopni tudnak, még 8 év után is a sikkasztások, lopások és egyéb bűnözői dolgok derülnek ki róluk”.

Fidesz-szimpatizánsoknak a legüdítőbb oldal kétségkívül Magyarország miniszterelnökéé. Orbán Viktor profilját vagy jobban moderálják a központi Fidesz-lapnál, vagy kevesebb ellendrukker bukkan rá (bár ez utóbbi nem túl valószínű, tekintve, hogy a Facebookon közel kétszer akkora közösség épült a kormányfő, mint pártja köré). A rajongók hozzászólásai – nem meglepő módon – a kormányfő személye körül forognak, akármilyen poszt kapcsán is. „Csak így tovább ezen az úton, Viktor!”-tól az olvadva rajongásig: „Nagyon tetszett, ahogy a tömeg fogadta Miniszterelnök Urat, szép beszéd volt, az ünnepről szólt! Köszönjük Miniszterelnök Úr! Ott leszünk április 6-án!” minden előfordul.

Az ellentábor itt – és ez meglepő – nagyobb részt Jobbik-szimpatizánsokból áll, baloldaliakkal csak elvétve találkozni. A szélsőjobbosok nagyjából egy kaptafára húzták fel az üzenetüket. Hozzászólásaikban rendre igyekeznek összemosni a Fideszt a szocialistákkal, az érv pedig úgy hangzik: mindkét pártnak megvolt a maga 8-8 éve a bizonyításra, de egyiknek sem sikerült. Az elmúlt napokban a miniszterelnök-jelölti vitát, pontosabban annak hiányát is mind többen kérik számon a hozzászólásokban.

A közösségi média, blogok, YouTube-csatornák egyik ritkán tárgyalt előnye, hogy aligha derülhet ki, pontosan ki is áll mögötte. Ez pedig mágnesként vonzza a fekete és ellenkampányok agytrösztjeit. „Orbán lapjáról kitiltottak társasága” néven például már harmadik ízben szerveződik újjá egy főként baloldali közösség. A lap üzemeltetői sokszor a Facebook moderációs elvein túllépő posztokkal igyekeznek borsot törni a Fidesz orra alá, ezért a közösségi hálózat rendszeresen törli az oldalt. Szintén gyakran élt hasonló eszközökkel a Magyar Hajnal: a magát a Jobbiknál is szélsőségesebbnek tartó párt Facebook-csoportokkal, blogokkal, oldalakkal igyekezett megosztani a szélsőjobbos tábort – kevés sikerrel. Szintén a közösségi hálózatokon (Facebook, YouTube) „nyomul” az a csapat, amelyik az elmúlt napokban több komoly, szélsőjobb elleni tüntetést, flashmobot és akciót szervezett. A „Szavazz a Jobbik ellen” csoport támogatottsága néhány nap alatt meghaladta a tízezret.

(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing Tanszékének PhD-hallgatója. Kutatási területe a közösségi hálózatok marketingcélú alkalmazási lehetőségei. A cikk elkészítésében közreműködött Pogácsás János.)

Olvasson tovább: